Lactarius piperatus

Amit tudnia kell

A Lactifluus piperatus a Lactifluus nemzetségbe tartozó gombafaj. Bár ehető, sokan nem kedvelik az ízét, de szárítva fűszerként felhasználható. A gomba krémfehér, éretten tölcsér alakú, nagyon tömött kopoltyúval. Vágáskor fehér, borsos ízű tejet bocsát ki. Európa számos részén és Észak-Amerika keleti részén megtalálható, és véletlenül Ausztráliába is behurcolták. Ez a gomba szimbiózisban él bizonyos lombhullató fákkal, például a bükkössel és a mogyoróval, és a lombhullató erdőkben az erdő talaján található meg.

A 19. században az emberek az L. piperatus-t tuberkulózis ellen, de hatástalannak bizonyult. A modern korban azonban felfedezték, hogy az L. piperatus antivirális szerként is működhet, és latexét vírusos szemölcsök kezelésére használják.

Egyéb nevek: Hempel (szerző: Hempel Hempel) Borsos tejeskalács, borsos tejes, Blancaccio, német (Pfeffermilchling), holland (Gepeperde melkzwam).

Gomba azonosítása

1. Sapka

   Ennek a gombának a kalapja 1.57-5.91 hüvelyk (4-15 cm) méretű, kezdetben széles domború, majd lapos, sekélyen mélyedő vagy váza alakúvá válik. Száraz, egyenletes szélű, jellemzően kopasz és fehér vagy fehéres színű, bár a kor előrehaladtával kissé sárgás vagy barnás színűre színeződhet.

2. Kopoltyúk

   A gomba kopoltyúi a szárhoz kapcsolódnak vagy kissé lefelé futnak, és nagyon tömöttek, gyakran elágazóak. Kezdetben fehér, de a gomba öregedésével halvány krémszínűvé válik.

3. Tönk

   A szár 0.79-3.2-8 cm (15 hüvelyk) hosszú, és 0.39-0.98 hüvelyk (1-2 cm).5 cm) vastagságú és fehér. Szélessége többé-kevésbé egyforma, vagy az alja felé enyhén elvékonyodik, és kopasz, gödröcskék nélkül.

4. Hús

   A gomba húsa vastag, kemény és fehér, bár a kor előrehaladtával sárgásan elszíneződhet.

5. Tej (latex)

   A gomba vágáskor vagy töréskor bőséges mennyiségű fehér tejet bocsát ki, amely a szöveteket nem festi el, bár idővel lassan sárgás színűvé válhat.

6. Szag és íz

   A gombának nincs jellegzetes szaga, de íze kínzóan fanyar.

7. Spóra lenyomat

   Fehér.

8. Élőhely:

   Ez a gomba mikorrhiza-kapcsolatot alakít ki a tölgyfákkal és más keményfákkal, és nyáron elszórtan, csoportosan vagy sűrű csoportokban nő. Úgy tűnik, széles körben elterjedt Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában.

9. Kémiai reakciók

   KOH halvány magenta színű a kalap felszínén.

10. Mikroszkópos jellemzők

    Spórák 5-10 x 5-8 µ; széles ellipszoidok; díszítés kevesebb, mint 0.5 µ magas, elszórt szemölcsök és vonalak formájában, amelyek időnként homályos mintázatot alkotnak, de nem alkotnak hálózatot. Pleuromakrocisztidiumok legfeljebb 70 µ hosszúak; subcylindrikusak. Cheilocystidia hasonló. Pileipellis hipofepithel, amelynek felső, cutisszerű rétege nagyon vékony, az alsó, sejtes réteg pedig könnyen kimutatható.

Hasonló fajok

1. Lactarius vellereus

   Vastag szárral, gyapjas sapkával és a Lactarius piperatusnál kevésbé zsúfolt kopoltyúkkal rendelkezik, de nem olyan magas.

2. Russula delica

   Színében és alakjában hasonlít a L.piperatus, de a kopoltyúi adnátumok és kékes-zöldek, és nem termel tejet.

3. Lactarius deceptivus

   Hasonló megjelenésű, de kevésbé tömött kopoltyúi vannak, és a sapka pereme keményebb, a teje pedig kevésbé fanyar, mint a Lactarius piperatusé.

4. Lactarius glaucescens

   Majdnem azonos, de a teje zöldre szárad.

Taxonómia

Ezt a fajt Linnaeus 1753-ban Agaricus piperatusnak nevezte el, ami azt jelenti, hogy "borsos". Sokáig úgy gondolták, hogy egy másik, Scopoli nevű természettudós írta le először, de az új szabályok megváltoztatták a gombák elnevezésének kezdő időpontját, így Linnaeus lett a hivatalos elnevező. Eredetileg ezt a fajt a Lactarius nemzetség típusfajának tekintették, de ma már a Lactifluus nemzetség típusfaja, amely nemzetségbe főként trópusi gombák tartoznak, de az északi mérsékelt égövből is találunk néhányat. A legújabb kutatások kimutatták, hogy ennek a gombának valójában számos különböző vonala létezik a világon, ami arra utal, hogy egyes észak-amerikai populációk különböző fajokhoz tartozhatnak.

Szinonimák és változatok

• Agaricus piperatus Linnaeus (1753), Species plantarum exhibentes plantas rite cognitas ad genera relatas, 2, p. 1173 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Agaricus amarus Schaeffer (1774), Fungorum qui in Bavaria et Palatinatu circa Ratisbonam, 4, p. 36, fül. 83

• Amanita piperata (Linnaeus) Lamarck (1783), Encyclopédie méthodique, Botanique, 1, p. 104

• Agaricus acris Bulliard (1784), Herbier de la France, 5, tab. 200

• Agaricus infundibuliformis Hoffmann (1789), Nomenclator fungorum, 1, p. 110

• Lactarius piperatus (Linnaeus) Persoon (1797), Tentamen dispositionis methodicae fungorum, p. 64

• Hypophyllum piperatum Paulet (1808) [1793], Traité des champignons, 2, p. 165, fül. 68, ábra. 2-3

• Galorrheus piperatus (Withering) Fries (1827) [1825-26], Stirpes agri femsionensis, 3, p. 57

• Agaricus pergamenus Hornemann (1839), Flora danica, 38, p. 10, fül. 2268, ábra. 2

• Lactarius piperatus var. amarus (Schaeffer) Gillet (1874), Les hyménomycètes, ou description de tous les champignons (fungi) qui croissent en France, p. 216

• Lactarius pergamenus ss. Romagnesi (1980), Bulletin trimestriel de la Société mycologique de France, 96(1), p. 94

Források:

1. kép - Szerző: B: Jimmie Veitch (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

2. kép - Szerző: B: Jerzy Opioła (CC BY-SA 4.0 International)

Szerző: 3: Vicpeters (CC BY-SA 3.0 Nem portált)

Fénykép 4 - Szerző: Gljivarsko Drustvo (CC BY 2.0 Generic)