Kalapuya brunnea
Amit tudnod kell
A Kalapuya brunnea a Kalapuya egytípusú gombafaj, a Kalapuya nemzetségbe tartozó szarvasgombafaj. Korábban a Leucangium egy le nem írt fajának tartották, amíg molekuláris elemzéssel be nem bizonyították, hogy megkülönböztethető ettől a nemzetségtől.
A szarvasgomba vörösesbarna, külső héja érdes és szemölcsös, míg a belső spóratermelő gleba kezdetben fehéres, majd érés közben szürkésbarna foltosodás alakul ki. Az érett szarvasgombának fokhagymás sajtra emlékeztető szaga van, hasonlóan az érett Camembert-hez. A fajt Oregonban konyhai célokra szedték.
A faj csak az Egyesült Államok csendes-óceáni északnyugati régiójából ismert, ahol a legfeljebb 50 éves Douglas fenyőerdőkben nő. Általában októbertől márciusig jelenik meg, a termőtestek a felső 2-10 cm (0.8-3.9 in) vastagságú talajban, a talaj alomrétege alatt, a tengerszint feletti magasságtól körülbelül 500 m-ig terjedő magasságban. Oregon Cascade Range nyugati oldalán, valamint Oregon és Észak-Kalifornia parti hegyláncain fordul elő.
Egyéb nevek: Oregoni barna szarvasgomba.
Gomba Azonosítása
Gyümölcstestek
A Kalapuya szarvasgombaszerű terméstestek nagyjából gömbölyűek, karéjosak és barázdáltak, méreteik jellemzően 12-60 mm (0,5 mm).47-2.36 in) 10-45 mm (0.39-1.77 in).
Peridium
A peridium (külső "héj") legfeljebb 2 mm vastag, színe a világos sárgásbarnától a narancsbarnán át a vörösesbarnáig terjed, éretten általában sötétebb foltokkal.
Felület
A felszíni textúra érdes, mivel a szarvasgombát lapos vagy kerek szemölcsök borítják, amelyek 0.5-3 mm szélesek; a nagyobb szemölcsökön gyakran kisebb szemölcsök vannak. Az idősebb példányok felületén keskeny repedések keletkeznek, amelyek a felszínt areolává vagy rimózissá teszik.
Felszín alatti
A perídium alsó felületén egy elágazó bazális rögzítés található, amely nagyjából a porchoz hasonló szerkezetű, és amely könnyen letörik, amikor a szarvasgombát kiemelik a talajból. A belső spóratartó szövet, a gleba, kezdetben fehéres és szilárd, de érés közben szürkésbarna foltosodást mutat.
Élelmezhetőség
A szarvasgomba ehető, és konyhai célokra is szedték, bár ritkábban, mint más csendes-óceáni északnyugati szarvasgombákat. Az ehető gyümölcstest íze és szaga is az érett camembert sajtra emlékeztet. Az egyik forrás a következőképpen írja le az ízét: "Olvasztott vajjal, szeletelt bagettre tálalva a vajas homárra emlékeztetnek"."
Spórák
A spórák ellipszoid alakúak, sima felületűek, és egy nagy központi olajcseppet tartalmaznak, amelyet kisebb cseppek vesznek körül. A spóra mérete 32-43 x 25-38 μm, falának vastagsága 1-3 μm. Bár a Melzer-reagenssel nem reagálnak, a spórák metil-kékkel könnyen elszíneződnek. Az aszkuszok 6-8 spórát tartalmaznak aszkuszonként. Változó alakúak, 70-110 x 60-100 μm méretűek, 10-40 x 6-10 μm-es szárral és villás bázissal. Kezdetben körülbelül 3 μm vastag, az ascus fala éretten nagyjából 1 μm-re vékonyodik. A gleba lazán egymásba fonódó, vékony falú, 5-13 μm átmérőjű hialin hifákból áll.
Hasonló fajok
Leucangium carthusianum, Az oregoni fekete szarvasgomba megjelenésében, élőhelyén és tenyészidejében nagyjából hasonló, de megkülönböztethető sötétebb (szénfekete) peridiuma alapján. Mikroszkópikusan a Leucangium spórái nagyobbak (60-90 μm), és egyetlen nagy olajcseppet tartalmaznak. L. A carthusianum ehető is, és ízéért és aromájáért nagyra becsülik.
Források:
1. kép - Szerző: dr: Mary Smiley (ladyflyfsh) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
2. fotó - Szerző: A faggyúhústól származó, nem túl nagy, de nem túl nagy, nem túl nagy, nem túl nagy: Mary Smiley (ladyflyfsh) (CC BY-SA 3.0 Unported)
