Hygrophorus agathosmus

Mit kell tudni?

A Hygrophorus agathosmus a Hygrophoraceae családba tartozó gombafaj. A termőtesteket világos szürkés színű, legfeljebb 8 cm-es (3.1 in) átmérőjű, viaszos kopoltyú, száraz szár, és határozottan keserűmandula szagú. Ehető, de íztelen ízű gomba, a termőtestek kivonatai laboratóriumi vizsgálatokban kimutatták, hogy antimikrobiális hatásúak különböző, az emberre patogén baktériumokkal szemben.

Meglehetősen gyakori a PNW-ben, Észak-Kaliforniában és a Sziklás-hegységben. Észak-Amerikában kevésbé gyakori, Európában és Ázsiában is előfordul.

Egyéb nevek: Mandula-illatú viaszos sapka, szürke mandula viaszos sapka, mandula fafacska.

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   Mikorrhizás a tűlevelűekkel; elszórtan vagy csoportosan nő; késő nyáron és ősszel, vagy melegebb éghajlaton telel át; széles körben elterjedt Észak-Amerikában.

2. Sapka

   2-4.5 cm; fiatalon domború, majd szélesre domború vagy majdnem lapos; frissen ragacsos, de gyakran gyorsan kiszárad; kopasz; barnásszürkétől a szürkéig terjedő színű.

3. Kopoltyúk

   Széles körben a szárhoz tapad vagy kezd lefelé futni; majdnem távoli; fehér; rövid kopoltyúk gyakoriak.

4. Szár

   4-8 cm hosszú; 0.5-1.5 cm vastag; többé-kevésbé egyforma, vagy az aljához keskenyedő; fehér vagy fehéres színű az egész fejlődés során; kopasz vagy finoman selymes.

5. Hús

   Fehér; szeleteléskor változatlan.

6. Szag és íz

   Szaga illatos és éles, mandulára emlékeztető - vagy esetenként hiányzik; íze nem jellegzetes.

7. Spóra lenyomat

   Fehér.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 7-10 x 4-5 µ; sima; ellipszoid; sima; KOH-ban hialin; inamyloid. Hümniális cisztidiumok hiányoznak. Bazídiumok 4-szigorúak; 45-60 µ hosszúak. Lamelláris trama divergens. Pileipellis an ixocutis.

Hasonló fajok

1. Hygrophorus odoratus

   Idahóból jelentettek egy kisméretű fajt tűlevelűek alatt. Szintén viszkózus, szürke kalapja van, de a kopoltyúi erősek, nem alábukóak.

2. Hygrophorus bakerensis

   Nagy, robusztus faj, a sapka akár 12 cm széles, okkersárga, barnás színű sapkával.

3. Hygrophorus pacificus

   A barnától a barnásbarnáig terjedő, gyakran hullámos szegélyű sapkával rendelkezik, és lucfenyő (Picea spp.) alatt fordul elő.

4. Hygrophorus pustulatus

   Hasonlít a H. agathosmus és hasonló mandulaillata van. A H. pustulatus kisebbek, és nagyobb spórákat termel (11-14 µm hosszúak).

5. Hygrophorus occidentalis

   Tűlevelűek vagy tölgyek alatt nő, ragadós szárú és kevésbé kifejezett mandula szagú.

6. Hygrophorus marzuolus

   Szintén hasonló megjelenésű, de nincs jellegzetes szaga és kisebbek a spórái, mint a H. agathamosus.

Taxonómia és etimológia

A fajt eredetileg Agaricus agathosmusnak nevezte Elias Fries svéd mikológus 1815-ben; később, 1838-ban a Hygrophorus nemzetségbe helyezte át. Időközben Miles Joseph Berkeley angol természettudós 1836-ban Agaricus cerasinusnak nevezte el a fajt, bár később, 1860-ban ő is a Hygrophorusba helyezte át a fajt.

1948-ban Richard Dennis megvizsgálta a típusanyagot, és arra a következtetésre jutott, hogy a két elnevezés ugyanazt a fajt jelöli. További történelmi szinonimái: Limacium pustulatum var. agathosmum (Kummer, 1871) és Limacium agathosmum (Wünsch, 1877).

Az észak-amerikai Hygrophorusról szóló 1963-as monográfiájukban Lexemuel Ray Hesler és Alexander H. Smith a H. agathosmus-t a Camarophylli alosztályba, a rokon fajok egy csoportjába, amelyet a száraz szár és a zselatinos külső fátyol hiánya jellemez.

Az agathosmus specifikus epitheton a görög agathos "jó" és osme "illat" jelentésű szavakból származik.

Források:

1. kép - Szerző: dr: Ryane Snow (hóember) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

2. kép - Szerző: dr: Ryane Snow (hóember) (CC BY-SA 3.0 Unported)

3. kép - Szerző: dr: Jerzy Opioła (CC BY-SA 3.0 Unported)

4. kép - Szerző: H: Holger Krisp (CC BY 3.0 Unported)

5. kép - Szerző: Sz: Jerzy Opioła (CC BY-SA 4.0 nemzetközi)