Amanita regalis

Amit tudnia kell

Az Amanita regalis egy ritka hallucinogén/pszichoaktív gomba. A legnagyobb mennyiségű muskimolt tartalmazza; 2-3x erősebb, mint a Amanita muscaria, és viszonylag kétszer olyan erős, mint a Amanita pantherina. Sámánok használják lelki és testi gyógyításra. A sámáni és mágikus rítusokhoz kapcsolódik.

A kalap felülete sötétbarna, sötét umbra-barna, okker-barna, okker-oliva, ritkán szürkéssárga, középen sötétebb, az általános fedőborítás maradványaival borított, szabálytalan alakú pelyhek formájában, kezdetben élénksárga, később fehéres, idővel szürkéssárga színű. A gyűrűk a fiatal termőtest terjeszkedése során visszamaradt volva maradványai. A sapka húsos, és amikor érett, a peremén barázdák vannak. A kopoltyúk szorosan egymás mellett vannak, nem kapcsolódnak a szárhoz, és fehér színűek, krémsárga árnyalattal. A hús fehéres, a szárban halványan sárgás, a sapka hámja alatt aranysárga. A levegőn nem változtatja meg a színét, íze és szaga jelentéktelen.

Skandináv országokban gyakori, Kelet- és Észak-Európában is megtalálható. Észak-Amerikában elterjedése Alaszkára korlátozódik.

Egyéb nevek: Armillarija (Armillarija), ill: Royal Fly Agaric, The King of Sweden Amanita, Amanite Royale (Franciaország), Königsfliegenpilz (német), Muchomůrka Královská (Csehország).

Gomba azonosítása

1. Kalap

   A kalap 7-15 (20) cm átmérőjű, kezdetben félgömb alakú, később domború, domború-széles, lapos-széles, középen néha enyhén homorú. A kalap felszíne sötétbarna, sötét umbra-barna, okker-barna, okker-oliva, ritkán szürkéssárga, középen sötétebb, az általános burkolat maradványaival borított, szabálytalan alakú pelyhek formájában, kezdetben élénksárga, később fehéres, idővel szürkéssárga színű.

2. Kopoltyúk

   A hümonofór lamellás. A kopoltyúk vastagok, eleinte keskenyen tapadnak, később szabadok, krémszínűek.

3. Szár

   9-20 cm magas, 1-2.5 cm átmérőjű, lefelé megvastagodott, az alján gumósan megvastagodott, szálas-bársonyos, fehér vagy fehéres, néha az érintkezési helyeken enyhén barnás színű. A gyűrű széles, lógó, fehéres, a szár felső részén található. A volva megnőtt, több sárgás, szemölcsös-hámló sáv formájában a gumós megvastagodáson.

4. Hús

   A hús halványsárgás, a sapka bőre alatt sárgásbarna vagy olajbarna, nincs kifejezett szaga.

5. Spórák

   9-12 * 6-9 μm, elliptikus vagy nagyjából elliptikus, sima felületű, nem amiloidos.

6. Spóranyomat

   Fehér.

7. Élőhely

   Tűlevelű és vegyes, ritkábban lombhullató erdőkben nő, mikorrhizát képez fenyőkkel, fenyőkkel és nyírfákkal.

8. Szezon

   Augusztustól októberig.

Hasonló fajok

1. Amanita caesarea

   Észak-Európában található. A kalap élénk narancssárga, apró fátyolfoszlányok nélkül, de csíkozott peremmel. A szár sárga színű.

2. Amanita rubescens

   Egyes fajok kalapja fényes barna. Vágáskor vörösre színeződik.

Toxicitás

Finnországból jelentettek egy mérgezéses esetet, ahol három személy úgy vélte, hogy ehető parazsagombát fogyasztott Macrolepiota procera. A gombák elfogyasztása után 1-2 órával kezdődő mérgezés tünetei gyomor-bélrendszeri hányinger és erős hányás voltak. Kettőnél központi idegrendszeri megnyilvánulások és kolinerg tünetek jelentkeztek, beleértve a hallucinációkat, zavartságot vagy eszméletvesztést, valamint a bőséges nyálfolyást és izzadást is. Mindhárom egyed 4-24 órán belül felépült, a máj, a vesék vagy a központi idegrendszer károsodása nélkül. Amint ez az eset is mutatja, a gomba főzése nem semlegesíti teljesen az Amanita regalis mérgező összetevőit. Kémiai elemzések kimutatták, hogy ez a faj iboténsavat és muszimolt tartalmaz, ugyanazokat a mérgező összetevőket, mint a Amanita muscaria.

Az Amanita regalis képes a nehézfém vanádium bioakkumulációjára, amely jelenségről először a következőkben számoltak be Amanita muscaria 1931-ben. Skandináv minták terepi vizsgálata során 38-169 mg vanádiumtartalmat találtak a száraz gomba kilogrammjában (átlagosan 119 mg/kg). Összehasonlításképpen: a legtöbb más gombában a vanádiumkoncentráció jellemzően kevesebb, mint 2 mg/kg.

Taxonómia és etimológia

Az Amanita regalis-t először Elias Magnus Fries írta le Agaricus muscarius β regalis néven az 1821-ben megjelent Systema Mycologicum című művében. 1887-ben Pier Andrea Saccardo a következő fajtaként kezelte: Pier Andrea Saccardo Amanita muscaria. Edmund Michael 1903-ban elsőként tekintette különálló fajnak.

1941-ben Jean-Edouard Gilbert a nemzetség világmonográfiájában az Amanita nemzetség teljes átszervezését javasolta, és az Amanitaria nemzetségbe helyezte át A. muscaria var. regalis. Az Agaricales in Modern Taxonomy eredeti (1949-es) változatában Rolf Singer az A. alfajának tekintette. muscaria, de megjegyezte, hogy különálló fajnak tekinthető; a negyedik kiadásban (1986) különálló fajként tüntette fel.

Nemrégiben egy japán csoport tanulmányozta a biogeográfiát az A. muscaria és a rokon fajok, és molekuláris filogenetikai elemzés segítségével arra a következtetésre jutottak, hogy a taxont az A. muscaria, nem pedig egy különálló faj. 2012-től azonban az Index Fungorum és a MycoBank is Amanita regalis néven jegyzi a taxont.

A fajnév a latin regalis szóból származik, amelynek jelentése "királyi".

Szinonimák

1. Amanita umbrina Pers. (1797)

2. Agaricus muscarius β regalis Fr. (1821)

3. Agaricus muscarius var. umbrinus (Pers.) Fr. (1838)

4. Amanita emilii Riel (1907)

5. Amanitaria muscaria var. regalis (Fr.) E.-J.Gilbert (1941)

6. Amanita emilii f. lutetiana R. Heim 1963

7. Amanita muscaria var. Umbrina (Pers.) Sacc. 1887

8. Amanita regalis (Fr.) Michael 1904 f. regalis

9. Amanita regalis f. umbrina (Pers.) Neville & Poumarat 2002

Források:

1. kép - Szerző: A: Andreas Gminder (mollisia) (CC BY-SA 3.0 Unported)

2. kép - Szerző: H: Nina Filippova (CC BY 4.0 International)

3. kép - Szerző: Sz: Far min (CC BY-SA 4.0 Nemzetközi)

Fénykép 4 - Szerző: A: Tatiana (CC BY 4.0 Nemzetközi)

5. kép - Szerző: A: Tatiana (CC BY 4.0 International)