Lactarius chrysorrheus
Amit tudnia kell
A Lactarius chrysorrheus (néha Lactarius Chrysorheus néven is írják) kicsi vagy közepes méretű, krémszínű vagy halványsárgától a halványsárgáig terjedő viszkózus kalapja van, amely kissé zónás, vizes narancsos-fahéjas foltokkal tarkított, különösen a sekélyen benyomott középső korongban. A kopoltyúk krémszínűek. Fehér hús. A szár törtfehér-rózsaszínű és száraz. A lassan fanyar fehér tejnedv levegővel érintkezve azonnal élénk kénsárgává változik. Halványsárga spórák. Élőhelye tölgyek alatt késő nyáron és ősszel.
Hasonló a Lactarius Vinaceorufescenshez, amely tűlevelűekkel társul.
Ez a gomba toxinokat tartalmaz, és mérgezőnek számít (bár néha ehetőként is szerepel a listán). A mérgező tejeskáposzta számos fajának fogyasztása elsősorban akut gyomor-bélrendszeri tüneteket okoz, amelyek súlyosak lehetnek.
Egyéb nevek: Sárga csepp tejeskalács.
Gomba azonosítása
Ökológia
Tölgyekkel és esetleg más keményfákkal együtt élő mikorrhiza; nyáron és ősszel; valószínűleg Észak-Amerika keleti részének tölgyerdeiben mindenütt előfordul.
Kupak
3-10 cm; fiatalon széles domború, befelé görbült peremmel; sekélyen mélyedő vagy váza alakúvá válik, felemelt peremmel; nedves vagy száraz; sima vagy finoman érdesített; halvány rózsaszínűtől a halvány fahéjig; gyakran homályos, koncentrikus színű zónákkal, legalábbis fiatalon.
Kopoltyúk
A szárhoz tapadva vagy a száron lefelé kezd lefolyni; közel; fehéres vagy halványsárgás; nem zúzódnak vagy elszíneződnek, nem alakulnak ki vöröses foltok az éréskor.
Szár
3-8 cm hosszú; 1-2 cm vastag; többé-kevésbé egyforma; száraz; lyukak nélkül; fehéres színű.
Hús
Fehér; szilárd; szeletelve sárga.
Tej
fehér, a levegőn gyorsan sárgává válik.
Szag és íz
Szaga nem jellegzetes; íze fanyar.
Spóra lenyomat
Sárgás.
Kémiai reakciók
KOH a kalap felszínén sárgától a halvány olajzöldig terjedő sárgás színű.
Mikroszkópos jellemzők
Spórák 6-9 x 5.5-6.5 µ; széles ellipszis alakú; díszítés 0.5-1.0 µ magas, amiloid szemölcsök és bordák formájában, amelyek részleges hálózatot alkotnak. Pleuromacrocystidia kb. 75 µ hosszúságig; fuzioform. Cheilomacrocystidia hasonló. Pileipellis an ixocutis.
Hasonló fajok
Lactarius quietus hasonló méretű, és szintén tölgyek alatt fordul elő, de a tejnedve krémfehér, és a levegőn nem sárgul meg.
Taxonómia és etimológia
Ezt a gombát 1838-ban írta le a nagy svéd mikológus, Elias Magnus Fries, aki a Lactarius chrysorrheus binomiális tudományos nevet adta neki, amely ma is az a név, amelyen általában ismert.
A Lactarius chrysorrheusnak van néhány szinonimája, köztük az Agaricus theiogalus, a Lactarius theiogalus és a Lactarius theiogalus var. chrysorrheus Quél.
Egyes terepismertetőkben a fajjelzőt chrysorheusnak írják (csak egy "r"-rel a második "h" előtt).
A Lactarius gyűjtőnév tejtermelőt (tejelőt) jelent - ez utalás a tejes tejnedvre, amely a tejes gombák kopoltyújából válik ki, amikor azokat felvágják vagy megtépik. A chrysorrheus fajnév az ógörög chryso- aranyat és -rheos patakot jelentő szavakból származik. Ezeknek a szép erdei gombáknak a vágott kopoltyújából valóban aranyszínű tejnedv folyik.
A Lactarius chrysorrheus tejnedvcseppjei világos napfényben fényes sárga csillagokként ragyognak, és gyakran több méteres távolságból is láthatóak.
Források:
1. kép - Szerző: B: Richard Daniel (RichardDaniel) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
2. kép - Szerző: Sz: Strobilomyces (CC BY-SA 3.0 Unported)
Fénykép 3 - Szerző: A szerző: Jimmie Veitch (jimmiev) (CC BY-SA 3.0 Nem portált)
4. kép - Szerző: A: A.Aguilera (CC BY-SA 4.0 nemzetközi)
