Mycena haematopus
Amit tudnod kell
A Mycena haematopus a Mycenaceae családba, az Agaricales rendbe tartozó gombafaj. Európában és Észak-Amerikában elterjedt és gyakori, de Japánban és Venezuelában is gyűjtötték már.
Ezt a gombát a szőlőbarnától a rózsaszínesbarnáig terjedő, feltűnően csíkozott kalap jellemzi, amely fiatalon gyakran szőrös szélű, és a tönk hajlamos vöröses levet eregetni, ha felvágják. Megkülönböztethető a többi vérző Mycenától azáltal, hogy előszeretettel termődik korhadó fán. Ennek a fajnak létezik egy vöröses, szegélyes kopoltyúval rendelkező formája is.
A sapka és a szár is vörös színű latexet bocsát ki a vágás helyén. Ennek a latexnek az előfordulása és a faalapú szubsztrátum teszi ezt az egyik legkönnyebben azonosítható Mycena-fajtává. A Mycena sanguinolenta (vérző kalaposgomba) nagyon hasonló, de sötétvörös kopoltyúszélekkel (margókkal) rendelkezik, és a talajon, levélaljban vagy mohaföldeken fordul elő.
Egyéb nevek: Vérfűgomba: Vérző harangláb, Vérző Mycena, Vérző tündérsisak, Vérláb gomba.
Gomba azonosítása
Ökológia
Szaprobita a keményfák holtfáján (ritkán a tűlevelűek fáján), általában jól korhadt és kéreg nélküli rönkökön; sűrű csoportokban nő (de néha egyedül vagy elszórtan is); Tom Volk szerint fehér rothadást okoz (kattintson az alábbi linkre); tavasztól őszig (és meleg éghajlaton telel át); széles körben elterjedt és gyakori Észak-Amerikában.
Sapka
1-4 cm átmérőjű; ovális, majd széles kúp alakúvá, széles harang alakúvá vagy majdnem domborúvá válik; a peremen gyakran egy apró steril rész található, amely a kor előrehaladtával foszladozóvá válik; fiatalon száraz és finom porral porított, majd kopaszodik és ragadós lesz; néha sekélyen bélelt vagy barázdált; a közepén sötétbarnásvöröstől vörösesbarnáig terjed, a perem felé világosabb; gyakran szürkés rózsaszínűre vagy majdnem fehéresre halványul.
Kopoltyúk
Szorosan a szárhoz tapad; közel vagy majdnem távol; fehéres, szürkéssé vagy lilássá váló; gyakran vörösesbarna színű; szélei az arcokhoz hasonlóan színezettek.
Szár
4-8 cm hosszú; 1-2 mm vastag; egyforma; üreges; sima vagy halvány vöröses szőrökkel; barnásvöröstől a vörösesbarnáig vagy majdnem liláig; összetörve vagy törve lilásvörös levet ereszt.
Hús
Tartalmatlan; sápadt vagy a sapkához hasonlóan színezett; összetörve vagy vágva lilásvörös levet ereszt.
Szag és íz
Szaga nem jellegzetes; íze enyhe vagy enyhén kesernyés.
Spóra lenyomat
Fehér.
Hasonló fajok
Mycena polygramma barázdált szárral rendelkezik. Mycena arcangeliana megkülönböztethető jódszerű szagáról.
Mycena haematopus izzó
A M. a haematopus (fiatal és kifejlett példányok egyaránt) állítólag biolumineszkálnak. A lumineszcencia azonban meglehetősen gyenge, és a sötéthez alkalmazkodott szemmel nem látható; egy vizsgálatban a fénykibocsátás csak 20 órás röntgenfilmmel való expozíció után volt kimutatható. Bár a biolumineszcencia biokémiai alapjait a M. a haematopus nem került tudományos vizsgálatra, általában a biolumineszcenciát luciferázok, azaz olyan enzimek működése okozza, amelyek a luciferin (egy pigment) oxidációjával fényt termelnek.
A gombák biolumineszcenciájának biológiai célja nem ismert véglegesen, bár több feltevés is felmerült: segíthet a rovarok vonzásában, hogy segítse a spóraszórást, lehet más biokémiai funkciók mellékterméke, vagy segíthet elriasztani a heterotrófokat, amelyek esetleg elfogyasztják a gombát.
Taxonómia és etimológia
Ezt a fajt 1799-ben írta le Christiaan Hendrik Persoon, aki Agaricus haematopusnak nevezte el - ezt a nevet később Elias Magnus Fries 1821-ben jóváhagyta; Paul Kummer 1871-ben áthelyezte az új Mycena nemzetségbe.
A Mycena haematopus szinonimái: Agaricus haematopus Pers., Galactopus haematopus (Pers.) Earle, és Mycena haematopus var. marginata J. E. Lange.
A haematopus elnevezés az ógörög haemato-, azaz vér, és -pus, azaz láb (vagy lábszár) szavakból származik - utalva a vágott vagy törött szárból kiáramló vérszerű folyadékra.
Fentebb: Ezek a burgundiacseppes bogáncsvirágok egy fatörzs végén láttak termést teremni az angliai Cambridgeshire-ben a 2013-as Brit Mikológiai Társaság őszi kirándulásán. Mindig érdemes a fakupacokat, különösen a nedves erdőkben felhalmozott rönköket gombák után kutatni. A szabadban a legtöbb gomba inkább az északi vagy keleti oldalon bújik elő, mint a déli és nyugati oldalon, ahol a délutáni nap kiszárítja a fát.
Felhasználások
A Mycena haematopus számos egyedülálló vegyi anyagot termel. Az elsődleges pigment a haematopodin B, amely kémiailag annyira érzékeny (levegő és fény hatására lebomlik), hogy stabilabb bomlásterméke, a haematopodin, már a 2008-as felfedezése és jellemzése előtt is ismert volt. A hematopodin kémiai szintéziséről 1996-ban számoltak be.
A hematopodinok az első, gombákban felfedezett pirrolokinolin-alkaloidok; a pirrolokinolinok a pirrol és a kinolin szerkezetét kombinálják, mindkettő heterociklusos aromás szerves vegyület. Az ilyen típusú vegyületek a tengeri szivacsokban is előfordulnak, és különböző biológiai tulajdonságaik miatt, mint például a tumorsejtvonalak elleni citotoxicitás, valamint a gomba- és antimikrobiális hatásuk miatt a kutatók érdeklődését is felkeltik.
További alkaloid vegyületek a M. a hematopopuszok közé tartoznak a mikenarubin D, E és F vörös pigmentek is. E vegyületek felfedezése előtt a pirrokinolin-alkaloidokat a szárazföldi forrásokban ritkának tartották.
Források:
1. kép - Szerző: HARGHARGE (1. kép) Albarubescens (CC BY 4.0 International)
2. kép - Szerző: dr: Patrick Harvey (pg_harvey) (CC BY-SA 3.0 Unported)
Fénykép 3 - Szerző: Stu's Images (CC BY-SA 4.0 Nemzetközi)
4. kép - Szerző: Sz: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Unported)
