Hebeloma radicosum

Amit tudnod kell

A hosszú "gyökeréről" és hártyagyűrűjéről ismert Hebeloma radicosumot rendszeresen észlelték Japánban, és számos tanulmány tárgyát képezte, amelyek a magas nitrogénvegyületeknek kitett ektomikorrhiza gombák és a gombák, a gazdafák és az emlősök, köztük vakondok, erdei egerek és cickányok közötti hármas társulások körül forognak.

Ez a gomba mérgező és gyomor-bélrendszeri panaszokat okozhat azoknál, akik elfogyasztják.

A Hebeloma radicosum termőtesteit a kúpos, gyökérszerű száralapról, valamint a mandulaszerű szagról lehet felismerni. Japánban, Európában és Észak-Amerikában található, ammóniagomba, és vakond-, egér- vagy cickánytelepeken terem.

Egyéb nevek: Méregdrága pite gyökereztetése.

Gomba azonosítása

1. Kalap

   A terméstestek 5-10 cm-es (2.0-3.9 hüvelyk) átmérőjű, kezdetben domború, majd a kor előrehaladtával ellaposodik. A friss kalapok felülete ragadós; a sárgásbarnától az aranybarnán át az okkersárgáig vagy halvány fahéjig terjedő színű, a perem felé világosabb. A fiatal kalapok pereme befelé göndörödik, és gyakran a részleges fátyol megtapadt, lógó maradványai vannak rajta.

2. Kopoltyúk

   A kopoltyúk a szárhoz való kapcsolódástól szinte szabaddá válnak, és fésűs vagy rojtos szélűek, különösen éréskor. Kezdetben fehér, a kopoltyúk a spórák érésével okkersárgásból vörösesbarnára változnak.

3. Tőszár

   A termésszár mérete 7.5-18 cm (3.0-7.1 in) hosszú és 1.3-2.5 cm (0.5-1.0 in) vastag, és általában középen duzzadt, mindkét végén kúposodik. A szár tövét krémszínű alapszínen halványbarnás szálak és gyapjas pikkelyek borítják. A szár szilárd (i.e., nem üreges) és szilárd, a felső részen gyűrűvel.

4. Hús

   A gyümölcshús íze enyhe, szaga mandulára vagy marcipánra emlékeztető. A gomba szagáért több aromás vegyület felelős, köztük a benzaldehid, a 2-feniletánal, a 2-feniletanol, a fenil-ecetsav, az N-formilánilin és az 1-oktén-3-ol.

5. Spórák

   A Hebeloma radicosum rozsdabarna és fahéjbarna közötti spóranyomot termel. A spórák mandula alakúak, apró szemölcsökkel borítottak, és 8-10 x 5-6 μm-esek. A bazídiumok (spóratartó sejtek) négytüskések.

6. Hasonló fajok

   A japán Hebeloma radicosoides faj hasonlít a H. radicosumhoz, de megkülönböztethető sárgásabb sapkája és szagának hiánya alapján. Ezenkívül a H. A radicosoides a talajba történő kísérleti karbamid-kijuttatás után termőre fordul, míg a H. radicosum nem. Egy másik hasonmása, a Hypholoma radicosum, gyökérszárral rendelkezik, de karcsúbb és erősen jodoformszagú.

Taxonómia

A fajt először Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le tudományosan 1784-ben Agaricus radicosus néven. Adalbert Ricken 1915-ben a Hebelomába helyezte át. A történelmi szinonimák abból erednek, hogy Paul Kummer 1871-ben a Pholiota, Lucien Quélet 1886-ban a Dryophila, Victor Fayod 1889-ben a Myxocybe és Marcel Locquin 1979-ben a Roumeguerites nemzetségbe sorolta a gombát.

A molekuláris elemzés a fajt a Myxocybe-klád bazális pozíciójába helyezi. A filogenetikailag rokon fajok ezen csoportja olyan tagokat tartalmaz, amelyek pszeudorrhizát alkotnak, mint például a H. danicum, H. senescens, H. calyptrosporum, H. birrus, H. pumilium és a H. cylindrosporum.

Források:

1. kép - Szerző: H: Maaike Verschueren (CC BY 4.0 nemzetközi)

2. kép - Szerző: Sz: Dragonòt (CC BY-SA 3.0 Unported)

3. kép - Szerző: H: James Lindsey (CC BY-SA 2.5 általános)

4: Strobilomyces (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

5. kép - Szerző: dr: Maaike Verschueren (CC BY 4.0 nemzetközi)