Bjerkandera adusta
Amit tudnod kell
A Bjerkandera adusta egy ehetetlen polipór gomba, amelynek fiatalon bársonyos, hófehér kalapfelülete van, amely az öregedés során simává és törtfehérré válik. A pórus felszínén jól kivehető barna régiók is vannak. A faj széles körben elterjedt. Gyakran megtalálható korhadó faanyagokon, például tuskókon, törzseken, ágakon, különösen bükk, nyír, tölgy, nyárfa, fűzfa, kerítésoszlopokon, mindenütt, ahol fa áll rendelkezésre.
A fiatal példányok jellegzetes szürkétől az okkersárgásbarnáig terjedő színűek, fehér szegéllyel. Az idősebb példányok sötétebbé válnak, és a széle is elszíneződhet. Az alján lévő pórusok először ezüstszürkék, később füstszürkék, sérülés esetén feketék lesznek.
Mivel a B. az adusta olyan enzimeket termel, amelyek képesek lebontani a policiklikus aromás szénhidrogéneket, például a szintetikus textilfestékekben használtakat, ezért a kutatók érdeklődést mutattak a gomba vizsgálata iránt a biológiai kármentesítésben való lehetséges felhasználás szempontjából. A B. az adusta, mint például a sokoldalú peroxidáz, vizsgálatok során azt is kimutatták, hogy képes a szintetikus melanin színtelenítésére is. Ez a tulajdonság lehetővé teheti a B. adusta a jövőben kozmetikai alkalmazásokban a melanin színtelenítésére hasznosíthatók.
Japán kutatók megállapították, hogy a B. az adusta nagy számban lehet jelen az emberi nyálban és nyálkahártyán, ami tartós köhögést okozhat (10,13-15,18).
A szinonimák száma (89) a faj jelentős változatosságát jelzi.
Egyéb nevek: A gomba a következő Füstös polipóra, füstös zárójel, Grijze buisjeszwam (Hollandia), Angebrannter Rauchporling (Németország), Šedopórka osmahlá (Csehország).
Gomba azonosítása
Sapka
Konzolszerűtől a polcszerűig (és általában oldalirányban más kalapokkal összenőtt), vagy csupán egy kifordított perem a szétterülő pórusfelület felett - vagy esetenként teljesen hiányzik; félköríves vagy szabálytalan körvonalú; domború vagy lapos; kb. 10 cm széles és 6 cm mély; bársonyos vagy finoman szőrös, az érettséggel kopaszodó; fehéres vagy szürkés, barnás, barnás vagy barnás; néha zónás; éretten barna vagy fekete szegéllyel.
Pórusfelület
Szürkétől a feketéig; néha sötétebb feketére foltosodik; mm-enként 6-7 apró, szögletes pórus; csövek 2 mm mélységig terjedő mélységűek.
Hús
Fehértől a halványan barnásig; kemény és parafa vagy bőrszerű.
Spóranyomat
Fehér.
Habitat
Szaprobita a keményfák és ritkán a tűlevelűek holtfáján; fehér rothadást okoz; egyéves; egész évben megjelenik; széles körben elterjedt Észak-Amerikában.
Hasonló fajok
Bjerkandera fumosa
Eléggé kevésbé elterjedt, legalábbis Olaszországban, a karpofóra sötétebb színe, a spórák valamivel kisebbek, a porózus felület fehéresből krémszínűbe hajló, és a pórusok valamivel nagyobbak. Csak lombhullató növényeken nő.
-
Szürke pórusú is lehet, de pórusai szabálytalanul hosszúkásak és a termőtest szőrös.
-
Abban különbözik a szürke helyett fehér termőfelülettel.
Taxonómia és etimológia
Tudományosan először Carl Ludwig Willdenow írta le Boletus adustus néven 1787-ben.
1880-ban Petter Adolf Karsten finn mikológus megszerezte a jelenleg elfogadott tudományos nevet Bjerkandera adusta.
Az adusta fajnév megperzseltet jelent; ez valószínűleg a "hamuszürke" színre utal. Bjerkandera Clas Bjerkanderre (1735-1795) utal, aki lutheránus lelkész, meteorológus, botanikus és entomológus volt, és az Uppsalai Egyetemen tanult.
Szinonimák
Boletus adustus Willd. 1787 (alapnév)
Agaricus crispus (Pers.) E.H.L. Krause (1932)
Bjerkandera adusta f. carpinea (Sowerby) Donk
Bjerkandera adusta f. resupinata (Bourdot & Galzin) Domański Orloś & Skirg. 1967
Bjerkandera adusta f. solubilis (Velen).) Bondartsev 1953
Bjerkandera adusta f. tegumentosa (Velen.) Bondartsev 1953
Bjerkandera adusta f. zonatula (Quél).) Domański Orloś & Skirg. 1967
Bjerkandera isabellina (Schwein).) P. Karst. 1879
Bjerkandera scanica (Fr.) P. Karszt. 1882
Boletus adustus var. crispus (Pers.) Pers. 1801
Boletus adustus Willd. var. adustus 1787
Boletus carpineus Sowerby 1799
Boletus concentricus Schumach. 1803
Boletus crispus Pers. 1799
Boletus fuscoporus J.J. Planer 1788
Boletus fuscoporus Planer 1788
Boletus isabellinus Schwein. 1822
Boletus pelleporus Bull. 1791
Boletus suberosus var. flabelliformis Batsch, 1789
Coriolus alabamensis Murrill 1907
Daedalea fennica (P. Karszt.) P. Karszt. 1906
Daedalea oudemansii var. fennica P. Karszt. 1882
Daedalea solubilis Velen. 1926
Gloeoporus adustus (Willd).) Pilát 1937
Gloeoporus adustus (Willd).) Pilát f. adustus 1937
Gloeoporus adustus f. excavatus (Velen.) Pilát (1937)
Gloeoporus adustus f. excavavatus (Velen.) Pilát, 1937
Gloeoporus adustus f. solubilis (Velen.) Pilát, 1937
Gloeoporus adustus f. tegumentosus (Velen.) Pilát, 1937
Gloeoporus crispus (Pers.) G. Cunn. 1965
Grifola adusta (Willd.) Zmitr. & Malysheva 2006
Leptoporus adustus (Willd).) Quél. 1886
Leptoporus adustus (Willd).) Quél. f. adustus 1886
Leptoporus adustus f. resupinatus Bourdot & Galzin, 1928
Leptoporus adustus f. viridans Pilát 1936
Leptoporus adustus f. zonatulus Quél. 1886
Leptoporus albellus (Peck) Bourdot & L.Maire, 1920
Leptoporus albellus f. raduloides Pilát (1932)
Leptoporus crispus (Pers.) Quél., 1886
Leptoporus nigrellus Pat. 1903
Microporus gloeoporoides (Speg.) Kuntze, 1898
Microporus lindheimeri (Berk. & M.A.Curtis) Kuntze, 1898
Polyporus adustus (Willd.) Fr. f. adustus 1821
Polyporus adustus (Willd.) Fr. subsp. adustus
Polyporus adustus (Willd.) Fr. var. adustus
Polyporus adustus (Willd.) Fr. 1821
Polyporus adustus f. resupinata Bres. 1922
Polyporus adustus f. resupinatus Bres., 1922
Polyporus adustus subsp. carpineus (Sowerby) Fr., 1874
Polyporus adustus var. argenteus (Ehrenb.) Pers., 1825
Polyporus adustus var. ater Velen., 1922
Polyporus adustus var. carpineus (Sowerby) Fr. 1874
Polyporus adustus var. pelleporus (Bull.) Pers., 1825
Polyporus amesii Lloyd 1915
Polyporus atropileus Velen. 1925
Polyporus burtii Peck 1897
Polyporus carpineus (Sowerby) Fr. 1818
Polyporus cinerascens Velen. 1922
Polyporus crispus (Pers.) Fr. (1821)
Polyporus crispus (Pers.) Fr. (1821) f. crispus
Polyporus crispus f. resupinata Bres. (1922)
Polyporus curreyanus Berk. ex Cooke, 1886
Polyporus digitalis Berk., 1854
Polyporus dissitus Berk. & Broome, 1875
Polyporus excavatus Velen., 1922
Polyporus fumosogriseus Cooke & Ellis, 1881
Polyporus halesiae Berk. & M.A.Curtis, 1853
Polyporus isabellinus (Schwein).) Steud. 1824
Polyporus lindheimeri Berk. & M.A. Curtis (1872)
Polyporus macowanii Kalchbr., 1881
Polyporus macrosporus Britzelm., 1894
Polyporus murinus Rostk., 1838
Polyporus nigrellus (Pat.) Sacc. & D. Sacc. 1905
Polyporus ochraceocinereus Britzelm., 1895
Polyporus scanicus Fr., 1863
Polyporus secernibilis Berk., 1847
Polyporus subcinereus Berk., 1839
Polyporus tegumentosus Velen., 1925
Polystictus adustus (Willd.) Fr.
Polystictus adustus (Willd).) Gillot & Lucand, 1890
Polystictus alabamensis (Murrill) Sacc. & Trotter, 1912
Polystictus carpineus (Sowerby) Konrad, 1923
Polystictus gloeoporoides Speg., 1889
Polystictus ochraceostuppeus Lloyd, 1916
Polystictus puberulus Bres., 1920
Poria argentea Ehrenb., 1818
Poria carnosa Rostr. ex Sacc. & D. Sacc., 1905
Poria curreyana (Berk. G. Cunn. 1947
Tyromyces adustus (Willd.) Pouzar, 1966
Források:
1. kép - Szerző: Sz: Michel Langeveld (CC BY-SA 4.0 International)
2. kép - Szerző: B: Michel Langeveld (CC BY-SA 4.0 International)
3. kép - Szerző: Sz: Michel Langeveld (CC BY-SA 4.0 International)
4. fotó - Szerző: (szerző): Michel Langeveld (CC BY-SA 4.0 International)
5. kép - Szerző: dr: Tomas P. (Public Domain)
