Mycena galopus
Amit tudnod kell
A Mycena galopus az Agaricales rendbe tartozó Mycenaceae családba tartozó, ehetetlen gombafaj. Kicsi gombákat termel, amelyeknek szürkésbarna, harang alakú, sugárirányban barázdált kalapja legfeljebb 2.5 cm (1 in) széles. A kopoltyúk fehéres vagy szürke színűek, széles körben helyezkednek el, és négyszögletesen kapcsolódnak a szárhoz. A karcsú, legfeljebb 8 cm hosszú, a tetején halványszürke, a szőrös tövénél majdnem feketévé váló szárak. Sérülés vagy törés esetén a szárból fehéres tejnedv szivárog.
Ez a gomba Észak-Amerikában és Európában található. A szaprobita gomba fontos levélszemét-bontó, és képes a növényi alom összes fő alkotóelemét hasznosítani. Különösen ügyes a cellulóz és a lignin megtámadásában, amely utóbbi a bioszféra második legnagyobb mennyiségben előforduló megújuló szerves vegyülete. A gomba tejnedve benzoxepineknek nevezett vegyi anyagokat tartalmaz, amelyekről feltételezik, hogy szerepet játszanak az élesztőgombák és parazita gombák elleni, sebek által aktivált kémiai védekezési mechanizmusban.
Egyéb elnevezések: Fejőcsont, tejcsepp micéna.
Gomba azonosítása
Cap
A kalap fiatalon tojás alakú, később kúp alakúvá vagy kissé harang alakúvá válik, és végül eléri az átmérőjét a 0.5-2.5 cm (0.2-1.0 in). Korában gyakran befelé görbült peremmel és kiemelkedő umbóval rendelkezik. A sapka felületén egy szürkés csillogás (az éretlen gyümölcstestet egykor borító egyetemes fátyol maradványai), amely hamarosan lekopik, és csupasz és sima marad.
A sapka pereme, amely kezdetben a szárhoz nyomódik, nedvesen áttetsző, így a sapka alatti kopoltyú körvonalai láthatók, és mély, keskeny barázdák vannak rajta, amikor megszárad. Színe nagyrészt foszforfekete, kivéve a fehéres szélét, amely halványszürkére fakul; az umbo feketés marad vagy sötétszürkévé válik, néha nagyon halvány hamuszürke összességében, ha nedves, és átlátszatlan és hamuszürke száradás után.
Hús
A gyümölcshús vékony, puha és törékeny, jellegzetes szag és íz nélkül.
Kopoltyúk
A kopoltyúk egymástól távolabb helyezkednek el, keskenyek, felszálló-felszálló, fehéres vagy szürkés színűek, általában sötétebbek a korban, széleik fakók vagy szürkés színűek.
Szár
A szár 4-8 cm (1.6-3.1 in) (ritkán akár 12 cm) hosszú, 1-2 mm vastag, végig egyforma hosszú, sima és törékeny. A szár alsó része sötét feketésbarnától a sötét hamuszínűig terjedő színű. A szár csúcsa sápadt, a fehéres tövét durva, merev szőrök borítják. Töréskor fehér, tejszerű folyadékot bocsát ki. A candida fajta megjelenésében hasonlít a fő fajtához, kivéve, hogy a termőtest teljesen fehér.
Mikroszkópos jellemzők
A spórák mérete 9-13 x 5-6.5 μm, sima, ellipszoid, esetenként kissé körte alakú, és nagyon gyengén amiloidos. A bazídiumok négyágúak. A pleurocisztidiumok és a cheilocisztidiumok hasonlóak és nagyon gyakoriak, 70-90 x 9-15 μm méretűek. A spórák keskenyen fusoid-ventrikózusak és általában hirtelen hegyes csúcsúak, a csúcs közelében néha villásak vagy elágazóak, hialinnak és simák. A kopoltyú húsa homogén és jódban sötét borkos-barna színű. A kalap húsának vékony, de differenciált pelliculája, jól fejlett hipodermája (a közvetlenül a pellicula alatti szövetréteg), a többi része pedig fonalas. A burok kivételével a burok jóddal vénás-barnára színeződik.
Hasonló fajok
A "vörös peremű bogáncs", Mycena rubromarginata, szintén szürkésbarna, de vörös kopoltyúszegélyei vannak, és töréskor nem szivárog a tejnedv. Amiloid, cső alakú vagy nagyjából gömb alakú spórák, amelyek mérete 9.2-13.4 x 6.5-9.4 µm.
Taxonómia és etimológia
Amikor 1799-ben Christiaan Hendrik Persoon leírta ezt a kalapos gombát, Agaricus galopusnak nevezte.
Paul Kummer német mikológus 1871-ben a Mycena nemzetségbe sorolta át ezt a fajt, és ezzel létrehozta a jelenleg elfogadott tudományos nevét: Mycena galopus.
Mivel e fajnak három változata is széles körben elfogadott, az önálló formát hivatalosan Mycena galopus var. galopus (Pers.) P. Kumm.
E gomba fehér formáját a dán mikológus J. E. Lange 1918-ban, ezért hivatalosan Mycena galopus var. candida J. E. Lange. (Mycena galopus var. alba Rea a Mycena galopus var. candida.)
E gomba nagyon sötét formáját 1922-ben írta le Carlton Rea (1861-1946) brit mikológus, ezért hivatalos neve Mycena galopus var. nigra Rea. Szinonimái: Agaricus leucogalus Cooke, Mycena leucogala (Cooke) Sacc., Mycena galopus var. leucogala (Cooke) J. E. Lange, és Mycena fusconigra P. D. Orton.
A galopus elnevezés a gal- (tej) és a -pus előtagból származik, amely a lábra vagy a szárra utal, és arra utal, hogy ezek a kalapos gombák tejszerű folyadékot bocsátanak ki törött szárukból.
Kémia
1999-ben Wijnberg és munkatársai több, szerkezetileg rokon szerkezetű, benzoxepineknek nevezett gombaellenes vegyület jelenlétéről számoltak be a Mycena galopus latexében. Az egyik ilyen vegyület, a 6-hidroxi-terulon a pterulon származéka, egy erős gombaellenes metabolit, amelyet először 1997-ben izoláltak a Pterula fajok merülő kultúráiból. A pterulon gombaölő hatása az elektrontranszportlánc NADH-dehidrogenáz enzimének szelektív gátlásán alapszik.
Egy 2008-as publikáció arról számolt be, hogy a benzoxepin zsírsav-észterei a sebek által aktivált kémiai védekezés előanyagaként szolgálnak. Amikor a termőtest megsérül és a latex szabaddá válik, egy észteráz enzim (egy olyan enzim, amely az észtereket savra és alkoholra bontja egy vízzel való kémiai reakcióban, amelyet hidrolízisnek neveznek) feltehetően az inaktív észterezett benzoxepineket aktív formájukra hasítja, ahol azok segíthetnek megvédeni a gombát az élesztőgombákkal és parazita gombákkal szemben. A természetben a gombát ritkán támadják meg parazita gombák, azonban hajlamos a "kalapos penész" fertőzésére Spinellus fusiger, amely nem érzékeny az M. galopus.
Egy angol terepi vizsgálatban, ahol a két gomba M. galopus és Gymnopus androsaceus egy Sitka lucfenyő alatti területen a termőtestek több mint 99%-át tette ki, a gombafogyasztó Onychiurus latus collembolan ízeltlábú inkább a M. androsaceus. Ez a szelektív legeltetés befolyásolja a két gomba vertikális eloszlását a területen.
Mycena galopus videó
Forrás:
Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.