Trametes versicolor

Amit tudnia kell

A Trametes versicolor egy gyakori gomba, amely az észak-amerikai erdőkben található elhalt keményfa rönkökön és tuskókon. A kalap színe változó, de általában bivalybarna, barna, fahéj vagy vörösesbarna. A kalapon különböző színű és textúrájú, kontrasztos koncentrikus zónák találhatók, beleértve a bolyhos és sima területeket is.

A Trametes versicolor a díszítő megjelenés mellett gyógyászati célokra is felhasználható. Kimutatták, hogy gyulladáscsökkentő, antioxidáns és immunmoduláló tulajdonságokkal rendelkezik, és a hagyományos gyógyászatban különböző egészségügyi állapotok, többek között emésztési zavarok, légzőszervi problémák és rák kezelésére használják.

A Trametes versicolor a tudományos közösség számára is nagy érdeklődésre tart számot, mivel számos bioaktív vegyületet termel, amelyek potenciális alkalmazási területeket jelentenek például a mezőgazdaság, a farmakológia és a biotechnológia területén. Összességében a Trametes versicolor egy lenyűgöző és hasznos faj, amely továbbra is folyamatos kutatások és tanulmányok tárgya.

Egyéb nevek: Pulykafarok, német (Schmetterlingstramete), holland (Gewoon elfenbankje).

Gomba azonosítása

1. Sapka

   0.79-3.Átmérője 2-8 cm (15 hüvelyk); 0.79-1.57 hüvelyk (2-4 cm) mély; síkban domború vagy lapos; körvonalban kör, félkör alakú, legyező, konzol vagy vese alakú; gyakran más kupakokkal összenőtt; friss állapotban rugalmas; sűrűn szőrös vagy bársonyos, gyakran váltakozó textúrájú zónákkal; fehér, szürke, barna, fahéj, narancsos és vörösesbarna koncentrikus zónákkal (de a színe nagyon változó, néha más árnyalatokkal, beleértve a kék, zöld és narancssárga árnyalatokat is).

2. Pórusfelület

   Fehértől a halvány barnásig; nem zúzódásos; 3-6 vagy több apró pórussal mm-enként; csövek legfeljebb 1.5 mm mély.

3. Hús

   Tartalmatlan; fehéres, kivéve egy nagyon vékony fekete vonalat (keresztmetszetben), amely elválasztja a kalap felületét a hústól; kemény és bőrszerű.

4. Spóranyomat

   Fehér.

5. Élőhely:

   Szaprobita a keményfák holtfáján, ritkán a tűlevelűek fáján; egyéves; a háncsfa fehér rothadását okozza; sűrű, egymást fedő csomókban vagy rozettákban nő rönkökön és tuskókon; egész évben; nagyon széles körben elterjedt és gyakori Észak-Amerikában.

6. Kémiai reakciók

   KOH-negatívtól a sárgásig vagy sárgáig a húson.

Hasonló fajok

1. Stereum ostrea

   Ez a hamis pulykafarkú faj hasonló koncentrikus sávos mintázatú, de általában kevésbé színes és sima felületű.

2. Stereum subtomentosum

   Nagyon hasonló, de általában kevésbé színes és sima felületű.

3. Ganoderma applanatum

   Ennek a fajnak hasonló legyezőszerű alakja van, de nagyobb, és sima felületű, jellegzetes "lábbal" ellátott.

4. Phaeolus schweinitzii

   Ez a faj hasonló alakú és koncentrikus sávozású, de általában nagyobb és jellegzetes szárral rendelkezik.

11 tény a pulykafarkú gombáról

1. Latin neve Trametes versicolor, ami vékony (trametes) és sokszínű (versicolor). A kínai orvoslásban yun zhi néven említik, japán neve kawaratake.

2. A pulykafarok polipórus gomba, ami azt jelenti, hogy a kalapja alatt található sok apró lyukon keresztül bocsátja ki a spórákat. Sok gyógygomba polipóra.

3. Mint oly sok polipóra, ezek a gombák is zárógombák. Olyan termőtesteket termelnek, amelyek polcok vagy zárójelek alakúak. Ezek a zárójelek szorosan egymás mellé csoportosulnak, akár vízszintesen, akár egymáson.

4. Szaprotrófok, ami azt jelenti, hogy más élőlények bomló anyagával táplálkoznak. Ezért találjuk őket mindig a régi, korhadó fatörzseken.

5. A pulykafarkat a legjobb, ha lefelé nézünk. Általában korhadó keményfán vagy a fák tövében találod meg őket.

6. Egyéb azonosító jellemzőikről tudni kell, hogy nincs száruk, vékony, különböző színű koncentrikus zónákkal rendelkező sapkák csoportjai, valamint fehéres és sárgás színű spórás lenyomatuk van.

7. Az egyik legélénkebb szín, amit ezeken a gombákon találhat, az élénkzöld. Ez a zöld azonban általában inkább a zöld alga gyűrűje, mint a gomba tényleges színe. (Én a lilákat kedvelem!)

8. Valószínűleg nem kell messzire menned, hogy megtaláld ezeket a sokszínű gombákat. A világ minden táján megtalálhatóak az erdőkben, Európától Ázsián át az Egyesült Államokig és Oroszországig.

9. Sokan úgy gondolják, hogy a Coriolus versicolor gomba egy másik faj. Ez nem! A Coriolus Versicolor csak egy másik neve ugyanannak a pulykafarknak.

10. A pulykafarok ehető, de mivel nagyon kemény és bőrszerű, a legtöbb ember tea készítésével fogyasztja.

11. Ez a gomba minden évszakra való! Tavasztól őszig gyakoriak, és néha még télen is megtalálhatók.

Egészségügyi előnyök

1. Csökkenti a gyulladást az egész testben

2. Küzdenek a vírusfertőzések és betegségek, például a herpesz és a hepatitis ellen

3. Csökkenti a daganatok növekedését és megakadályozza az újak kialakulását

4. Csökkenti a kemoterápia és a sugárkezelés mellékhatásait

5. Növeli az állóképességet és az energiát

6. Rákellenes

7. AIDS-ellenes

A pulykafarok gomba mellékhatásai

A legtöbb egészséges felnőtt számára jól tolerálható. Néhányan, akik kemoterápiában részesülnek, és a pulykafarkgombából kivont, poliszacharid krestin (PSK) nevű anyagot kapnak, hányingerről, hányásról, alacsony fehérvérsejtszámról és májproblémákról számoltak be.

Emellett egyesek gyomorpanaszokat, például gázokat, hasmenést és puffadást tapasztalnak. A legveszélyesebb dolog a nem mérgező gombák bármilyen fajtájának szedése, ha gombára allergiás vagy.

A pulykafarok gomba biztonsága kutyák számára

A pulykafarok gomba biztonságos és hasznos a kutyák számára, és nagyszerű kiegészítője kutyája napi táplálékkiegészítőjének. A pulykafarok béta-glükánokat tartalmaz. Ezek a hasznos gombák bővelkednek olyan vegyületekben, amelyek segíthetnek szőrös barátja immunrendszerének erősítésében.

Taxonómia és etimológia

A Trametes versicolor fajt eredetileg Carl Linné 1753-ban Boletus versicolornak nevezte el, majd 1939-ben Albert Pilát cseh mikológus átnevezte. A Trametes nemzetségnév vékonyat jelent, a specifikus epitheton versicolor pedig több színű, ami a változékonyságot és a színsávok jelenlétét írja le egyetlen termőtest felső felületén.

Szinonimák és fajták

• Boletus versicolor Linnaeus (1753), Species plantarum exhibentes plantas rite cognitas ad genera relatas, 2, p. 1176 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Hydnum tomentosum Oeder (1770), Flora danica, 9, p. 7, fül. 534, ábra. 3

• Poria versicolor (Linnaeus) Scopoli (1772), Dissertationes ad scientiam naturalem pertinentes, 1, Plantae subterraneae distributio, p. 105, tab. 25

• Boletus imbricatus Scopoli (1772), Flora carniolica, Edn 2, 2, p. 468

• Boletus atrorufus Schaeffer (1774), Fungorum qui in Bavaria et Palatinatu circa Ratisbonam, 4, p. 91, fül. 268

• Boletus suberosus Batsch (1783), Elenchus fungorum, p. 107

• Agaricus versicolor (Linnaeus) Lamarck (1783), Encyclopédie méthodique, Botanique, 1, p. 50

• Boletus plicatus Schumacher (1803), Enumeratio plantarum in partibus Saellandiae septentrionalis et orientalis, 2, p. 389

• Sistotrema versicolor (Linnaeus) Trattinnick (1805), Fungi austriaci, 1, p. 55, fül. 5, ábra. 10

• Polyporus fuscatus Fries (1818), Observationes mycologicae praecipue ad illustrandam floram suecicam, 2, p. 259

• Polyporus versicolor var. ß fuscatus (Fries) Fries (1821), Systema mycologicum, 1, p. 369

• Polyporus versicolor (Linnaeus) Fries (1821), Systema mycologicum, 1, p. 368

• Polyporus humboldtii Persoon (1825), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 2, p. 120

• Polyporus hirsutulus Schweinitz (1832), Transactions of the American philosophical Society, 2. sorozat, 4(2), p. 156

• Pleuropus versicolor (Linnaeus) Zawadzki (1835), Enumeratio plantarum Galiciae & Bucowinae, p. 171, n° 2764

• Polyporus versicolor subsp.* fuscatus (Fries) Fries (1838) [1836-38], Epicrisis systematis mycologici, p. 479

• Polystictus versicolor (Linnaeus) Fries (1851), Novae symbolae mycologicae. Fasciulus primus, sistens fungos in peregrinis terris a botanicis danicis nuper collectos, p. 70

• Polyporus nigricans Lasch (1859), in Rabenhorst, Fungi europaei exsiccati, Klotzschii herbarii vivi mycologici continuatio, Edn 2, serie 2, n° 15

• Polyporus versicolor var. nigricans Fries (1874), Hymenomycetes europaei sive epicriseos systematis mycologici, p. 568

• Hansenia versicolor (Linnaeus) P. Karsten (1879), Meddelanden af societas pro fauna et flora fennica, 5, p. 40

• Bjerkandera versicolor (Linnaeus) P. Karsten (1881), Acta societatis pro fauna et flora fennica, 2(1), p. 30

• Bjerkandera versicolor subsp.* fuscata (Fries) P. Karsten (1882), Bidrag till kännedom af Finlands natur och folk, 37, p. 43

• Polyporus caesioglaucus Cooke (1882), Grevillea, 10(56), p. 121

• Polystictus nigricans (Lasch) Cooke (1886), Grevillea, 14(71), p. 83

• Coriolus versicolor (Linnaeus) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 175

• Polystictus fuscatus (Fries) Cooke (1886), Grevillea, 14(71), p. 83

• Polystictus hirsutulus (Schweinitz) Cooke (1886), Grevillea, 14(71), p. 83

• Polystictus caesioglaucus (Cooke) Cooke (1886), Grevillea, 14(71), p. 83

• Polystictus proditor Spegazzini (1889), Boletín de la Academia nacional de ciencias en Córdoba, 11(4), p. 443

• Polystictus versicolor f. nigricans (Lasch) Gillot & Lucand (1890), Société d'histoire naturelle d'Autun, Bulletin, 3, p. 171

• Polystictus versicolor f. sorediata Gillot & Lucand (1890), Société d'histoire naturelle d'Autun, Bulletin, 3, p. 171

• Polystictus versicolor f. monstrosa Gillot & Lucand (1890), Société d'histoire naturelle d'Autun, Bulletin, 3, p. 171

• Polystictus versicolor var. fuscatus (Fries) Massee (1892), Brit gombaflóra, 1, p. 212

• Microporus caesioglaucus (Cooke) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 495

• Microporus fuscatus (Fries) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 496

• Microporus versicolor (Linnaeus) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 497

• Microporus proditor (Spegazzini) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 497

• Microporus hirsutulus (Schweinitz) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 496

• Microporus nigricans (Lasch) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 496

• Coriolus hirsutulus (Schweinitz) Murrill (1906) [1905], Bulletin of the Torrey botanical Club, 32(12), p. 643

• Polystictus macuonii Lloyd (1914), Mycological writings, 4, 53. levél, p. 9

• Polystictus versicolor var. nigricans (Fries) Saccardo (1916), Flora italica cryptogama. 1. rész: Gombák. Hymeniales, 1(15), p. 1020

• Polystictus conglomerus Lloyd (1917), Mycological writings, 5, mycological notes n° 50, p. 706, ábra. 1056

• Polystictus aequus Lloyd (1920), Mycological writings, 6, mycological notes n° 62, p. 933

• Polyporus reisneri Velenovský (1922), Ceské houby, 4-5, p. 654

• Polyporus rohlenae Velenovský (1922), Ceské houby, 4-5, p. 655

• Polyporus picicola Velenovský (1922), Ceské houby, 4-5, p. 655

• Polyporus irpiciformis Velenovský (1922), Ceské houby, 4-5, p. 655

• Polyporus vitellinus Velenovský (1922), Ceské houby, 4-5, p. 652

• Polystictus minutoporus Lloyd (1924), Mycological writings, 7, mycological notes n° 73, p. 1317

• Polystictus doidgei Lloyd (1924), Mycological writings, 7, mycological notes n° 73, p. 1329

• Trametes versicolor f. vitellinus Pilát (1939), Atlas des champignons de l'Europe, 3, Polyporaceae, p. 282

• Trametes unicolor f. rohlenae (Velenovský) Pilát (1939), Atlas des champignons de l'Europe, 3, Polyporaceae, p. 281

• Trametes hirsuta f. reisneri (Velenovský) Pilát (1939), Atlas des champignons de l'Europe, 3, Polyporaceae, p. 267

Trametes versicolor Videó

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.