Marasmius rotula
Amit tudnod kell
A Marasmius rotula a Marasmiaceae családba tartozó közönséges agarászgomba-faj. Tavasztól őszig keményfás erdőkben található, botokon és egyéb fás szárú törmelékeken növekszik. Ez utóbbi részlet nagyon fontos, mert a Marasmius capillaris, amely majdnem ugyanúgy néz ki, nem fán, hanem levélhulladékon nő. A kalap fehéres.
A kopoltyúk rögzítése a szárat körülvevő apró "gallér" segítségével történik. További megkülönböztető jegyei közé tartozik a sötét, drótos szár; a rakott fehér kalap, amely oldalról nézve szögletesnek tűnik (a Marasmius capillaris kalapja ezzel szemben általában kerekebb); és a jellegzetes szag vagy íz hiánya.
Más gombáktól eltérően, amelyekről ismert, hogy a spórákat cirkadián ritmusra bocsátják ki, az M. a rotula elegendő nedvességtől függ. A szárított gomba rehidratálás után újraéledhet, és akár három hétig is folytathatja a spórakibocsátást - ez a tartós spóratermelés lényegesen hosszabb ideig tart, mint más tipikus agarikumoké.
A Marasmius rotula általában ehetetlen, de nem mérgező.
Egyéb nevek: Tűgomba, Tűgomba Marasmius, Kis kerék, Galléros ejtőernyő, Lószőrgomba.
Gomba azonosítása
Ökológia
Szaprobita a keményfás erdőkben található botokon és fatörmelékeken; egyedül vagy csoportosan (vagy csomókban) nő; tavasztól őszig terjed; a Sziklás-hegységtől keletre széles körben elterjedt.
Cap
5-20 mm; széles domború; hamarosan köldökszerű központi mélyedés alakul ki; redős; oldalról nézve általában lapos tetejűnek és szögletes oldalúnak tűnik; kopasz; száraz; a mélyedésben barnás, máshol fehéres.
Kopoltyúk
A szárat körülvevő apró "gallérhoz" tapadva; fehér vagy sárgásfehér; távolodó.
Szár
1.5-8 cm hosszú; 1-2 mm vastag; egyforma; száraz; fényes; drótos; eleinte halvány, de a csúcs kivételével hamarosan sötétbarnától a feketéig terjedő színű; az alapon néha merev szőrökkel.
Hús
Vékony.
Szag és íz
Nem megkülönböztethető.
Kémiai reakciók
KOH a kalap felületén negatív.
Spóra lenyomata
Fehér vagy fehéres.
Mikroszkópos jellemzők
Spórák 6.5-10 x 3-5 µ; sima; többé-kevésbé elliptikus, vagy szubfusziszosziform; inamyloid. Pleurocisztidiumok hiányoznak. Cheilocisztidiumok a clavate-tól a subglobózusig; inamyloid; rövid szemölcsökkel és nyúlványokkal. Pileipellis hymeniform, rövid nyúlványokkal rendelkező seprűsejtekkel.
Hasonló fajok
Hasonló faj Gymnopus androsaceus, A lószőrös ejtőernyő néven ismert fajnak a kopoltyúi a szárhoz, nem pedig a gallérhoz kapcsolódnak.
Taxonómia és etimológia
Ezt a gombát 1772-ben írta le Giovanni Antonio Scopoli olasz mikológus, aki Agaricus rotulának nevezte el. A galléros ejtőernyőt a nagy svéd mikológus, Elias Magnus Fries írta le újra 1821-es Systema Mycologicum című művében. Tizenhét évvel később, az Epicrisis Systematis Mycologici (1838) című művében Fries ezt a kis gombát a Marasmius nemzetségbe sorolta át
Csekély mérete ellenére a Marasmius rotulát Fries a Marasmius nemzetség típusfajának választotta, amelyhez tartozik néhány sokkal nagyobb agarika, mint például a Marasmius oreades.
A Marasmius rotula szinonimái közé tartozik az Agaricus rotula Scop., Merulius collariatus A., Micromphale collariatum (a.) Gray, Androsaceus rotula (Scop.) Pat., és a Chamaeceras rotula (Scop.) Kuntze.
A Marasmius nemzetségnév a görög marasmos szóból származik, melynek jelentése 'kiszáradás'. Elias Magnus Fries, aki a Marasmius nemzetséget elkülönítette a hasonló fehér színű Collybia gombáktól, kulcsfontosságú megkülönböztető tényezőnek tekintette a Marasmius gombák azon képességét, hogy kiszáradás után rehidratálódva képesek regenerálódni. Fries ezt a szárazság túlélési jellemzőt "mareszcenciának" nevezte.
A rotula sajátos melléknév oka nyilvánvalóvá válik, amikor megfordítunk egy kupakot, és látjuk, hogy a belső gallér, a kopoltyúk és a kupak külső pereme nagyon hasonlít a kerékagyra, a küllőkre és a keréktárcsára: A "rot" (mint a rotula) a kerékre utal, ahogyan a "forog" igében is.
Felhasználások
Louis Krieger a National Geographicban az 1920-as években megjelent írásában megjegyezte, hogy a gombát mártásokhoz használják, és amikor vadhúsok díszítésére használják, "a vadon élő erdők megfelelő ízét adja hozzá"." A termőtestek bioakkumulálják a kadmiumot: 15 indiai vadon élő gombafaj fémkoncentrációjának vizsgálata kimutatta, hogy M. a rotula felhalmozta a legnagyobb koncentrációban ezt a fémet.
A MroAPO (Marasmius rotula aromás peroxigenáz) néven ismert peroxidáz enzim a biokatalízisben való lehetséges alkalmazása miatt a kutatási érdeklődés középpontjában áll. Az oxigénátviteli reakciókat katalizáló enzimek általában nagy hasznot jelentenek a kémiai szintézisben, mivel szelektíven és környezeti körülmények között működnek. A gomba-peroxidázok képesek katalizálni a szerves kémikusok számára nehéz oxidációkat, beleértve az olyan aromás szubsztrátokat, mint az anilin, 4-aminofenol, hidrokinon, resorcinol, katechol és paracetamol.
Az M. A rotula enzim az első olyan gombai peroxigenáz, amelyet nagy hozamban lehet előállítani. Széles pH-tartományban és számos szerves oldószerben rendkívül stabil. Az enzim egy másik potenciális felhasználási területe az aromás anyagok bioszenzoraként való felhasználás a környezeti elemzésben és a gyógyszerellenőrzésben.
Források:
1. kép - Szerző: B: Jerzy Opioła (CC BY-SA 4.0 International)
2. kép - Szerző: Sz: Eric Smith (Bobzimmer) (CC BY-SA 3.0 Nem védett)
3. kép - Szerző: F: spacecowboy (CC BY 4.0 Nemzetközi)
4. kép - Szerző: dr: mangoblatt (Közkincs)
