Stropharia aeruginosa

Amit tudnia kell

A Stropharia aeruginosa egy közepes méretű, kékeszöld, nyálkás erdei gomba, amely tavasztól őszig megtalálható a gyepen, mulcson és az erdőkben. E gomba ehetősége vitatott - egyes források szerint ehető, míg mások szerint mérgező, bár hatásai kevéssé ismertek, mérgező összetevői pedig leíratlanok.

A legtöbb esetben a sapkák sokkal közelebb állnak a zöldhöz, mint a kékhez, de fiatalon és frissen nagyon szépek és egészen megdöbbentőek.

A kezdetben harang alakú sapkák ellaposodnak és a közepük fakóbbá válnak. Fehér pikkelyek díszítik ennek a figyelemre méltó gombának a fiatal kalapját.

A Psilocybe aeruginosa látványosan szép gomba, a legtöbb könyvben Stropharia néven szerepel. Noordeloos (1995) új kombinációt javasolt, és ezt a gombát - Alexander Smith (1979) javaslatai alapján - a Psilocybe nemzetségbe sorolta. Ez a gomba történelmileg mérgezőnek számít, talán pszilocibintartalma miatt. (Egyes könyvek még mindig mérgezőnek tartják, de nem részletezik vagy nem hivatkoznak rá.) A Washingtonból származó példányok elemzései nem találtak pszilocibint vagy pszilocint (Beug és Bigwood 1982b). Mivel e faj fogyaszthatósága megkérdőjelezhető, óvatosságra int, amíg a faj biokémiáját tovább nem tanulmányozzák.

Egyéb elnevezések: Verdigris Agaric, Verdigris Roundhead, Blue-green Stropharia, Grünspan-träuschling (német), Kopergroenzwam (holland).

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   Szaprobita, egyedül vagy csoportosan nő keményfák vagy tűlevelűek alatt, néha a fűben; fás szárú törmelékeken is megtalálható; nyáron és ősszel; nem gyakori; valószínűleg széles körben elterjedt Észak-Amerikában, legalábbis fajcsoportként.

2. Kalap

   3-5 cm; kezdetben domború vagy széles harang alakú, majd széles domborúvá válik, középen dudorral vagy anélkül - vagy majdnem lapos; frissen nagyon nyálkás; kopasz; fiatalon mélykékeszöld, de hamarosan sárgászöldre halványul, és sárgás színű területek és foltok alakulnak ki; végül összességében barnássárga lesz; a peremterületet gyakran fehéres részleges fátyolmaradványok díszítik, különösen fiatalon.

3. Kopoltyúk

   Szélesen a szárhoz tapad, de az érettséggel visszahúzódik; közel vagy az éréskor majdnem távol; gyakoriak a rövid kopoltyúk; kezdetben fehéres vagy halványszürke, majd lilásszürkétől a lilásfekete színig terjedő színű; szélei halványak és kontrasztosak.

4. Szár

   3-7 cm hosszú; 5-10 mm vastag; egyforma; száraz; törékeny, hamar eltűnő, burkolt gyűrűvel, amelynek felső széle kiugró és rücskös; fiatalon gyakran fehér pikkelyekkel; felül halvány, alul a sapkához hasonlóan színezett; az alap micélium fehér; fehér rizomorfumokhoz kapcsolódik.

5. Hús

   Puha; fehér vagy a sapkához hasonlóan színezett; szeleteléskor változatlanul megmarad.

6. Szag és íz

   Szaga illatos és kissé büdös (majdnem emlékeztet az Inocybe egyes fajaiban található "zöld kukorica" szagára); íze nem jellegzetes, vagy kissé retekszerű.

7. Kémiai reakciók

   KOH a kalap felszínén tompa sárga.

8. Spóranyomat

   A lilásbarnától a lilásfeketéig terjedő színű.

9. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 6-10 x 3.5-5 µm; ellipszoid vagy enyhén amygdaliform; sima; KOH-ban halvány, tompa barna; Melzerben sárgásbarna; nagyon apró pórusokkal. Cheilocisztidiumok bőségesen; 25-37 db.5 x 5-10 µm; kapitális vagy szubkapitális; KOH-ban hialin; vékonyfalúak. Pleuro-kriszocisztidiumok elszórtan; gyakran alig kiemelkedő; 30-50 x 10-15 µm; kláva vagy fuszoid-ventrikózus vagy nyálkás; hialin és vékonyfalú; sárgás-töréses zárványokkal. Pileipellis vastag, 5-10 µm széles, henger alakú, sima, hengeres elemekből álló, a hialintól az aranyszínűig terjedő színű ixocutis.

Hasonló fajok

1. Stropharia caerulea

   Halványabb kékeszöld, és a kalap pikkelyei általában csak a fiatal termőtesteken láthatók; barna kopoltyúi vannak fehér szélek nélkül.

2. Stropharia pseudocyanea

   Kisebb; haloványabb, de feltűnően hasonló gyepűfaj, nagyon röpke gyűrűvel.

3. Clitocybe odora

   Szintén kékeszöld, de nincs nyálkás, pikkelyes sapkája; erős ánizsillata van.

Gyógyászati tulajdonságok

Daganatellenes hatások

A S. aeruginosa és 300 mg/kg dózisban intraperitoneálisan fehér egereknek beadva 70%-kal, illetve 60%-kal gátolta a Sarcoma 180 és Ehrlich szilárd rákok növekedését (Ohtsuka et al., 1973).

Neuromoduláló hatások

Az S. aeruginosa a hippokampusz stratum pyramidale (CA1 régió) neuronjainak impulzusaktivitásának gátlását és gerjesztését is okozta (Moldavan et al., 2001).

Taxonómia és etimológia

Bár ezt a kék gombát már több mint két évszázada ismeri a tudomány, elkülönítése a Stropharia caerulea mint különálló faj.

A faj bazionimája akkor keletkezett, amikor a Verdigris kerekfejű bogáncsot 1782-ben William Curtis (1746 - 1799) brit természettudós leírta, és az Agaricus aeruginosus binomiális tudományos nevet adta neki. Lucien Quélet francia mikológus volt az, aki 1872-ben megállapította e faj jelenleg elfogadott tudományos nevét Stropharia aeruginosa néven.

A Stropharia aeruginosa szinonimái: Agaricus aeruginosus Curtis és Pratella aeruginosa (Curtis) Gray.

A Stropharia nemzetségnév a görög sztrófosz szóból származik, amely övet jelent, és az ebbe a nemzetségcsoportba tartozó gombák szárgyűrűire utal. Az aeruginosa névszó mélykék-zöldet jelent.

Források:

Fénykép 1 - Szerző: F: Jamain (CC BY-SA 3.0 Nem portolva, 2.5 Általános, 2.0 Általános és 1.0 Generikus)

2. kép - Szerző: S: Jerzy Opioła (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

3. kép - Szerző: dr: Lukas Londonból, Angliából (CC BY-SA 2.0 generikus)

4. kép - Szerző: (4. kép): Anneli Salo (CC BY-SA 3.0 Unported)

5. kép - Szerző: F: Th. Kuhnigk (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)