Lactarius psammicola
Amit tudnia kell
A Lactarius psammicola kalapja a krémsárgától a krémnarancs színűig terjedő színű, 4-16 cm-es. A gomba belseje fehér és húsos, vágáskor fehér tejnedvet termel. Gombafeje fiatalon domború, majd öregedve tölcsér alakúvá válik. A sapkán koncentrikus, narancsbarna gyűrűk vannak.
A Lactarius zonarius európai faj észak-amerikai változatait övező zűrzavar kapja az én szavazatom az All-Time Worst Lactarius Nightmare (Minden idők legrosszabb Lactarius rémálma) címért. A mi kontinensünkön egy csomó, a Lactarius zonariushoz hasonló, rosszul értelmezett és gyakran rosszul definiált faj, fajta és forma van. Ezek közül vitathatatlanul a Lactarius psammicola a legegyértelműbben körülhatárolt és felismerhető faj.
A Lactarius psammicola Michiganből Közép-Amerikáig terjedő élőhelye, és nyáron elsősorban tölgyekhez kötődik.
Gomba azonosítása
Ökológia
Tölgyekkel és esetleg más keményfákkal mikorrhizáló; egyedül, elszórtan vagy csoportosan nő; nyáron és ősszel; széles körben elterjedt a Sziklás-hegységtől keletre.
Sapka
4-16 cm; kezdetben mély központi mélyedéssel és befelé görbült, szőrös peremmel; később váza alakú, a perem jellemzően kissé befelé görbült és puha bőrszerű vagy finoman szőrös; frissen nyálkás, de hamarosan megszárad; érdes; bordó és narancssárga koncentrikus színű zónákkal.
Kopoltyúk
A száron végigfutó; szoros; a szár közelében ritkán elágazó; fehéres vagy bordó, sötétebbé és piszkosabbá váló; néha zúzmarásan barnásbarnától a lilásbarnáig terjedő színű.
Szár
1-3 cm hosszú; 1-2 cm vastag; fehéres, néha barnásan elszíneződött, ha kézbe vették; az aljához keskenyedik; gödröcskékkel ellátott.
Flesh
Vastag; fehér; szeleteléskor változatlanul fehér.
Tej
Fehér; változatlan; a szöveteket nem, vagy csak lassan festi meg barnásan a lilás barnásig; lassan festi meg a fehér papírt sárgára.
Szag és íz
Szag nem jellegzetes; íz erősen fanyar.
Spórák nyomtatása
A sárgássárgától a sárgáig.
Mikroszkópos jellemzők
Spórák: 7.5-9 x 6-7.5 µ; széles ellipszoid; díszítés kb. 0.5 µ magas, izolált, amiloid szemölcsök és rövid barázdák, amelyek időnként részleges retikulákat alkotnak. Pleuromakrocisztidiumok nem feltűnőek; kb. 50 µ hosszúak; szubfúziform vagy szubcylindrikus alakúak. Cheilocystidia hasonló. Pileipellis vastag ixocutis.
Források:
1. kép - Szerző: F: Judi T. (AvidAmateur) (CC BY-SA 3.0 Unported)
2. kép - Szerző: Sz: Huafang (CC BY-SA 3.0 Nem portolt)
3. kép - Szerző: Sz: CalmWeather (CC BY-SA 3.0 Unported)
4: (Mycowalt) (CC BY-SA 3.0 nem portolva)
