Entoloma sinuatum
Amit tudnia kell
Az Entoloma sinuatum egy mérgező gomba, amely Európában és Észak-Amerikában is megtalálható. Egyes útikönyvek régebbi tudományos nevén Entoloma lividum vagy Rhodophyllus sinuatus néven említik. Az Entoloma nevű rózsaszínű tüskés gombák nemzetségének legnagyobb gombája egyben a típusfaja is.
A késő nyáron és ősszel megjelenő termőtestek lombhullató erdőkben, agyagos vagy meszes talajon, vagy a közeli parkokban találhatók, néha tündérgyűrűk formájában. Szilárd alakúak, a Tricholoma nemzetség tagjaira hasonlítanak. Az elefántcsonttól a világos szürkésbarna színűig terjedő kalap átmérője akár 20 cm is lehet, befelé göngyölt széllel. A kanyargós kopoltyúk halványak és gyakran sárgásak, a spórák fejlődésével rózsaszínűvé válnak. A vastag, fehéres száron nincs gyűrű.
Fiatalon összetéveszthető az ehető Szent György-gombával (Calocybe gambosa) vagy a molnárgomba (Clitopilus prunulus). Európában számos gombamérgezéses esetért felelős.
Az Entoloma sinuatum elsősorban gyomor-bélrendszeri problémákat okoz, amelyek bár általában nem életveszélyesek, de a leírások szerint igen kellemetlenek. A delírium és a depresszió nem gyakori következménye. Általában nem tartják halálosnak, bár egy forrás halálesetekről számolt be e gomba fogyasztása miatt.
Egyéb nevek: Livid Pinkgill, Lead Poisoner (ólommérgező).
Gomba azonosítása
Cap
Elefántcsontfehér, a kor előrehaladtával sötétedik; kúpos, majd domború vagy sík, tompa umbóval; fiatalon kissé ragacsos; a perem néha karéjos. Az Entoloma sinuatum a legnagyobb az Entoloma-fajok közül, a sapka átmérője 6-20 cm között van, amikor teljesen kifejlődött.
Nagyon meleg időben a sapka széle hajlamos felhasadni, ahogy a lefelé forduló perem ellapul.
Kopoltyúk
Az Entoloma sinuatum kezdetben sárgásfehér, a spórák érésével rózsaszínűvé válnak a kanyargós, tömött tüskék.
Szár
Elefántcsontfehér; sima; hengeres, de az alján néha gumószerű; 3-10 cm hosszú, 0.6-1.5 cm átmérőjű; nincs szárgyűrű.
Spórák
Szubglobózus, szögletes, 7-10 x 7-9 µm, rendkívül feltűnő csírapórussal.
Spóra lenyomat
Rózsaszín.
Szag és íz
Szaga homályos, de meglehetősen kellemetlen; íze nem jellegzetes.
Szezon
A termés kora nyártól késő őszig tart Nagy-Britanniában és Írországban, de a mediterrán országokban az újévben is folytatódik.
Hasonló fajok
Ez a fakó kalapú gomba összetéveszthető a Szent György-gombával, Calocybe gambosa, amely általában tavasztól kora nyár elejéig terem, fehér kopoltyúval és kifejezetten lisztes szaggal rendelkezik.
Számos más fehér vagy halványsapkás gomba fordul elő hasonló élőhelyeken - Clitocybe nebularis, az egyik ilyen példa - de a kopoltyúk színe és szaga segít megkülönböztetni őket a halvány Entoloma fajoktól.
Taxonómia és etimológia
Ezt a fajt tudományosan Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le 1788-ban, amikor Agaricus lividusnak nevezte el. Az első érvényes név azonban (a jelenlegi ICBN szabályok szerint) az Agaricus sinuatus, amelyet Christiaan Hendrik Persoon 1801-es leírásakor kapott. 1871-ben a híres német mikológus, Paul Kummer a fajt a jelenlegi nemzetségébe helyezte át, és átnevezte Entoloma sinuatumnak.
Az Entoloma sinuatum szinonimái közé tartozik az Agaricus sinuatus Pers., Entoloma lividum (Bull).) Quel., Rhodophyllus lividus (Bull).) Quel., és Rhodophyllus sinuatus (Bull).) Quel.
Az Entoloma sinuatum az Entoloma nemzetség típusfaja.
Az Entoloma nemzetségnév az ógörög entos (belső) és lóma (szegély) szavakból származik. Ez a név a nemzetségbe tartozó gombák nagy részének behúzott peremére utal.
Nyilvánvaló, hogy a sinuatum specifikus epitheton a kifejlett kalapok kanyargós vagy hullámos jellegére utal (és a kopoltyúk is kanyargósak)!), míg a korábbi lividum név ólmot jelent (ólomszínű) - nem helytelenül egy mérgező varangygomba esetében, amelyet egykor Nagy-Britanniában leginkább ólommérgezőként emlegettek.
Toxicitás
Ez a gomba az összes európai gombamérgezés 10%-áért felelős. Például 1983-ban csak Genfben 70 ember szorult kórházi kezelésre, és egy ötéves időszak alatt egyetlen pármai kórházban 145 gombamérgezésből 33 esetben ez a gomba volt a felelős.
A mérgezés elsősorban gyomor-bélrendszeri eredetűnek mondható; a hasmenés, hányás és fejfájás tünetei a fogyasztás után 30 perccel vagy 2 órával jelentkeznek, és akár 48 órán át is eltarthatnak. Akut májtoxicitás és pszichiátriai tünetek, például hangulatzavar vagy delírium léphetnek fel.
Ritkán a depresszió tünetei hónapokig is eltarthatnak. Legalább egy forrás szerint felnőttek és gyerekek halálos áldozatai is voltak. Az e gomba okozta mérgezés kórházi kezelése általában támogató jellegű; görcsoldó gyógyszerek enyhíthetik a kólikás hasi görcsöket, és aktív szenet lehet adni a korai szakaszban a maradék méreganyag megkötésére.
Intravénás folyadékpótlásra lehet szükség, ha a kiszáradás kiterjedt, különösen gyermekek és idősek esetében. A gyomortartalom kiürülése után visszatérő hányás esetén metoklopramid alkalmazható.
A méreganyag(ok) kiléte ismeretlen, de a kémiai elemzés megállapította, hogy a gombában alkaloidok vannak jelen.
A Törökország keleti Fekete-tengeri régiójában található gombák nyomelemeinek vizsgálata során E. sinuatum a legmagasabb réz-szintet (64.8 ± 5.9 μg/g szárított anyag - elegendő ahhoz, hogy mérgező legyen) és cinket (198 μg/g) mértek. A Délkelet-Lengyelországban, egy magas higanyszinttel rendelkező területen vizsgált kalapok és tönkök azt mutatták, hogy sokkal nagyobb mennyiségű higanyt halmozott fel biológiailag, mint más gombák.
Az elemet a humuszban gazdag szubsztrátumban is nagy mennyiségben találták. Az Entoloma sinuatum arzéntartalmú vegyületeket is felhalmoz. A friss gombaszövet grammjában jelenlévő kb. 40 μg arzénből kb. 8% arzenit, a többi 92% arzenát.
Források:
1. kép - Szerző: dr: Holger Krisp (CC BY 3.0 Nem portolva)
2. kép - Szerző: dr: Gerhard Koller (CC BY-SA 3.0 Unported)
3. kép - Szerző: B: Entoloma_Sinuatum_1.JPG: Archenzoderivatív munka: Ak ccm (beszélgetés) (CC BY-SA 3.0 Unported)
4. kép - Szerző: dr: zaca (CC BY-SA 3.0 Unported)
5. kép - Szerző: A szelvényen található a szelvény: zaca (CC BY-SA 3.0 Unported)
