Helvella leucomelaena
Amit tudnia kell
A Helvella leucomelaena a Pezizales rend Helvellaceae családjába tartozó gombafaj. Felismerhető a Peziza-szerű csésze alakjáról, a hüménium tompa szürkésfekete vagy sötét szürkésbarna, a külső szürkésfekete és fehér. A kontrasztos színek alapján kapta a faj nevét. A rövid száron, ha van, széles ráncok és bordák vannak, amelyek rövid úton a csészére nyúlnak. Tavasszal és kora nyáron található meg tűlevelű erdőkben, különösen ösvények és utak mentén.
Észak-Amerikában ez a gomba ritka, de gyűjtötték már Kaliforniában, Alaszkában és a Sziklás-hegységben. Dél-Amerikában és Európában is megtalálható. Jellemzően tűlevelű erdőkben nő, és a fehér szárat a levelek elrejthetik vagy eltakarhatják, esetleg részben betemethetik a talajba. Tavasztól kora nyár elejéig megtalálható.
E gomba fogyasztása nem ajánlott, mivel a Helvellaceae család hasonló fajai a gyromitrin nevű toxint tartalmazzák.
Egyéb nevek: Kormos csésze, Fehérlábú Tünde csésze.
Gombák azonosítása
Sporocarp
Ascocarpium a szárnyatlan és a substipitate között, 1.5-4.0 cm széles, az urna alakútól a kupakosig terjedő, korában a perem néha szétterül és csillagszerűen szakadozott; a hüménium tompa szürkésbarnától a feketésbarnáig terjedő, kopasz; a külső felület az alapnál fehéres, felül tompa szürkétől a feketésbarnáig terjedő, kézlencsésen szőrös; a szár, ha van, nagyon rövid, fehéres redőkből vagy tompa bordákból áll; a kontextus vékony, törékeny, kb. 1.0 mm vastag, kétrétegű, vizes-szürke és fehéres; szaga és íze enyhe.
Spórák
21.0-25.0 x 11.5-13.0 µm, elliptikus, sima, vékonyfalú, éréskor egyetlen olajcseppel; az asci csúcsok inamyloidok; a spórák inamyloidok, fehér lerakódásúak.
Élőhely
Magányosan vagy elszórtan a talajon, tűlevelűek tűlevelei között; tavasszal a tengerparti és hegyvidéki erdőkben található; meglehetősen gyakori, de könnyen figyelmen kívül hagyható.
Hasonló fajok
Hasonló, de a csésze aljáig terjedő, bordázott, fehér szárral és a hüméniumnál világosabb külsővel rendelkezik.
Barna vagy okkersárgásbarna, a bordák a szár tövétől a csésze széléig érnek.
Helvella leucomelaena
1801-ben Hendrik Persoon írta le ezt a fajt, de 1822-ben meggondolta magát, és Peziza leucomelaena néven nevezte el, hogy 1822-ben Mycologia Europaea című munkájának 1. kötetében igazolja, hogy ez a név is érvényes binomiális név.
Ezután a svéd mikológus, John Axel Nannfeldt (1904-1985) a helyes fajt a Helvella nemzetségbe helyezte át az epitheton megőrzése mellett, amit a Fungi Exsiccati Suecici című botanikai kiadvány 219. számában 1941-ben igazolt, és ez a jelenleg érvényes név (2020).
A fajt több más taxonnal is leírták, amelyek mindegyike szinonimaként elfogadott, de a mai napig (2020) nem használták.
2019-től Karen Hansen és Xiang Hua Wang mikológusok azon dolgoznak, hogy a jelenlegi nevet Dissingia leucomelaena-ra cseréljék.
Szinonimák
Peziza leucomela Pers., 1801
Peziza leucomelaena Pers., 1822
Peziza leucomelas Pers., 1822
Acetabula leucomelaena (Pers.) Sacc., 1889
Acetabula leucomelas (Pers).) Sacc., 1889
Paxina leucomelaena (Pers.) Kuntze, 1891
Paxina leucomelas (Pers.) Kuntze, 1891
Helvella leucomelas (Pers.) Nannf., 1941
Acetabula calyx Sacc., 1873
Paxina calyx (Sacc.) Kuntze, 1891
Dissingia leucomelaena (Pers).) K.Hansen & X.H.Wang (2019)
Források:
1. kép - Szerző: Sz: Ron Pastorino (CC BY-SA 3.0 Unported)
2. kép - Szerző: Kuntze (Kuntze) 2. kép - Szerző: Kuntze (Kuntze) Björn S... (CC BY-SA 2.0 általános)
3. kép - Szerző: Sz: Björn S... (CC BY-SA 2.0 Generic)
4. kép - Szerző: Helvella Helvella (Helvella Helvella) Björn S... (CC BY-SA 2.0 Generic)
