Hemileccinum impolitum

Amit tudnia kell

A Hemileccinum impolitum egy Európában őshonos, a Boletaceae családba tartozó bazídiumos gombafaj. Általában jódos bolyhosgombaként is emlegetik, mivel termőtestjei vágáskor jódszagot árasztanak, ami a szár tövében vagy a túlérett példányoknál jobban kimutatható. A szín a világosbarna, halványbarna, gesztenyebarna, szürke, okkersárgásbarna, szürkésbarna vagy olajbarna között változik, és a fiatal termőtestek kalapját kezdetben bársonyos, finoman szálas, ezüstös-szürke bevonat borítja, amely a kor előrehaladtával eltűnik.

A család többi tagjához hasonlóan a H. az impolitum termőtestének hímvesszőfelületén kopoltyúk helyett csövek és pórusok találhatók. Széles körben elterjedt a mérsékelt égövi és Dél-Európában, ahol mikorrhiza szimbiózisban nő a lombos fákkal, különösen a tölgyekkel (Quercus).

A Hemileccinum impolitumot általában ehetőnek tartják, bár aligha élvezhető, de ritkasága miatt ezt a gombát nem szabad edénybe szedni.

Egyéb nevek: Jódbolyva.

Gomba azonosítása

1. Sapka

   A Hemileccinum impolitum 5 és 12 cm közötti átmérőjű, amikor teljesen kifejlődött, a kalapja eleinte agyagbarnától a vöröses bézsig terjedő színű és finoman bársonyos, majd nedves időjárás kivételével sima és száraz. A fiatal termőtestek lekerekített és domború kupakkal rendelkeznek, de a kor előrehaladtával gyakran kissé egyenetlenül alakulnak ki, mintha gömbölyű kalapáccsal ütnék őket. Vágáskor a Boletus impolitus halvány citromsárga húsa hosszú késleltetés után halvány rózsaszínűvé vagy egyes esetekben halványkékké válhat.

2. Csövek és pórusok

   A Hemileccinum impolitum csövei (5-15 mm hosszúak) és lekerekített pórusai kezdetben citromsárgák, majd a kor előrehaladtával mélyebb sárgává válnak. Levágva és a levegőnek kitéve a csövek színe nem változik jelentősen.

3. Szár

   A jódos bolyvacukor szára halványsárga, alsó részén gyakran vöröses árnyalattal, a szár felszíne szemcsés vagy enyhén flokkózus (apró pelyhes vagy gyapjas pikkelyekkel borított), de sohasem hálózatos. A szár alsó részén vágáskor vagy tépéskor határozott jodoformszag terjeng.

   5-15 cm magas és jellemzően 2-4 cm átmérőjű, általában többé-kevésbé hengeres, de a tövénél kissé vastagabb szárak.

4. Spórák

   Subfusiform, 10-16 x 4-6.5µm.

5. Spóratöredék

   Olajosbarna.

6. Szag és íz

   A fiatal példányok enyhe ízűek, és nincs jellegzetes szaguk, kivéve, ha a szár alsó részét levágják, amelyből határozottan jodoform szag árad.

7. Élőhely & Ökológiai szerepe

   Ez a vonzó, nagyméretű bolyvaféle leggyakrabban nehéz agyagos talajon, tölgyek és esetenként más lombos fák alatt található. A kontinentális Európában nagyon ritkán tűlevelűek alatt is előfordul, de akkor szinte mindig fenyők alatt.

8. Évszak

   Nagy-Britanniában és Írországban nyár közepétől az ősz végéig, de Dél-Európában néha az újévig tart.

Hasonló fajok

1. Boletus delipatus

   Nagyon hasonló, és csak a sapkakéreg mikroszkópos vizsgálatával különböztethető meg a Hemileccinum impolitumtól; a Boletus delipatus még a jódos bolyvafűnél is ritkább, és jelenleg csak egyetlen dél-angliai lelőhelyről jegyezték fel.

2. Rubroboletus satanas

   Meszes fehér sapkával, vörös pórusokkal és gömbölyded vörös szárral rendelkezik.

3. Caloboletus calopus

   Sápadt kalapja és sárga pórusai vannak; hálózatos szárának színe a csúcs közelében sárga, az alap felé vörös.

4. Hemileccinum depilatum

   A H. impolitum és morfológiailag nagyon hasonló, csak ráncos vagy "kalapácsos" kalapfelülete és a gyertyánnal (Carpinus) vagy komlós gyertyánnal (Ostrya) való társulása különbözteti meg. Mikroszkópikusan megkülönböztethető a sapkakéreg szerkezete alapján, amely gömb alakú és röviden hengeres sejtekből álló palisadodermából áll.

5. Leccinellum lepidum

   Nagyon hasonlóan nézhet ki, de jellemzően viszkózus, ráncos vagy "kalapácsos" felületű sapkája NH3-ban nem ibolyaszínűvé válik, míg húsa a levegőn lassan ibolyaszürkésszé, végül szürkésfeketévé változik. Mikroszkópikusan hosszabb spórákkal rendelkezik, amelyek hossza gyakran eléri a 20 μm-t.

6. Xerocomus subtomentosus

   A szár felszínén nincsenek hegesedések, míg pórusai nagyobbak, szögletesek és zúzódáskor kékes színűek. Hosszanti irányban vágva húsa a szár alsó részén rózsaszínes-barnás színű, és néha a kalapban halványan kékes színűre színeződik.

Taxonómia és etimológia

A jódos bolyhosgombát először Elias Magnus Fries, a 19. század jeles mikológusa írta le, aki a gombát a Boletus nemzetségbe sorolta. A latin epitheton impolitum (jelentése "durva") valószínűleg a faj sapkájára utal, amely kezdetben filces, és nagyító alatt vizsgálva finoman szálas bevonattal borított. A faj rendszertani helyzete sokáig bizonytalan volt, és különböző szerzők a múltban különböző nemzetségekbe sorolták, beleértve a mára már megszűnt Tubiporus és Versipellis nemzetségeket is.

A 28S riboszomális RNS-lokusz előzetes elemzése alapján Manfred Binder és Halmut Besl mikológusok 2000-ben a Xerocomusba sorolták a fajt. Josef Šutara 2008-ban azonban a gombát jellegzetes morfológiája alapján a Hemileccinum új nemzetségbe helyezte át. A Wu és munkatársai által 2014-ben végzett részletesebb filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a jódbolyva nem tartozik a Boletus, Xerocomus vagy Leccinum családba, mivel az e fajként azonosított gyűjtések a Xerocomoideae alcsaládon belül egy külön filogenetikai vonalat foglalnak el, szoros rokonságban a Corneroboletusszal. Az R. Halling és munkatársai, valamint M. Loizides és munkatársai azóta megerősítették a nemzetség monofíliáját, amely jelenleg csak két európai fajt tartalmaz: H. impolitum és H. depilatum.

Források:

1. kép - Szerző: dr: Lukas Londonból, Angliából (CC BY-SA 2.0 Generic)

Fénykép 2 - Szerző: F: Lukas Londonból, Angliából (CC BY-SA 2.0 általános)

3. kép - Szerző: Sz: George Chernilevsky (Public Domain)

4. kép - Szerző: H: Lukas from London, England (CC BY-SA 2.0 generikus)