Tuber oregonense

Amit tudnia kell

A Tuber oregonense durván kerek, felülete piszkos, kőszínű, amely a kor előrehaladtával sötétebb barnává válik. Sima, de barázdált, és áttetsző húsa halványszürke, fehér erezetekkel márványozott. Az oregoniaknak átlátszatlan fehéres-sárgás vagy olivaceás peridiumuk van, amely kiemelkedő vöröses-narancsos-fahéj színűvé válik. A gleba kezdetben fehéres, majd barnássá válik, fehér márványozással. A szaga összetett, a leírások szerint fokhagyma, fűszerek, sajt és egyéb leírhatatlan összetevők keveréke.

A Tuber oregonense a közeli rokonságban álló fajok egy csoportjába tartozik, amelyet az úgynevezett Tuber gibbosum klád, amely magában foglalja a Tuber gibbosum, T. castellanoi és a T. bellisporum. Mind a négy faj előfordul Kaliforniában. Makromorfológiailag szinte megkülönböztethetetlenek, a spórák morfológiájában és a molekuláris szekvenciákban különböznek egymástól. Mindegyik fehér termőtestet képez, amely sárgásbarnára, narancsbarnára vagy vörösesbarnára színeződik, steril fehér erekből és halványbarnától a vörösesbarnáig terjedő, termékeny szövetekből álló, tömör gleba márványozott.

Más nevek: Peridium Peridium (Peridium) - más elnevezések: Oregoni fehér szarvasgomba.

Gomba azonosítása

1. Gyümölcstestek

   A T. Az oregonense hipogén (a talajban nő), jellemzően 0.5-5 cm (0.2-2 hüvelyk) széles, bár a példányok akár 7 cm-esek is lehetnek.5 cm-es (3 in) termesztést jegyeztek fel. A kisebb példányok gömbölyűek vagy majdnem gömbölyűek, és véletlenszerű barázdákkal rendelkeznek; a nagyobb példányok szabálytalanabb alakúak, karéjosak és mélyen barázdáltak. A fiatal termőtestek fehér perídiummal rendelkeznek, a szarvasgomba érésével vöröses-vörösesbarna vagy narancsos-barna foltok alakulnak ki; a kor előrehaladtával narancsos-vörösesbarna színűvé válik, és gyakran repedések keletkeznek a felszínen.

2. Peridium

   A peridium 0.2-0.4 mm vastag, és a felszíni textúra a viszonylag simától a barázdákban sűrűbben, a szabadon álló lebenyeken pedig elszórtan elhelyezkedő apró "szőrszálakkal" borítottig terjed.

3. Gleba

   A gleba tömör; fiatalon a termékeny szövet fehéres és márványozott, többnyire keskeny, fehér, hifákkal teli erekkel, amelyek a perídiumon keresztül a felszínre törnek ki. Érett állapotban a termékeny szövet a spórák színétől világosbarnától a barnáig terjedő színű, de a márványos erek fehéren maradnak.

4. Szag

   A hús szaga és íze fiatalon enyhe, de hamarosan erős, csípős és összetett, vagy "szarvasgombás" lesz.

5. Spórák

   A spórák ellipszoidok vagy kissé orsó alakúak, elkeskenyedő végűek, világosbarnásak. A spórák mérete attól függően változik, hogy milyen típusú ásócsőben fejlődnek: az egytüskés ásócsövekben 42.5-62.5 x 17.5-30 µm; a kéttüskés aszkuszokban 32.5-50 x 15-25 µm; a három tüskés ásókban 27.5-45 x 15-25 µm; a négyspórás aszkuszokban 25-38 µm-esek.5 x 13-28 µm; az öttüskés ásókban 28-34 x 22-25 µm (minden méret a felületi díszítés nélkül). A spórák fala 2-3 µm vastag, és méhsejtszerű (alveolus) hálózattal borított. A méhsejtek üregei jellemzően öt-hat oldalúak, a sarkok pedig 5-7 µm magas és 0 µm 0.5 µm vastagok.

6. Peridiopellis

   A peridiopellisz (a peridium kutikulája) 200-300 µm vastag, plusz vagy mínusz 80 µm szorosan egymásba fonódó, 3-5 (néha akár 10) µm széles hifákból álló hifa. A sejtek rövidek, faluk majdnem hialinszerű, és 0.5-1 µm vastag; a belső vénák a peridiumon keresztül lépnek ki a sejtekből, és gyakran legfeljebb 12 µm széles, kerekded sejtekből álló, lokális szövetet alkotnak.

7. Hasonló faj

   Tuber oregonense nagyon hasonlít a T. gibbosumhoz, amely ugyanazon élőhelyeken nő, de megkülönböztethető a peridium szerkezete, valamint a spórák méretének és alakjának különbségei alapján. Továbbá a T. A gibbosum januártól júniusig terem. Egy másik hasonló faj a Elaphomyces granulatus.

Taxonómia és etimológia

A fajt hivatalosan először egy 2010-es Mycologia-cikkben írták le és nevezték el, bár a T. oregonense-t korábban ideiglenesen használták (mint Tuber oregonense Trappe & Bonito) az amerikai terepikalauzokban és más népszerű kiadványokban több éven keresztül. A típuspéldányt az oregoni Benton megyében gyűjtötték 2007. február 3-án az U.S. 20-as út Oregonban.

Az oregonense fajnév az Oregon névből és a latin -ense (kapcsolatos) utótagból származik, arról, hogy Nyugat-Oregon a központi elterjedési területe. A gombát általában oregoni fehér szarvasgombaként ismerik. James Trappe, a szarvasgomba szakértője eredetileg a T. gibbosum (i.e., mint Tuber gibbosum var. oregonense), mielőtt a molekuláris elemzés kimutatta, hogy a genetikai különbségek indokolják a fajszintű megkülönböztetést.

A Tuber oregonense a Tuber nemzetség gibbosum kládjába tartozik, amely olyan fajokat tartalmaz, amelyek "sajátos falvastagsággal rendelkeznek az éréskor a peridialis felszínről kilépő hifacsúcsokon"."

Források: A Tufa és a Tufa (Tufa) nevet viseli:

1. kép - Szerző: K: heatherdawson (Attribution-NonCommercial 4.0 International)

Fénykép 2 - Szerző: rosawoodsii (CC BY 4.0)

3. kép - Szerző: Sz: chickenofthewoods (Attribution-NonCommercial 4.0 International)

4. kép - Szerző: Sz: mswiseman (CC BY 4.0)