Calvatia cyathiformis

Amit tudnod kell

A Calvatia cyathiformis egy nagyméretű, ehető szaprobita Calvatia-faj. Ennek a puffancsnak lilásbarna spórái vannak, amelyek megkülönböztetik a többi nagy Agaricales-től. Leginkább Észak-Amerika, Ausztrália és valószínűleg máshol is megtalálható a prérin vagy füves területeken. A C. A cyathiformis gyakran telel, váza alakúvá válik, és néha megtartja a spórákat.

Főleg erdőtalajokon és réteken nő júniustól november végéig.

A spóratömeg éréskor fehérről sárgára, tompa lilára vagy lilásbarnára változik. Állítólag addig ehető, amíg a húsa barnásbarnára nem kezd elszíneződni.

Bár ennek a puffancsnak nincs erős saját íze, mégis elég jó, és az ízek befogadására való képessége miatt kifizetődő leletnek számít.

Egyéb nevek: Lilafarbener Stäubling, Lilafarbener Stäubling (német).

Gomba azonosítása

1. Termőtest

   8-17 cm magas és 8-20 cm széles, amikor érett; fiatalon gömb alakú, de hamarosan vastag bazális részt fejleszt, amely kissé keskenyebb, mint a felső rész; éretten általában fordított körte vagy kenyér alakú.

2. Külső felület

   A barnásbarnától a halványbarnáig; a pigment apró, mozaikszerű pikkelyekre bomlik; végül nagyon halványbarnává, szürkéssé vagy majdnem fehérré válik, barnás pöttyökkel áttört, homályos mozaikos részekkel; száraz; a bőr 1-2 mm vastagságú.

3. Belseje

   Fiatalon fehér és szilárd; hamarosan kétkamrás szerkezetűvé válik, a bazális rész elkülönül a felső résztől; a felső rész sárgássá, végül mélybarnás lilává válik, ahogy érik és spórássá válik; a bazális rész sárgássá, majd a kor előrehaladtával olajzölddé válik.

4. Túlérett példányok

   Miután a teteje felszakad és a spóratömeg szétszóródik, a steril alap hetekig megmaradhat csészeszerűen, rongyos felső peremmel.

5. Szag és íz

   Nem jellegzetes.

6. Spórapor

   Lila.

7. Termőhely:

   Szaprobita; egyedül, elszórtan, csoportosan vagy tündérgyűrűkben nő a fűben (gyep, golfpályák, parkok, legelők stb.).); nyáron és ősszel; Észak-Amerikában széles körben elterjedt, de a nyugati parton valószínűleg hiányzik.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 3-6 µm (a díszítéssel együtt); gömbölyded; tüskékkel borított 0.5-1 µm hosszú; KOH-ban hialin; Melzer-reagensben barnás színű. Kapilláris szálak 2-5 µm szélesek; faluk kb. 0.5 µm vastag; KOH-ban hialin; sima vagy nagyon apró lyukacsos; a szeptumoknál kissé keskenyedő.

Hasonló fajok

1. Calvatia fragilis

   Külső megjelenése megegyezik a nagyobb méretű társáéval; néha még a két gomba belső húsa is ugyanúgy néz ki és ugyanolyan ízű lehet. Az egyetlen jellemző, amelyben különböznek, a spórák. C. A fragilisnek barna spórái vannak, míg a C. cyathiformis lila színű.

2. Lycoperdon utriforme

   Egy másik ehető gomba, amelynek kerek és fehér a kalapja, hasonlít a pufókgombához, és ugyanabból a gombafajból származik. A fő különbség a körte alakú termőtest és a barna spórapor.

3. Scleroderma citrinum

   A két faj közötti különbségeket a tapasztalatlan gombavadászok nehezen tudják azonosítani. Mindkét gomba fehér és sima kalapja zavart okoz. Az S. a citrinumnak szilárdabb a húsa és sötétebb a csillogása, mint a Calvatiának. Érett S. citrinum is megkülönböztethető a Calvatia-tól, mivel kétfelé nyílnak, hogy spórákat bocsássanak ki. Továbbá a szár hiánya az S. A citrinum egy másik jellemzője, ami kiemeli a többi közül.

Taxonómia

A Calvatia cyathiformis tudományos leírását A.P. Morgan és ténylegesen megjelent 1890-ben. A Calvatia cyathiformis név típusösszetételű. A Calvatia cyathiformis státusza jogos.

A Calvatia cyathiformis tudományos besorolása a következő: Fungi, Dikarya, Basidiomycota, Agaricomycotina, Agaricomycetes, Agaricomycetidae, Agaricales, Agaricaceae, Calvatia. További információkért lásd A.P. Morgan (1890, p. 168).

Szinonimák

1. Calvatia fragilis (Quél.) Morgan, 1890

2. Calvatia cyathiformis (Bosc) Morgan (1890), Journal of the Cincinnati Society of natural history, 12(4), p. 168

3. Calvatia lilacina var. chilensis(Spegazzini) Spegazzini (1926), Boletín de la Academia nacional de ciencias en Córdoba, 29, p. 143

4. Calvatia pseudolilacina (Spegazzini) Spegazzini (1919), Boletín de la Academia nacional de ciencias en Córdoba, 23(3-4), p. 438

5. Lycoperdon chilense Spegazzini (1910), Revista de la Facultad de agronomía y veterinaría, Universidad nacional de La Plata, serie 2, 6(1), p. 12

6. Lycoperdon cyathiforme Bosc (1811), Magazin der Gesellschaft naturforschender freunde zu Berlin, 5, p. 87 (Basionyme)

7. Lycoperdon fragile Vittad., 1843

8. Lycoperdon novae-zelandiae Lév. 1846

9. Lycoperdon pseudolilacinum Spegazzini (1884), Anales de la Sociedad científica Argentina, 17(2), p. 85

10. Utraria fragilis Quél., 1886

Források:

Fénykép 1 - Szerző: Carlo Brescia (CC BY-SA 4.0 Nemzetközi)

2. kép - Szerző: F: Justin (Tmethyl) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

3. kép - Szerző: Sz: John Hill (CC BY-SA 3.0 Unported)

4. kép - Szerző: Amanita77 (CC BY-SA 3.0 Unported)

Fénykép 5 - Szerző: Tmethyl: Justin (Tmethyl) (CC BY-SA 3.0 Unported)