Strobilomyces strobilaceus

Amit tudnia kell

A Strobilomyces strobilaceus egy Európában és Észak-Amerikában előforduló egyedi gomba. Lágy, sötétszürkétől a feketéig változó színű pikkelyek vannak a sapkáján, amely öregedésével fenyőtobozra hasonlít. Ez a gomba meglehetősen tartós és ellenáll a rothadásnak, ellentétben a családjába tartozó többi gombával.

Erdőkben és hegyvidéki régiókban található, és a környezetébe való beolvadása miatt nehéz észrevenni. Augusztus és október között nő, és néha csoportosan fordul elő. Bár fiatalon ehető, korlátozott kulináris értéke miatt a főzésben nem használják széles körben.

A Strobilomyces strobilaceus egy különálló faj, és gyakran összetévesztik a Strobilomyces confususszal, amelyet csak mikroszkópos vizsgálattal lehet megbízhatóan megkülönböztetni. Ezek a gombák a termőtestek beérése után több hétig is megmaradhatnak szárított "szellemgombaként".

Egyéb nevek: A gombát más néven is ismerik: Old Man Of The Woods, Šiškovec Šupinatý (Szlovákia), Melnā Zvīņbeka (Lettország), Szyszkowiec Łuskowaty (Lengyelország), Stubbelkopf-Röhrling (Svájc), Bolet Pomme De Pin (Franciaország), Starac Iz Šume (Szerbia), Oni-Iguchi (Japán), Tikrasis Žvynbaravykis (Litvánia), Geschubde Boleet (Hollandia), Soomuspuravik (Észtország), Šiškovec Černý (Cseh Köztársaság).

Gomba azonosítása

1. Sapka

   1.18-5.3-15 cm átmérőjű, kezdetben domború, majd a kor előrehaladtával szélesre domborúvá válik. Száraz, nagy, fekete, puha, gyapjas pikkelyekkel borított, fehéres vagy szürkés alapszínen. A peremén gyakran fehéres vagy szürkés részleges fátyol lógó maradványai találhatók.

2. Pórusfelület

   Fehéres színűnek indul, majd szürkétől a feketéig terjed. Zúzódáskor vörösre, majd feketére változik. A pórusok szögletesek, mm-enként 1-3 pórussal, és a csövek akár 0.2 cm mélységben.

3. Szár

   1.57-4.72 hüvelyk (4-12 cm) hosszú, 0.39-0.98 hüvelyk (1-2.5 cm) vastag, többé-kevésbé egyenlő szélességű. Szürkés-feketés színű és bozontos szerkezetű. Néha a teteje közelében hálószerű mintázatú (retikuláris) lehet. Gyakran van efemer gyűrű vagy gyűrűs zóna, és tömör, nem üreges.

4. Hús

   Végig fehéres színű, a rózsaszíntől a vörösig terjedő színű, és egy óra alatt megfeketedik.

5. Élőhely

   Ez a gomba szimbiózisban él a keményfákkal, különösen a tölgyfákkal. Gyakori, nyáron és ősszel is megtalálható. Elsősorban Európában és Észak-Amerikában terjedt el, de Délnyugaton is előfordult már.

6. Spóra lenyomat

   Feketésbarnától a feketéig.

7. Kémiai reakciók

   Ammónia a húson a sárgától a negatívig terjedő színű. KOH vöröses, majd barnás narancssárgás színű a húsán. A húson található vassók kékes-szürkés-zöldes színűek.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 7-15 x 7-12 µ (a díszítéssel együtt); gömbölydedtől a széles ellipszoidig; teljes retikulumot alkotó barázdák és vonalak díszítésével. Pleurocisztidiumok bőségesek; 17-90 x 8-26 µ; a fusiformától a mucronátusig; barna tartalmúak. Pileipellis egy trichoderma, hengeres végtagokkal, 4-18 µ szélességgel.

Hasonló fajok

1. Strobilomyces confusus

   Kicsit kisebb kalapja van, kisebb és merevebb pikkelyekkel. Spórái szabálytalan bordákkal rendelkeznek, amelyek részben hálóra emlékeztetnek.

2. Strobilomyces dryophilus

   A sapka színe a tompa szürkés-rózsaszíntől a rózsaszínes-barnásig terjed, és teljes hálóval rendelkező spórákat termel.

Taxonómia és etimológia

Ezt az egyedi gombát, amelyet furcsa bolyhosgombaként ismerünk, először Giovanni Antonio Scopoli olasz mikológus azonosította 1770-ben. Boletus strobilaceusnak nevezte el. Később, 1851-ben Miles Joseph Berkeley brit mikológus ezt a fajt a Strobilomyces nemzetségbe helyezte át, amelyet maga Berkeley hozott létre.

A "Strobilomyces" név az ógörög "strobilos" szóból származik, ami fenyőtobozt jelent, utalva az e nemzetségbe tartozó gombák kalapja és a fenyőtobozok közötti hasonlóságra. A "strobilaceus" fajnév is erre a fenyőtoboz-szerű megjelenésre utal.

A Strobilomyces strobilaceus a Strobilomyces nemzetségen belül a Strobilomyces osztályba tartozik. Az ebbe a szekcióba tartozó gombák spórái lehetnek sima vagy enyhén tüskés spórák, csökkentett vagy hiányzó díszítéssel a szuprahilar régióban, amely egy mélyedő terület a hiláris függelék közelében.

Szinonimák és fajták

• Boletus strobilaceusScopoli (1770), Annus 4, historico-naturalis 4, p. 148, fül. 1, füge. 5 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1828)

• Boletus strobbilinus Dickson (1785), Plantarum cryptogamicarum britanniae, 1, p. 17, tab. 3, fig. 2

• Boletus strobiliformisVillars (1789), Histoire des plantes de Dauphiné, 3(2), p. 1039

• Boletus floccopus Vahl (1799), Flora danica, 21, p. 8, fül. 1262

• Boletus cinereus Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 504

• Suillus cinereus (Persoon) Poiret (1806), in Lamarck, Encyclopédie méthodique, Botanique, 7, p. 496

• Boletus squarrosus subsp.* strobilinus (Dickson) Persoon (1825), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 2, p. 145

• Boletus coniferusPersoon (1825), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 2, p. 146

• Boletus squarrosusPersoon (1825), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 2, p. 145, tab. 19

• Boletus gossypinus Persoon (1825), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 2, p. 144

• Boletus floccipesSprengel (1827), Systema vegetabilium, Edn 16, 4(1), p. 470

• Boletus stygius Wallroth (1833), Flora cryptogamica germaniae, 2, p. 608

• Boletus lepiota A. Venturi (1845), I miceti dell'agro bresciano, descritti ed illustrati con figure tratte dal vero, p. 37, fül. 43, ábra. 1-2

• Boletus strobiloides Krombholz (1846), Naturgetreue abbildungen und beschreibungen der essbaren, schädlichen und verdächtigen schwämme, 10, p. 21, fül. 74, ábra. 12-13

• Strobilomyces strobilaceus subsp.* floccopus(Vahl) P. Karsten (1882), Bidrag till kännedom af Finlands natur och folk, 37, p. 16

• Eriocorys strobilacea var. floccopus (Vahl) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 163

• Eriocorys strobilacea (Scopoli) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 163

• Strobilomyces floccopus(Vahl) Saccardo (1888), Sylloge fungorum omnium hucusque cognitorum, 6, p. 50

• Strobilomyces squarrosus (Persoon) Gillot & Lucand (1890), Société d'histoire naturelle d'Autun, Bulletin, 3, p. 142

• Strobilomyces squarrosus var. floccopus (Vahl) Gillot & Lucand (1890), Société d'histoire naturelle d'Autun, Bulletin, 3, p. 143

• Strobilomyces strobiliformis(Villars) Beck (1923), Zeitschrift für pilzkunde, 2, p. 148

Strobilomyces strobilaceus Videó

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.