Russula delica

Amit tudnia kell

A Russula delica a Russula nemzetség egyik legnagyobb gombája. Fenyőtűket, gyepet vagy levélszemetet felnyomva bújik elő a földből; ezért a nagy, törtfehér sapka általában rosszul rajzolódik és gyakran sérült. Többnyire fehér, okkersárga vagy barnás sapkajelzésekkel, rövid, robosztus szárral.

Ez a gomba ehető, de gyenge, kellemetlen ízű, ezért egyesek az ehetetlen kategóriába sorolják. Cipruson, valamint egyes görög szigeteken, például Leszboszon azonban minden évben hatalmas mennyiségű Russula delicát gyűjtenek és fogyasztanak. Általában pácolják és tartósítják olívaolajban, ecetben vagy sós lében, hosszas főzés után.

Elég könnyen felismerhető a meglehetősen nagy méret, a széttagolt és széles kopoltyúk, a meglehetősen szabálytalan sapka alakja, a gyümölcsös szag, különösen fiatalon, amely a felnőtt egyedeknél kellemetlenné válik, és a borsos íz miatt.

Egyéb nevek: Tejfehér Brittlegill, tejfehér Russula; Colombina Bianca, Rossola Delicata, Durello, Peperone (Olaszország); Russule Faux-Lactaire, Russule Sans Lait, Prévat (Franciaország); Rúsula Blanca, Pebrás, Gibelzuri Orrizabal (Spanyolország); Blaublättriger, Weisstäubling, Gewöhnlichez (Németország).

Gomba azonosítása

1. Cap

   5-15 cm, kezdetben félgömb alakú, majd domború, köldök alakú, végül lapított, benyomott, akár kráter- vagy tölcsér alakú; a perem kezdetben sokáig befelé görbült, majd egyenes, vékony, hullámos, karéjos, nem barázdált; száraz felület, érdes, átlátszatlan, kevéssé nemezes, kezdetben fehér, majd okker vagy barnás pöttyökkel, szinte teljesen penész és levelek borítják, amelyeket a növekedés során a talajból előbújva magába zár.

2. Hymenium

   Közepesen távolodó kopoltyúk, adnátumok vagy éppen csak dekurrensek, szélesek, vastagok, merevek és törékenyek, időközben meglehetősen egyenetlenek, nem egyenletesen villásak, különböző hosszúságú lamellák által közrefogva; fehéres, krémszínű, rozsdafoltos, egyszínű, egész, peremű.

3. Szár

   2,5-5 x 1,5-3,5 cm, hengeres, rövid és zömök, alulról felfelé kiterjedt, tömör, kemény, telt, majd szivacsos; felszíne inkább pruinózus, érdes, fehér, majd barnás foltokkal tarkított.

4. Hús

   Vastag, tömör, törékeny, a tömörségtől a szivacsosig terjedő, a szárban gyakran kukacos; fehér, vágáskor hajlamos barnára színeződni. Hal-, só- vagy gyümölcsszag, hajlamos arra, hogy az egyik a másikat felülmúlja; enyhe íz a húsban, kissé csípős a kopoltyúban.

5. Élőhely

   Kis csoportokban, tavasztól késő őszig nő, lombos és tűlevelű erdőkben egyaránt, meszes és száraz talajokon.

6. Ehető

   Középszerű ehető, nem értékelik a gyenge ízkínálat miatt. Kötelességünknek érezzük, hogy kifejtsük személyes véleményünket e gomba gasztronómiai értékéről, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyes övezetekben nagyon keresik és fogyasztják; azonban tudatában vagyunk annak, hogy ez egy olyan gasztronómiai és kulturális hagyományhoz tartozik, amely figyelmet érdemel.

7. Kémiai reakciók

   Gyorsan reagál a sötétzöldre, a húson a Guaiacum tinktúrára; lassan reagál a halvány rózsaszínre, a húson a vas-szulfátra (FeSO4).

8. Mikroszkópos vizsgálat

   Tojásdad, szubglobózus spórák, echinulárisak tompa tüskékkel, gyakran krisztatikus-katenulárisak, némi vékony kötéssel, 8-11 x 7-9 µm, kis amiloid szuprahifa bevágással. Clavate bazídiumok, tetrasporikusak, ízületi csatok nélkül, 52-60 x 11-13 µm. Cilindroid cisztidia, fusiform, tompa vagy appendiculáris csúccsal, 68-150 x 8- 12µm. Hám cilindroid szőrökkel, szeptikus, lekerekített csúcsú; cilindroid dermatocisztidiumok, kevés szeptával, szulfovanillinban szürkévé váló szürkék (SV).

Hasonló fajok

1. Russula brevipes

   Nagyon hasonló, és gyakran összetévesztik az R. delica. A csúcsán (a kopoltyúk és a sapka kapcsolódásánál) található türkizkék sávról és kellemetlen, borsos szagáról lehet megkülönböztetni.

2. Russula pallidospora

   Egy másik hasonló faj, amelynek nagyon kemény a húsa, távolabbi kopoltyúi vannak és okkersárga spóraképződménye van.

3. Russula flavispora

   Szintén hasonló, de ritka, sűrű kopoltyúkkal és mélyen okkersárga spórakészlettel rendelkezik.

4. Russula brevipes

   A hasonló, fehéres színű tejes sapkás fajok, mint például a Lactifluus piperatus, mindannyian tejet bocsátanak ki a kopoltyúkból, és a vágott húsból.

Taxonómia és etimológia

A tejfehér törpeharcsa jelenleg elfogadott tudományos nevét 1838-ban állapították meg, amikor Elias Magnus Fries svéd mikológus leírta ezt a fajt, és a Russula delica binomiális nevet adta neki.

A Russula delica szinonimái a következők Lactarius piperatus ß exsuccus Pers., Lactarius exsuccus (Pers.) W.G. Sm., és Russula flavispora Romagn.

A Russula, az általános név, vöröset vagy vöröses színt jelent, és valóban, sok törpeharcsa vörös sapkával rendelkezik (de sok más nem, és az általában vörös színűek közül több más színben is előfordulhat!).

A delica fajnév jelentése "tej nélkül", ami kissé furcsának tűnhet, mivel ez minden Russula faj jellemzője.

Források:

1. kép - Szerző: dr: Holger Krisp (CC BY 3.0 Unported)

2. kép - Szerző: H: gailhampshire from Cradley, Malvern, U.K (CC BY 2.0 Generikus)

3. kép - Szerző: Sz: gailhampshire, Cradley, Malvern, U.K (CC BY 2.0 általános)

4. kép - Szerző: F: Игорь Лебединский (CC BY 3.0 Unported)