Lactarius sanguifluus

Amit tudnia kell

A Lactarius sanguifluus a Russulaceae családba tartozó gombafaj. Közepes nagyságú vagy meglehetősen nagy termetű faj, kizárólag fenyőkkel társul, és vágáskor vörös, szőlőszerű tejnedvet bocsát ki. A termőtestek domború, narancssárgától a szürkésrózsaszínig terjedő színű, középen mélyedéssel és (fiatalon) enyhén behajló peremmel rendelkező kalapok.

A fajt először 1811-ben írták le Franciaországból, jelenlegi nevét 1838-ban Elias Fries adta neki, amikor a Lactariusba sorolta át. Ázsiában, a mediterrán Afrikában és Európában található, a termőtestek (gombák) elszórtan vagy csoportosan nőnek a talajon a tűlevelűek, különösen a Douglas-fenyők alatt.

Zúzódáskor vagy vágáskor a terméstestek vérvöröstől a liláig terjedő színű tejnedvet bocsátanak ki, amely a levegőn lassan zöldes színűvé válik.

Egyéb nevei: Véres tejsapka.

Ehető

A Lactarius sanguifluus termőtestei ehetőek, és válogatottak. Ezt Paulet is megjegyezte a faj eredeti leírásában, aki a következőket írta: "Ezt a gombát nagyra értékelik azok, akik ismerik, jól eltartható: Én egy egész évig tartottam, megkeményedik anélkül, hogy megromlana, aztán a morzsa ízét veszi át... A legjobb módja az elfogyasztásának, ha serpenyőben vagy grillen, olajjal vagy vajjal sütjük meg & só: nem tart sokáig főzni".

A gombát Franciaország, Spanyolország, Törökország és Kína Yunnan tartományának vidéki piacain árulják. A közép-olaszországi Serchio folyó felső völgyében a helyiek is gyűjtik.

Spanyolországban, ahol a katalán konyha kulináris csemegeként tiszteli a gombát, níscalos (spanyolul) vagy rovelló (katalánul) néven ismert.

Cipruson γαιματάς néven ismerik (jelentése: "a véres"), és a helyiek széles körben gyűjtik, de a sáfrányos tejes sapkánál alacsonyabb rendűnek tartják (Lactarius deliciosus).

Indiában a fiatal példányokat a L. deliciosus; és egyesek szerint a L. A sanguifluus jobb ízű, mint a legismertebb rokona. Angol köznapi neve "bloody milkcap".

Gomba azonosítása

1. Sapka

   A termőtestek kalapja domború, középen mélyedéssel, átmérője 4-7 mm.5 cm (1.6-3.0 in). A kalap felülete sima és ragadós, a peremek lefelé görbülnek, még a gomba érésével is. Színe a rózsaszínes-bordótól a narancssárgásig terjed, néha szürkés vagy halványzöldes-szürke foltokkal, különösen ott, ahol a felszínen sérülések vannak.

2. Kopoltyúk

   A kissé zsúfolt kopoltyúk a szárhoz enyhén dekurzív rögzítéssel adnatálódnak. Halvány bordó színűek, halvány rózsaszínes-bolyhos széllel.

3. Stipe

   A hengeres tüske mérete 2.0-3.5 cm (0.8-1.4 in) hosszúságú, 1-2 cm (0.4-0.8 in) vastag. A sima felület színe a halvány rózsaszínes-bordótól a halvány szürkés-bordóig terjed, néha barnás, szabálytalan pöttyökkel. A hús a szilárdtól a törékenyig terjed: a szárban puha és halvány rózsaszínes-barnás; a sapkakéreg alatt téglaszínű, vagy barnásvörös a kopoltyú felett. Íze az enyhétől az enyhén keserűig terjed, és nincs jelentős szaga.

4. Spórák

   A spórák nagyjából gömbölydedek vagy ellipszoid alakúak, mérete 7.9-9.5 x 8.0-8.8 µm. Felületi díszítésük legfeljebb 0.8 µm magas és majdnem teljes, széles, lekerekített barázdákból álló retikulummal rendelkezik. A bazídiumok (spóratartó sejtek) kissé hengeresek, négy tüskések, és 50-70 x 9-11 µm nagyságúak. A sapkakéreg ixocutis (a sapka felületével párhuzamosan futó zselatinos hifákból áll), legfeljebb 60 µm vastag, 2-6 széles, általában elágazó és egymásba fonódó hifákkal.

Hasonló fajok

1. Lactarius vinosus

   Korábban a L. sanguifluus, megjelenésében nagyon hasonló. Általában az L. a vinosus a kalap, a levélnyél és a kopoltyúk narancsos árnyalatokat nélkülöző, borvörösebb színe, a markánsabban lefelé csúcsosodó levélnyél és a kalapszöveten lévő tejnedv intenzívebb elszíneződése alapján különböztethető meg. A két faj mikroszkóposan is megkülönböztethető a spórák felületének díszítésében mutatkozó különbségek alapján. L. a vinosus spórafelületén hiányos retikulum található, a vastagságban nagyobb mértékben változó barázdákkal.

2. Lactarius semisanguifluus

   Jellegzetes narancssárga színű tejnedvvel rendelkezik, amely a levegőn történő expozíció után 5-10 perc alatt borvörösre színeződik. Az L. sanguifluus, a termőtestek az L. a semisanguifluus kisebb, lilás árnyalatú a sapkán, és a kor előrehaladtával zöldes elszíneződést mutat.

Források:

Fénykép 1 - Szerző: Holger Krisp (1. kép) Irene Andersson (irenea) (CC BY-SA 3.0 Unported)

Fénykép 2 - Szerző: Fabien Piednoir (CC BY-SA 4.0 International)

3. kép - Szerző: B: Holger Krisp (CC BY 3.0 Unported)

4. kép - Szerző: dr: zaca (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

Fénykép 5 - Szerző: Származási kép: Származási kép: Származási kép: zaca (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)