Amanita caesarea

Amit tudnia kell

Az Amanita caesarea egy ehető gomba, amelyet általában Caesar gombájaként ismernek. Élénk narancssárga vagy sárga kalapja van, amely akár 20 cm átmérőjű is lehet. A szár a fehértől a narancssárgáig terjedő színű, és akár 25 cm magasra is megnőhet. A gombának jellegzetes, szoknyaszerű gyűrűje van a szár körül, és sárga kopoltyúi vannak. Európában őshonos, tölgy- és gesztenyeerdőkben található. A jó vízelvezetésű talajokat kedveli, és jellemzően késő nyáron és kora ősszel terem. Két hasonló kinézetű, Észak-Amerikában található gombát néha Caesar-gombának neveznek, de mérgezőek lehetnek.

Bár az Amanita caesarea nem pszichedelikus gomba, sokan választási ehetőnek tartják, és kiváló ízéről és kulináris felhasználásáról ismert. Valójában már az ókori római idők óta becsült élelmiszer, és a világ egyes részein ma is népszerű konyhai alapanyag. Csak olyan fiatal gombát szedjünk, amely jó állapotban van, és nincs rossz szaga. Fogyasztás előtt alaposan meg kell főzni, hogy a potenciálisan mérgező vegyületek megsemmisüljenek. A gomba párolható, süthető vagy grillezhető, és gyakran használják levesekben, pörköltekben és tésztaételekben.

Az Amanita caesarea több országban, többek között Horvátországban, Szlovéniában, a Cseh Köztársaságban és Németországban törvény által védett. Ukrajna Vörös Adatkönyvében is szerepel, ami azt jelenti, hogy az országban ritka és veszélyeztetett fajnak számít.

Egyéb nevek: Cézárgomba, német (Kaiserling, Orangegelber Wulstling, Kaiserpilz).

Gomba azonosítása

1. Sapka

   1.97-7.87 hüvelyk (5-20 cm) átmérőjű sapka, élénk narancsvöröstől a tompább narancsszínig, éréskor gyakran többé-kevésbé halványabbá válik, félgömb alakú, majd plano-konvex, sima, fényes, kissé viszkózus, meglehetősen rövid csíkozású peremmel (a sugár 10-30%-a). A volva nagy, vastag fehér foltok formájában van jelen.

2. Kopoltyúk

   A kopoltyúk sárgás-narancssárga színűek, szabadok és tömöttek.

3. Szár

   1.97-9.84 hüvelyk (5-25 cm) magasság, 0.59-0.98 hüvelyk (1.5-2.5 cm) átmérőjű. A szár a halványtól a középnarancsig terjedő színű, és az alapját fehér, zsákszerű volva borítja.

4. Szag és íz

   A szaga kellemesen gombás és diós. Íze diós és enyhe.

5. Spóra lenyomat

   Fehér.

6. Spórák

   A spórák mérete (8.0-) 8.9 - 12.9 (-17.8) × (5.3-) 6.0 - 8.5 (-14.3) µm és inamyloid és ellipszoid vagy hosszúkás, esetenként széles ellipszoid alakú. A bazídiumok tövénél bilincsek vannak.

7. Habitat

   Mikorrhizás, ami azt jelenti, hogy bizonyos fák gyökereivel szimbiózisban élő, hasznos kapcsolatot alakít ki. Dél-Európában és Észak-Afrikában, különösen Észak-Olaszország dombvidékein nő, egyedül vagy kis csoportokban. A világ más részein is megtalálható, például a Balkánon, Magyarországon, Indiában, Iránban, Kínában és Mexikóban. Európában tölgyerdőkben nő, egyenként vagy csoportosan, kora nyártól ősz közepéig. Melegebb területeken tölgy-, fenyő- vagy fenyőerdőkben, nagyobb magasságokban is megtalálható.

Hasonló fajok

1. Amanita fulva

   Sárgás-narancssárga kalapja és fehér kopoltyúja van, szárgyűrűk nélkül.

2. Amanita crocea

   Szintén narancssárga, de kígyóbőrszerű mintázattal a száron.

3. Amanita muscaria

   Megkülönböztethető a kisebb, nem húsos termőtestekről, a fehér szabad volva hiányáról, valamint a kopoltyúk és a szár fehér színéről.

Amanita caesarea vs. Amanita jacksonii

Az Amanita jacksonii több jellemző alapján is megkülönböztethető az Amanita caesarea-tól. Fiatal és friss állapotban az Amanita jacksonii kalapja mélyebb narancssárga színű, néha a vörössel határos, míg az Amanita caesarea kalapja általában világosabb narancssárga vagy sárgás színű. Ezenkívül az Amanita jacksonii spórái sokkal kisebbek, mint az Amanita caesarea spórái. Ezek a különbségek segíthetnek a két gombafaj pontos azonosításában.

Amanita caesarea vs. Amanita muscaria

Amanita caesarea

1. A kalap inkább vörös-narancsszínű

2. A sapka sima, szemölcsök nélkül, bár a szélein enyhén barázdált

3. A szár inkább halványsárga vagy narancssárga színű

4. A kopoltyúk a világossárgától a narancssárgáig terjedő színűek, de legalábbis mindig enyhén színesek

5. Általában tölgy és fenyő körül található

Amanita muscaria

1. A sapka inkább mélyvörös, ez a szín a kor előrehaladtával kifakulhat

2. A kalap tetején gyakran fehér "szemölcsök" vannak, az egyetemes fátyol maradványai, ezek a kor előrehaladtával lehullanak

3. A tönk tiszta fehér

4. Kopoltyúi tiszta fehérek

5. Általában lucfenyő, nyírfa és néha fenyő körül található

Amanita caesarea toxicitás & Mellékhatások

Ez a gomba nem mérgező, bár a talajban lévő nehézfémeket felhalmozhatja. A legtöbb esetben biztonságosan fogyasztható. A fajnak azonban vannak mérgező hasonmásai, köztük olyanok is, amelyek képesek megölni. Más hasonmások hallucinogén hatásúak. Másokat még egyáltalán nem vizsgáltak.

Végül, mint minden más élelmiszer, ez a gomba is okozhat allergiás reakciót vagy egyéb problémákat az érzékeny egyéneknél, a szokásos tanács (orvoshoz fordulni, ha a tünetek továbbra is fennállnak) nem jó téves azonosítás esetén.

A mérgező amaniták gyakran kiváló ízűek, és kevés, vagy egyáltalán nem jelentkeznek tünetekkel, amíg maradandó vagy esetleg halálos károsodás nem következik be. Aki azt gyanítja, hogy rossz amanita fajt evett, ne várja meg, amíg a kellemetlenségek kialakulnak, hanem azonnal forduljon kezelésért.

Amanita caesarea Videó

[media=https://www.youtube.com/watch?v=BggEsY6u3j8]

Taxonómia és etimológia

1772-ben Giovanni Antonio Scopoli írta le először ezt a fajt, és Agaricus caesareusnak nevezte el. 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon ezt a gombát az új Amanita nemzetségbe helyezte át, és átnevezte Amanita caesarea névre.

A köznapi elnevezés onnan ered, hogy a római császárok kedvence volt, akik a Caesar nevet (eredetileg családnév) vették fel címként. Claudius római császár személyes kedvence volt.

Szinonimák

• Helvella ciceronis Battarra (1755), Fungorum agri ariminensis historia, p. 27, tab. 4, ábra. C ("Elvela")

• Agaricus caesareus Scopoli (1772), Flora carniolica, Edn 2, 2, p. 419 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Agaricus aurantiacus Bulliard (1782), Herbier de la France, 3, tab. 120

• Agaricus aureus Batsch (1783), Elenchus fungorum, p. 57

• Amanita aurantiaca Lamarck (1783), Encyclopédie méthodique, Botanique, 1, p. 111

• Hypophyllum caesareum (Scopoli) Paulet (1808) [1793], Traité des champignons, 2, p. 319, fül. 154, füge. 1-3

• Agaricus xerampelinus Purton (1821), An appendix to Midland flora, 3(1), p. 210

• Amanita pellucidula Banning & Peck (1891) [1890], Annual report of the New York state Museum of natural history, 44, p. 66

• Fungus caesareus (Scopoli) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 479

• Venenarius caesareus (Scopoli) Murrill (1913), Mycologia, 5(2), p. 73

• Volvoamanita caesarea (Scopoli) Beck (1921), Der Pilz-und Kräuterfreund, 4(10), p. 230

• Amanita basii Guzmán & Ramírez-Guillén (2001), Bibliotheca mycologica, 187, p. 11

Források:

Fénykép 1 - Szerző: GLJIVARSKO DRUSTVO NIS Szerbiából származó GLJIVARSKO DRUSTVO NIS (CC BY 2.0 Általános)

2. kép - Szerző: B: Ermell (CC BY-SA 4.0 Nemzetközi)

3. kép - Szerző: F: Archenzo (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

4. kép - Szerző: H: GLJIVARSKO DRUSTVO NIS Szerbiából (CC BY 2.0 Generic)

5. kép - Szerző: B: GLJIVARSKO DRUSTVO NIS Szerbiából (CC BY 2.0 Generic)