Gyrodon merulioides

Amit tudnod kell

Erről a közönséges bolyvafűről sokáig azt hitték, hogy mikorrhizás a kőrissel, de ma már úgy gondolják, hogy egy, a fához kapcsolódó levéltetvektől függ. Szabálytalan alakú és kissé változó színű (barna, olajbarna, kátrányos sárgaréz színű), nagyon rövid oldalsó tönkje és sekély, mézes-fésűs pórusai vannak. Kultúrában és a természetben szkleróciumokat képez, akárcsak a nemzetség más tagjai, például a Gyrodon monticola Singer (Halling, 1989).

Az a tény, hogy a Gyrodon merulioides (syn. Boletinellus meruliodes) mindig a kőrissel társul, így könnyen azonosítható. A fent említett szimbiózisban a gomba vegetatív teste (vagy micéliuma) kis szövetcsomókat (úgynevezett "szkleróciumokat") képez, amelyek körülveszik és védik a levéltetűt. Cserébe a levéltetű cukros oldatot (úgynevezett "mézharmatot") termel, amelyet a gomba hasznosít.

A termőtest ehető, de gyenge minőségű, savanykás ízű.

Egyéb nevek: Ash Tree Bolete.

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   A zöld kőris és más kőrisfák alatt található; valószínűleg szimbiózisban él a levéltetűvel, Meliarhizophagus fraxinifolii; egyedül, elszórtan vagy csoportosan nő; nyáron és ősszel; széles körben elterjedt Észak-Amerika keleti részén (talán délnyugaton is előfordul).

2. Sapka

   5-20 cm, szabálytalan (fiatalon majdnem domború, majd hullámos és majdnem váza alakú, vagy többé-kevésbé lapos); világos vagy sötét sárgásbarnától a sötétbarnáig, vagy néha vörösesbarna; száraz, nedvesen ragacsos; kopasz; puha és bőrszerű; néha sötétebb barna zúzódás.

3. Pórusfelület

   Pórusok sugárirányban megnyúltak, néha majdnem kopoltyúszerűnek tűnnek, sok kereszthártyával; a csövek sekélyek; a száron lefelé futnak; sárgától az olajzöldig, barnás-olajzöldtől a majdnem kékig (néha nem kékül); a csőréteg nem könnyen elválasztható.

4. Szár

   2-4 cm hosszú; 0.5-2.5 cm vastag; általában nem központi (néha majdnem oldalsó); felül sárgás, alul a sapkához hasonlóan (vagy sötétebb) színű; néha sötétbarna vagy az alap közelében kék színű zúzódás.

5. Hús

   Fehértől a sárgásig vagy sárgáig; szeleteléskor néha kékre színeződik, különösen a szár tövében és/vagy közvetlenül a csövek felett.

6. Szag és íz

   Szaga illatos vagy nem jellegzetes; íze nem jellegzetes.

7. Kémiai reakciók

   A kalap felületén ammóniás lilásvörös; a húson narancssárgától a negatívig terjedő színű. KOH sötét narancssárga a kalap felszínén; narancssárga a húsán. A vastartalmú sók halvány narancssárgától a negatívig terjedő színűek a kalapon; kékes-szürkés a húson.

8. Spóra Nyomat

   Olajbarna.

9. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 7-10 x 6-7.5 µ; sima; ellipszoid. Pleurocisztidiumok kb. 35 x 10 µ-ig; lageniformák. Pileipellis egy többnyire felálló, hengeres elemekből álló, 6-9 µ széles cutis. Kapocscsatlakozások jelen vannak.

Felhasználás:

Gyrodon merulioides: A Gyrodon merulioides vegyes véleményeket kap, ha az ehetőségről van szó. Egyes weboldalakon ehető, mások szerint ehetetlen. Az ehető gombák csoportján belül a konszenzus szerint ez a gomba nem különösebben jó (bár nagyon fiatalon talán jobb). Észak-Amerika keleti részén a boletesre vonatkozó általános szabály: ne együk meg, ha piros pórusai vannak, kékre színeződik, vagy túl keserű. A kőrisgomba kékre színeződik (legalábbis néha), így nem felel meg ennek a tesztnek.

Taxonómia

A fajt először Lewis David de Schweinitz írta le Daedalea merulioides néven 1832-ben, a Salemben gyűjtött adatok alapján. William Alphonso Murrill 1909-ben a Boletinellus nemzetségbe sorolta át a fajt. Rolf Singer a Gyrodon nemzetségbe sorolta, de genetikailag nem áll szoros rokonságban ezzel a nemzetséggel.

Források:

1. kép - Szerző: Sz: Anita Gould (Attribution-NonCommercial 2.0 Általános)

Fénykép 2 - Szerző: Rocky Houghtby (Attribútum 2.0 Általános)