Hygrophorus olivaceoalbus

Amit tudnia kell

A Hygrophorus olivaceoalbus megkülönböztethető a viszkózus barna sapkáról, a fehér kopoltyúról, a szürke, szürkésbarna vagy fekete fibrillákkal díszített viszkózus fehér szárról és a sitkafenyővel való növekedésről. A termőtestek nyár közepétől késő őszig tűlevelűek alatt jelennek meg az észak-amerikai és eurázsiai hegyvidéki erdőkben.

Egyéb jellegzetes tulajdonságai közé tartozik a legfeljebb 12 cm hosszú, nyálkás szár, amely egy gyűrűszerű zónáig rücskös pikkelyekkel tarkított. Ahogy a neve is mutatja, a gombának viaszos kalapja és kopoltyúja van.

Egyéb nevek: Oliva viaszos sapka.

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   Hagyományosan úgy gondolják, hogy a tűlevelűekkel mikorrhizás, de valószínűleg a lucfenyők és más tűlevelűek gyökerein élősködik; gyakran megtalálható a nyugati parton a vörösfenyő és a sitkai lucfenyő, a Sziklás-hegységben az Engelmann-fenyő, északkeleten pedig a lucfenyő vagy a keleti bürök alatt; elszórtan, csoportosan vagy kis csoportokban nő; késő nyáron és ősszel (melegebb éghajlaton telel); Észak- és Nyugat-Amerikában meglehetősen elterjedt.

2. Sapka

   3-12 cm; fiatalon domború, majd szélesre domború vagy többé-kevésbé lapos; frissen ragacsos; a nyálka alatt kinyúlt rostoktól csíkos; sötétbarnától a szürkésbarnáig terjedő színű; a perem felé világosabb; a perem fiatalon kissé befelé görbült.

3. Kopoltyúk

   A szárhoz tapad vagy végigfut rajta; távoli vagy majdnem távoli; fehér; viaszos; gyakoriak a rövid kopoltyúk.

4. Szár

   3-10 cm hosszú; legfeljebb 1 cm vastag; egyforma vagy kissé kúpos csúcsú; friss állapotban az alsó rész nyálkával borított; a csúcsnál fehér; a nyálka alatt barna rostokkal borított, amelyek a gomba növekedése során megnyúlnak, és éréskor gyakran homályosan koncentrikus csíkok vagy sávok formájában helyezkednek el; gyakran törékeny és tökéletlen vagy kissé zselatinizált gyűrűvel; az alap micélium fehér.

5. Hús

   Fehér; változatlan.

6. Szag és íz

   Nem jellegzetes.

7. Kémiai reakciók

   KOH negatív a kalap felszínén.

8. Spóra Nyomat

   Fehér.

9. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 8-13 x 4.5-6 µ; ellipszoid; KOH-ban hialin; inamyloid. Bazídiumok 4-szigorúak; kb. 55 µ hosszúságúak. Hümniális cisztidiumok hiányoznak. Lamelláris trama eltérő. Pileipellis an ixocutis bilincses kapcsolatokkal jelen van.

Hasonló fajok

1. Hygrophorus persoonii

   Nagyon hasonló faj, amely Európában lombos fákkal társul; Kaliforniából is jelentették, de lucfenyő alatt.

2. Hygrophorus inocybiformis

   Egy kisebb, száraz szárú szárú faj meglehetősen gyakori Idahóban és a Sziklás-hegységben.

Taxonómia és etimológia

A fajt hivatalosan először 1815-ben Elias Fries írta le Agaricus olivaceoalbus néven. Korábban August Johann Georg Karl Batsch 1783-ban Agaricus adustus néven publikálta, de ez a Jacob Christian Schäffer által 1774-ben publikált Agaricus brunneus törvénytelen átnevezése volt. Jelenlegi tudományos nevét akkor kapta, amikor Fries 1838-ban a Hygrophorus nemzetségbe sorolta át. Paul Kummer 1871-ben a Limaciumba helyezte át a fajt, de ez a nemzetség azóta a Hygrophorus szinonimájává vált.

H. pustulatus, H. persoonii, H. mesotephrus és H. latitabundus, H. olivaceoalbus a Hygrophorus nemzetségen belül az Olivaceoumbrini szekciót alkotja. Az ebbe a szakaszba tartozó gombáknak zsíros vagy nyálkás a kalapjuk és a száruk. A kalapjuk sötétbarna szürke, olajzöld vagy narancssárga színű, a száruk pedig nátriumos vagy kissé határozottan gyűrűs.

A gomba általánosan használt nevei közé tartozik a "nyálkás-köpenyes viaszos sapka", az "olívabogyó-viaszos sapka", a "nyírt viaszos sapka" és az "olívabogyó-viaszos sapka".

Az olivaceoalbus specifikus epitheton az olajbarna (olivaceus) és a fehér (albus) latin szavakból származik.

Források:

1. kép - Szerző: dr: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Unported)

2. kép - Szerző: dr: James Lindsey (CC BY-SA 2.5 Generikus)

3. kép - Szerző: Sz: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)