Butyriboletus fechtneri

Amit tudnia kell

A Butyriboletus fechtneri egy ritka bazídiumos gomba a Boletaceae családban. Nagy vagy közepes méretű, halvány vagy világosbarna, bolyhos, fátyol és gyűrű nélkül. A szár tömör, felületét általában szemcsék vagy hálózat borítja. A hús különböző színű, a levegőn változó vagy nem változó színű. Európában őshonos, ahol ektomikorrhiza-társulásokat alkot a Fagaceae család különböző lombos fáival, különösen a tölggyel (Quercus), a bükkössel (Fagus) és a gesztenyével (Castanea).

Bár kiváló ehető gomba, gyűjtése a legtöbb uniós országban törvényileg tilos. A Cseh Köztársaság gombáinak vörös listáján veszélyeztetett fajként (EN) szerepel. Svájcban (VU = veszélyeztetett), RL2 Németországban (veszélyeztetett). A németországi szövetségi fajvédelmi törvény szerint teljes mértékben védett.

Egyéb elnevezések: Pale Bolete, Bleke boleet (Hollandia), németül: Silberröhrling, Sommerröhrling, Hřib Fechtnerův (Csehország).

Gomba azonosítása

1. Kalap

   A sapka 5-15 (20) cm átmérőjű, húsos, kezdetben félgömb alakú, később domború, domború-szélesedő, párnaszerűen széthúzódó. A kalap felülete kezdetben selymes-szálas, később sima, fényes, enyhén ráncos, nedves időben ragacsos, ezüstfehér, szürkésbarna, világosbarna.

2. Pórusok

   A hümonofóra csőszerű. A pórusok kicsik, kerekdedek, eleinte élénksárgák, később olajsárgák, az érintkezési helyeken kékre színeződnek.

3. Szár

   A szár 4-15 cm magas, 2-6 cm átmérőjű, eleinte gumós, majd megnyúlt, az alján megvastagodott, tömör, felül és alul sárgás, középső részén sárgás-vöröses, a felső részén vékony, ésejtő sárga hálóval.

4. Hús

   A hús sűrű, húsos, sárga, a szár tövénél vöröses, vágva kékes, kellemes ízű és illatú. A húst nagyon gyakran lárvák szállják meg.

5. Spórák

   9-15 × 3.5-5.5 μm, arány 2-3.4. Pileipellis (a sapka kutikula) trichodermium egymásba fonódó szeptátos hifákból álló trichodermium. A hifák sejtjei hengeresek, finoman inkrusztáltak.

6. Spóra lenyomat

   Olajsárga.

7. Kémiai reakciók

   A szár tövében lévő hús hifák inamyloid Melzer-oldattal inamyloidok.

8. Élőhely

   Júniustól szeptemberig nő lombhullató erdőkben, tölgyek és bükkfák között, egyenként és kis csoportokban. Egyes kontinentális európai országokban, különösen Közép- és Dél-Európában gyakrabban fordul elő. Alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban élő, melegkedvelő faj. Mészkövön és más bázikus talajokon fordul elő a termofil növényvilágú területeken.

Hasonló fajok

1. Rubroboletus satanas

   A sapka krétafehér, vörös pórusokkal és gömbölyded vörös szárral.

2. Caloboletus calopus

   Világos sapkával és sárga pórusokkal rendelkezik. Szára a hegye felé sárga, az alja piros.

3. Boletus radicans

   Ehetetlen, keserű, nincs piros szár, csak lombhullató erdőkben nő

4. Boletus spinarii

   Ehetetlen, vöröses árnyalat nélkül.

5. Butyriboletus regius

   A kalap rózsaszínű, a cső és a szár színe eltérő.

6. Caloboletus radicans

   Keserű a húsa, és szárítva karbamidszaga van.

7. Hemileccinum impolitum

   Halvány, változatlan hús, nincs hálója.

8. Butyriboletus appendiculatus

   Mélybarna sapkával rendelkezik.

9. Butyriboletus fuscoroseus

   Feltűnő rózsaszín árnyalat a kalap színében, ami a B. fechtneri.

Taxonómia és etimológia

Korábban a Boletus fajának tekintették, de 2014-ben átkerült az újonnan felállított Butyriboletus nemzetségbe, miután a molekuláris adatok kimutatták, hogy a "Regius" klád tagja (a B. regius), amely meglehetősen távol áll a B. edulis és közeli rokon fajok.

Josef Velenovsky (1858-1949) cseh botanikus és mikológus írta le ezt a bolyvafélét, és a Boletus fechtneri tudományos nevet adta neki. 2014-ben az amerikai David Arora és Jonathan L. Frank a Pale Bolete-t elsősorban a molekuláris (DNS) elemzési eredmények alapján a Butyriboletus új nemzetségbe sorolta.

A Boletus nemzetségnév a görög bolos szóból származik, ami "agyagdarabot" jelent, az új Butyri nemzetség előtagja pedig "vajas"."

A különleges epitheton fechtneri a cseh mikológus, František Fechtner (1883-1967) tiszteletére készült.

Szinonimák

1. Boletus fechtneri Velen., 1922

2. Boletus aestivalis Kallenbach 1927, non Paulet nec. Fr. nec Hussey

3. Boletus appendiculatus subsp. pallescens Konrad (1929), Bulletin de la Société mycologique de France, 45(1), p. 73

4. Boletus appendiculatus var. pallescens (Konrad) Kühner & Romagnesi (1953), Flore analytique des champignons supérieurs, p. 38 (nom. inval.)

5. Velenovszky (1922), Ceské houby, 4-5, p. 704

6. Boletus pallescens (Konrad) Singer (1936), Annales mycologici, edii in notitiam scientiae mycologicae universalis, 34(6), p. 424 (nom. illegit.)

7. Boletus romellii Kallenbach (1931), Die Pilze Mitteleuropas, 1, p. 13

8. Tubiporus appendiculatus var. pallescens (Konrad) Imler (1950), Bulletin de la Société mycologique de France, 66, p. 201

Források:

Fénykép 1 - Szerző: Gerhard Koller (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

2. kép - Szerző: dr: GLJIVARSKO DRUSTVO NIS Szerbiából (CC BY 2.0 Generikus)

3. kép - Szerző: Sz: GLJIVARSKO DRUSTVO NIS Szerbiából (CC BY 2.0 Generic)

4. kép - Szerző: Sz: Gerhard Koller (Gerhard) (CC BY-SA 3.0 Unported)

5. kép - Szerző: dr: 2012-08-26_Boletus_fechtneri_Velenovsky_254739.jpg: (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)