Lycoperdon utriforme

Amit tudnia kell

A Lycoperdon utriforme a Lycoperdaceae fajcsaládba tartozó Lycoperdaceae faj. A fehéres vagy halvány színű, nagyméretű puffancsgombáról van szó. Érett állapotban a termőtest külső felületén sokszögletű szegmensek találhatók. A gleba érett példányoknál száraz és porszerű lesz. Az északi mérsékelt égövben széles körben elterjedt, gyakran megtalálható legelőkön és homokos pusztákon, fiatalon ehető.

Ez a meglehetősen nagyméretű gömböc csak akkor ehető, ha a spórákat hordozó hús fiatal és fehér. Állítólag nem rendelkezik textúrával, és a fiatal termőtestek ízét és szagát "nem jellegzetesnek" írják le.

Egy 2005-ös tanulmány több Lycoperdaceae antimikrobiális aktivitásáról kimutatta, hogy a Lycoperdon utriforme "jelentősen aktív" több baktériummal szemben, beleértve a Bacillus subtilis, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas aeruginosa, Salmonella typhimurium, Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes és Mycobacterium smegmatis. Másrészt az L. utriforme alacsony gombaellenes aktivitással rendelkezik a Candida albicans, Rhodotorula rubra és Kluyveromyces fragilis fajok ellen.

Az ókorban a szivacs vagy a hús fiatal korban szárított, majd összegyúrt porát (valamint e nemzetség más ehető fajtáinak porát) vérzéscsillapítóként és fertőtlenítőként is alkalmazták.

Egyéb nevek: Mozaikos puffancs, Ruitjesbovist (Hollandia), Pýchavka dlabaná (Cseh Köztársaság), Hasenstäubling (Németország).

Gomba Azonosítása

1. Gyümölcstestek

   Mint minden pufajkagombócnak, ennek is gasteroid bazídiuma van, ami azt jelenti, hogy a spórák belsőleg termelődnek, és csak az érett termőtest öregedésével és száradásával, vagy törésével szabadulnak fel. A fiatal gömbgombák jellemzően 6-12 cm (2+1⁄2-4+1⁄2 in) átmérőjűek, fehérek vagy halvány szürkésbarnák. Érett korában elérheti a 25 cm (10 in) széles és 20 cm (8 in) magas méreteket.

2. Exoperidium (külső fal)

   Az exoperidum tomentose - sűrűn borítja finom szőrszálak rétege.

3. Alsó oldal

   A gömböc alja a talajhoz egy gyökérszerű, rizomorfnak nevezett hifacsoporttal kapcsolódik. Zömök megjelenésű, nagyjából körte alakú, általában nem magasabb, mint amilyen széles.

4. Hús

   A hús (gleba vagy spóratömeg) fiatalon fehér, de éréskor barnává és púderessé válik. A felső héj végül hetekkel vagy akár hónapokkal a gömböc megjelenése után felbomlik, és a barna spórák a levegőbe kerülnek; ezt a folyamatot gyakran meggyorsítja az eső, vagy ha a szarvasmarhák rálépnek. Végül csak a steril, csésze alakú alap marad meg, amely néha vizet is tartalmazhat.

5. Spóratömeg

   Az olajbarnától a sötétbarnáig.

6. Élőhely

   Széles körben elterjedt, és gyakori az északi mérsékelt égövben. Európában, Ázsia kontinentális részén, Japánban, az Atlanti-óceán keleti részén Észak-Amerikában, Mexikóban és Dél-Afrikában fordul elő. Chilében és Új-Zélandon is gyűjtötték. Egyedül vagy kis csoportokban nő, a homokos nyílt legelőket vagy pusztákat kedveli, és gyakran megtalálható a tengerparti régiókban. Termése jellemzően nyártól késő őszig tart.

7. Mikroszkópos jellemzők

   A spórák nagyjából gömb alakúak, simák és vastag falúak, egyetlen olajcseppel. Méretük 4.5-5.5 µm.

Hasonló fajok

1. Calvatia cyathiformis

   Lila színű gleba, sima exoperidiummal.

2. Calvatia booniana

   A Lycoperdon utriforme-hoz hasonlóan filcszerű vagy puha "szőrökből" álló exoperidiummal rendelkezik, de nincs szára, és a kapillitiuma inkább lekerekített, mint kanyargós gödröcskékkel rendelkezik.

3. Calvatia pachyderma

   Exoperidiuma vastagabb és simább, mint az L. utriforme.

4. Lycoperdon excipuliforme

   Csak nagy példányokkal téveszthető össze, termőteste fordított körte alakú, apró tüskékkel borított, és szintén ehető.

5. Calvatia lilacina

   Makroszkóposan megkülönböztethető a lilásbarna spórapor és az előfordulás helye alapján, főként a Földközi-tengerben. Ehető.

6. Mycenastrum corium

   Nagy termőtestekkel és vastag, csillagszerűen repedező héjjal rendelkezik. Előfordulás: száraz kontinentális területek. Ehetetlen.

7. Calvatia gigantea

   Összetéveszthető az óriás gömbgombóc fiatalabb termőtestével, amelynek felülete sima, a kifejlett termőtestek pedig nagyobbak és közelebb állnak a gömb alakhoz.

Lycoperdon utriforme Bioakkumuláció

A réz- és cinkkoncentrációk vizsgálata 28 különböző étkezési gombafajban kimutatta, hogy a Lycoperdon utriforme szelektíven bioakkumulálja mind a rezet (251.9 mg réz a gomba kilogrammonként) és cink (282.1 mg Zn/kg gomba) minden más vizsgált gombánál magasabb szinteket mutat. A szerzők megjegyzik, hogy bár ezek a nyomelemek fontos táplálkozási szükségletet jelentenek az ember számára, és az L. az utriforme jó forrásnak tekinthető ezen elemek számára, ismert, hogy a gombából származó elemek felszívódása (biológiai hasznosulása) "alacsony a vékonybélből történő korlátozott felszívódás miatt".

Taxonómia és etimológia

1790-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard francia botanikus leírja ezt a fajt, és Lycoperdon utriforme-nak nevezi el. Később ezt a gombát a Bovista, Lycoperdon, Calvatia és Utraria különböző nemzetségekbe sorolták.

1989-ben Hanns Kreisel német mikológus leírta a Handkea nemzetséget, amely a Calvatia fajokat foglalja magába, amelyek mikroszkopikusan megkülönböztethető tulajdonságokkal rendelkeznek: A Handkea fajoknak egyedi típusú kapillitiumuk van (durva, vastag falú hifák a gleba alatt), a szokásos pórusok helyett görbe résekkel. Bár egyes szerzők elfogadják, mások elutasították a nemzetség fogalmát.

Az utrarius fajnév latinul "vízhordozót" jelent. A Lycoperdon nemzetségnév jelentése "farkas puffadás".

Szinonimák és fajták

• Calvatia utriformis (Bull).) Jaap. 1918

• Bovista favosa Rostk., 1839

• Bovista officinarum Rostk., 1839

• Bovista utriformis (Bull).) Fr., 1829

• Bovistella utriformis (Bull.) Demoulin & Rebriev (2017)

• Calvatia caelata (Bull.) Morgan (1890) f. caelata

• Calvatia caelata (Bull).) Morgan (1890) var. caelata

• Calvatia caelata (Bull).) Morgan 1890

• Calvatia caelata f. exigua Hruby (1930)

• Calvatia caelata var. hungarica (Hollós) F. Šmarda (1958)

• Calvatia hungarica Hollós, 1904

• Calvatia utriformis (Bull.) Jaap 1918

• Globaria bovista Quél.

• Handkea utriformis (Bull).) Kreisel (1989) var. utriformis

• Handkea utriformis (Bull.) Kreisel 1989

• Handkea utriformis var. hungarica (Hollós) Kreisel (1989)

• Lycoperdon areolatum Schaeff., 1774

• Lycoperdon bovista L. (1753) var. bovista

• Lycoperdon bovista Pers. 1796

• Lycoperdon bovista var. bovista Pers.

• Lycoperdon bovista var. echinatum (Schaeff.) Huds. (1778)

• Lycoperdon bovista var. echinatum Lightf. (1777)

• Lycoperdon bovista var. glabrum Lightf. (1777)

• Lycoperdon bovista var. granulatum Lightf. (1777)

• Lycoperdon bovista var. hispidum Leers (1789)

• Lycoperdon bovista var. laeve Bull. (1791)

• Lycoperdon bovista var. laeve Leers (1789)

• Lycoperdon bovista var. maculatum Lightf. (1777)

• Lycoperdon bovista var. vulgare Huds. (1778)

• Lycoperdon caelatum Bull. 1789

• Lycoperdon caelatum Fr. 1791

• Lycoperdon cepiforme var. hungaricum (Hollós) Rick (1961)

• Lycoperdon echinatum Schaeff., 1774

• Lycoperdon gemmatum Schaeff., 1774

• Lycoperdon quadricorne Sw., 1814

• Lycoperdon sinclairii Berk. 1887

• Lycoperdon utriforme Bull. (1791) var. utriforme

• Lycoperdon utriforme Bull., 1790

• Lycoperdon utriforme var. hungaricum (Hollós) Jalink (2010)

• Utraria caelata (Bull.) Quél. (1873)

• Utraria utriformis (Bull.) Quél., 1873

Lycoperdon utriforme Videó

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.