Cortinarius violaceus

Amit tudnia kell

A Cortinarius violaceus a nemzetség talán legjellegzetesebb faja. Sötétlila, száraz, pikkelyes vagy nyúlós, kissé fémesen csillogó kalapja van. A közeli kopoltyúk mélylila színűek, a tüske pedig jellemzően széles, bunkó alakú, száraz és lila, az alján időnként kékes színnel, és kissé szürkésnek tűnő fátyollal.

A hús lila színű, fehér pettyezettséggel, a szaga pedig a cédrusfa szagától megkülönböztethető. Gyakran előfordul, hogy a szár alapja sötétedik, ha kézbe veszik.

Európában két nagyon hasonló fajt ismernek, a C. violaceus keményfás erdőkben és C. hercynicus (Persoon) Brandrud tűlevelű erdőkben. Az utóbbinak mandula alakú vagy ellipszoid spórái vannak, amelyek keskenyebbek, mint az előbbié.

Az Észak-Amerika nyugati részén előforduló forma valószínűleg külön fajt képvisel, de ezt még nem sikerült megállapítani.

Egyéb nevek: Violet Webcap, Violet Cort, Dunkelvioletter Schleierling (német).

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   A keményfákkal vagy tűlevelűekkel mikorrhizáló; Észak-Amerika nyugati részén gyakran jelentik, hogy öreg tűlevelű erdőkben, korhadó rönkök közelében jelenik meg; egyedül, elszórtan vagy csoportosan nő; őszi; széles körben elterjedt Észak-Amerikában.

2. Sapka

   4-12 cm; domború, majd széles domborúvá, majdnem lapossá vagy enyhén harang alakúvá válik; száraz; sűrűn szőrös, majd bolyhos vagy pikkelyes; mélylila, majd barnáslila, végül sötétbarna összességében.

3. Kopoltyúk

   A szárhoz tapad; majdnem távoli; eleinte sötétlila, majd szürkés-feketéssé, végül rozsdabarna; fiatalon lila kéreg borítja.

4. Tönk

   6-16 cm hosszú; legfeljebb 2 cm vastag; duzzadt vagy bunkó alakú alap felett egyforma; száraz; fiatalon lila és finoman szőrös, majd lilásszürkésszé, majdnem feketévé vagy barnává válik, fényes; száraz; üregesedik; üregesedik.

5. Flesh

   A lilától a lilásliláig vagy lilásszürkéig terjedő színű.

6. Szag

   Édes és enyhén illatos, vagy nem jellegzetes.

7. Spóra Nyomat

   Rozsdásbarna.

Taxonómia és etimológia

Tudományosan 1755-ben írta le Carl Linnaeus, aki Agaricus violaceusnak nevezte el, a lila szövőlepkét 1821-ben Samuel Frederick Gray (1766-1828) brit mikológus a Cortinarius nemzetségbe sorolta át.

Egyes hatóságok a Cortinarius violaceus-t két fajtára osztják: Cortinarius violaceus var. violaceus, amely mikorrhizás a lombos fákkal, és Cortinarius violaceus var. hercynicus, amely tűlevelűekkel képez mikorrhizát. Az előbbinek mandula alakú spórái vannak, míg az utóbbit ellipszis alakú spórái különböztetik meg.

A Cortinarius violaceus a Cortinarius nemzetség típusfaja, amely a legnagyobb gombafaj a gombafélék között. Mivel lila színű, ez a szövőlepke színe messze nem tipikus, mivel a szövőlepke fajok többsége őzbarna, narancssárga vagy barna színű. Léteznek azonban más "kék" pókhálósok is, például a következők Cortinarius caerulescens.

Aligha kell megemlíteni, hogy a köznapi elnevezés, az ibolyaszínű szövőlepke e gomba minden részének színéből, valamint a pókhálószerű részleges fátyolból, a cortinából ered, amely a szár és a kalap széle közötti rést átfogja, és így eltakarja a gomba érő termőfelületeit (a kopoltyúkat). Hasonlóképpen, a violaceus fajnév közvetlen utalás e gyönyörű gombák színére.

Források:

Fotó: 1: 2008-08-22_Cortinarius_violaceus_(L.)_Gray_18241.jpg: (CC BY-SA 3.0 Unported)

2. kép - Szerző: L: Holger Krisp (CC BY 3.0 Unported)

3. kép - Szerző: Sz: Jimmie Veitch (jimmiev) (CC BY-SA 3.0 Unported)

4. kép - Szerző: Sz: Jerzy Opioła (CC BY-SA 4.0 International)