Cerioporus squamosus

Amit tudnia kell

A Cerioporus squamosus egy olyan gombafajta, amely fákon és holt fatörzseken nő Észak-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és Európában. Sárgásbarna színű és a felszínén pikkelyes struktúrákkal rendelkezik. A spórák a sapka alatt termelődnek, amely csőszerű struktúrákból nő ki. Bizonyos fafajokban fehér rothadást okozva kárt okozhat. A gombát fiatalon és frissen érdemes szüretelni, mivel a kor előrehaladtával megfertőződhet kukacokkal, és kemény és ehetetlen lesz. A gomba enyhe dióízű és görögdinnyehéjra emlékeztető illatú. Bizonyos fák törzsén növekedve nyeregnek tűnhet, vagy a talajból a fák gyökereinek közelében bukkanhat elő.

A gomba felszínén található pikkelyes struktúrákat nevezzük "laphámnak"." Ezek valójában egy szövetréteg, amely a sapkát borítja és segít megvédeni a károsodástól. A sapka alatt található spórákat termelő csöveket pórusoknak nevezik." A Cerioporus squamosusban a pórusok nagyon kicsik, és gyakran nehéz nagyító nélkül észrevenni őket.

Bár ezt a gombát általában ehetőnek tartják, egyesek emésztési zavarokat tapasztalhatnak az elfogyasztása után. Mindig jó ötlet, ha először kis mennyiséget próbálsz ki egy új gombából, hogy lásd, hogyan reagál a szervezeted. A Cerioporus squamosus kulináris és gyógyászati felhasználásán túlmenően a Cerioporus squamosus-t antimikrobiális, antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkező bioaktív vegyületek forrásaként is tanulmányozták.

A Cerioporus squamosus-t a hagyományos gyógyászatban néha számos betegség kezelésére használják, beleértve az emésztési zavarokat, az ízületi gyulladást és még a rákot is. Azonban nagyon kevés tudományos bizonyíték támasztja alá ezeket a felhasználási módokat.

Egyéb nevek: A növénytípusok közé tartozik az ún: Száraznyereg, pikkelyes polipóra, fácánhát, sólyomszárny, német (Schuppiger Porling), cseh (Choroš šupinatý), francia (Le polypore écailleux).

Gomba azonosítása

1. Cap

   5.91-11.15-30 cm (81 hüvelyk) átmérőjű; 0.39-1.57 hüvelyk (1-4 cm) vastag; változó körvonalú, de általában félkör alakú, vese- vagy legyező alakú; széles domború, majd lapos, sekélyen vagy mélyen benyomott; száraz; halványbarnától a krémsárgáig terjedő színű, nagy, lapított, barnától a feketéig terjedő, homályosan sugárirányban elhelyezkedő pikkelyek fedik; idős korban néha fehéres, vöröses vagy fekete pikkelyekkel, vagy a közepén fekete területet fejleszt; a vékony perem kezdetben görbe, később egyenletes, majd egyenletes.

2. Pórusfelület

   A száron végigfutó; fehéres vagy krémszínű, öregedéssel sárgássá válik; nem zúzódásos; a pórusok éréskor nagyok, szögletesek és gyakran szabálytalanok; a csőréteg legfeljebb 0.59 hüvelyk (1.5 cm) mély, rétegenként nehezen elválasztható.

3. Szár

   0.79-3.2-8 cm hosszú; 0.39-1.57 hüvelyk (1-4 cm) vastag; általában középen vagy oldalt elhelyezkedő; felül fehéres, de a tövétől felfelé hamarosan bársonyos, sötétbarnától a feketéig terjedő tomentummal borított; tömör.

4. Hús

   Vastag; fiatalon puha, de hamarosan parafa és kemény lesz, különösen a szárban; fehér; szeleteléskor változatlanul fehér.

5. Szag és íz

   Erősen lisztes.

6. Spóratenyomat

   Fehér.

7. Élőhely

   Szaprobita korhadó keményfa rönkökön és tuskókon, és élősködő élő keményfákon (Középnyugaton és Észak-Amerika keleti részén a keményfák széles skáláján megtalálható, de különösen kedveli az ezüstjuhart és a bokros bodzát; Észak-Amerika nyugati részén elsősorban a nyárfán fordul elő); fehér szívrothadást okoz; egyedül vagy gyakrabban két-három fürtben nő; egyéves; jellemzően tavasszal, de néha nyáron és ősszel is előfordul (melegebb időszakokban télen is); széles körben elterjedt Észak-Amerikában, de a Sziklás-hegységtől keletre sokkal gyakoribb.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 11-15 x 4-5 µm; szubciplindrikus vagy hosszú-ellipszoid; sima; KOH-ban hialin; inamyloid. Hümniális cisztidiumok hiányoznak. Hifarendszer dimitikus.

Hasonló fajok

1. Polyporus tuberaster

   Hasonlóan nézhet ki. Az Egyesült Államok nyugati partvidékén nő.S. és a kontinentális Európa nagy részén és Ázsia egyes részein. Szintén okkersárga pikkelyes kalapja van, de nagy, fekete, gumószerű szerkezetből nő, és inkább kerek, mint vese alakú.

2. Piptoporus betulinus

   Kizárólag nyírfán nő, és hiányzik belőle a "pikkely".

3. Polyporus mcmurphyi

   Kisebb pórusokkal és fehéres szárral rendelkezik.

Cerioporus squamosus Főzési megjegyzések

Ezek a gombák fiatalon és zsenge állapotban nagyon finomak, de öregedésük során keménnyé és ehetetlenné válnak, hasonlóan a csirkegombához. A főzéshez a fekete szárat (ha van) levágjuk, és a sapka alján lévő pórusokat lekaparjuk. A legjobb, ha mandolinos szeletelővel nagyon vékonyra szeleteljük, mivel szilárd szerkezetük miatt ellenállóak. Fedett serpenyőben vajjal, sóval és egy kis folyadékkal, például vízzel, borral vagy húslevessel addig főzhetjük, amíg a folyadék elpárolog, és a gomba kissé megbarnul.

Taxonómia és etimológia

1778-ban William Hudson angol botanikus leírta ezt a fajt, és Boletus squamosusnak nevezte el. 1886-ban Quélet a jelenlegi nevét "Polyporus Squamosus". A Polyporus köznév jelentése "sok pórus", és az ebbe a nemzetségbe tartozó gombáknak pórusokban végződő csöveik vannak (gyakran nagyon kicsik és sokan). A squamosus speciális epitheton jelentése pikkelyes, ami a felszínén található nagy barna pikkelyek szokatlan mintázatára utal.

Szinonimák és fajták

• Agarico-pulpa ulmi Paulet, Traité des champignons 2:102, pl. 16:1-2 (1793)

• Agaricus favosus (Linnaeus) Lamarck (1783), Encyclopédie méthodique, Botanique, 1, p. 50

• Boletus cellulosus Lightfoot (1777), Flora scotica, 2, p. 1032

• Boletus favus Linnaeus (1763), Species plantarum exhibentes plantas rite cognitas ad genera relatas, Edn 2, 2, p. 1645

• Boletus iuglandis Schaeff., 1774

• Boletus juglandinus J.J. Planer (1788), Index plantarum quas in agro erfurtensi sponte provenientes, p. 281

• Boletus juglandis Schaeff., Fungorum qui in Bavaria et Palatinatu circa Ratisbonam nascuntur Icones 4:75, pl. 101-102 (1774)

• Boletus maximus Schumach., Enumeratio Plantarum, in Partibus Sællandiae Septentrionalis et Orientalis Crescentium 2:381 (1803)

• Boletus michelii (Fr.) Pollini

• Boletus platyporus Persoon (1794), in Römer, Neues magazin für die botanik, 1, p. 107

• Boletus polymorphus Bulliard (1782), Herbier de la France, 3, tab. 114

• Boletus rangiferinus Bolton, An History of Fungusses, Growing about Halifax 3:138 (1790)

• Boletus squamosus Hudson (1778), Flora Anglica, Edn 2, p. 626 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Boletus subsquamosus Batsch (1783), Elenchus fungorum, p. 97, tab. 10, fig. 41

• Bresadolia caucasica Shestunov (1910), in Magnus, Hedwigia, 50, p. 100

• Bresadolia paradoxa Speg., Anales de la Sociedad Científica Argentina 16 (6):277 (1883)

• Bresadolia squamosa (Hudson) Teixeira (1986), Revista Brasileira de Botânica, 9(1), p. 43

• Cerioporus boucheanus (Klotzsch) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 167

• Cerioporus rostkovii (Fries) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 167

• Cerioporus squamosus (Hudson) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 167

• Favolus boucheanus Klotzsch (1833), Linnaea, Ein journal für die botanik, 8, p. 316, tab. 5

• Favolus squamosus (Huds.) Ames, Annales Mycologici 11 (3):241 (1913)

• Grifola platypora (Persoon) Gray (1821), A natural arrangement of British plants, 1, p. 643

• Hexagonia sinensis (Fries) Fries (1851), Nova acta regiae Societatis scientiarum Upsaliensis, 3. sorozat, 1, p. 100

• Leucoporus lepidus Pat., Bulletin de la Société Mycologique de France 33:52 (1917)

• Melanopus coronatus (Rostkovius) Bourdot & Galzin (1925), Bulletin de la Société mycologique de France, 41, p. 108

• Melanopus squamosus (Hudson) Patouillard (1887), Les hyménomycètes d'Europe, anatomie générale et classification des champignons supérieurs, p. 137

• Polyporellus boucheanus (Klotzsch) P. Karsten (1882), Bidrag till kännedom af Finlands natur och folk, 37, p. 30

• Polyporellus rostkovii (Fries) P. Karsten (1879), Meddelanden af societas pro fauna et flora fennica, 5, p. 38

• Polyporellus squamatus (Lloyd) Pilát (1936), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 56(1-2), p. 55

• Polyporellus squamosus f. clusiana (Britzelmayr) Pilát (1936), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 56(1-2), p. 49

• Polyporellus squamosus f. coronatus (Rostkovius) Pilát (1936), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 56(1-2), p. 50

• Polyporellus squamosus f. helopus (Hariot & Patouillard) Pilát (1936), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 56(1-2), p. 54

• Polyporellus squamosus f. michelii (Fries) Pilát (1936), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 56(1-2), p. 53

• Polyporellus squamosus f. pallidus (Schulzer) Pilát (1936), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 56(1-2), p. 50

• Polyporellus squamosus f. rostkovii (Fries) Pilát (1936), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 56(1-2), p. 53

• Polyporus alpinus Saut., Hedwigia 15:33 (1876)

• Polyporus boucheanus (Klotzsch) Fries (1838) [1836-38], Epicrisis systematis mycologici, p. 438

• Polyporus caudicinus Murrill 1903

• Polyporus clusianus Britzelmayr (1894), Bericht des naturwissenschaftlichen vereins für schwaben und Neuburg, 31, p. 174, ábra. 158

• Polyporus coronatus Rostkovius (1848), in Sturm, Deutschlands flora, Abt. III, die pilze Deutschlands, 6(28), p. 33, tab. 17

• Polyporus dissectus Letell., Hist. Descr. Champ.:48 (1826)

• Polyporus favolus juglandis Secretan (1833), Mycographie Suisse, 3, p. 49

• Polyporus flabelliformis Pers., Mycologia Europaea 2:53 (1825)

• Polyporus infundibiliformis Rostk., Deutschlands Flora, Abt. III. Die Pilze Deutschlands 4-10:37, t. 17 (1830)

• Polyporus juglandis (Schaeffer) Persoon (1825), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 2, p. 38

• Polyporus mcmurphyi Murrill (1915), Western Polypores, p. 12

• Polyporus michelii Fries (1821), Systema mycologicum, 1, p. 343

• Polyporus pallidus Schulzer (1874), in Fries, Hymenomycetes europaei sive epicriseos systematis mycologici, p. 533

• Polyporus platyporus (Persoon) Secretan (1833), Mycographie Suisse, 3, p. 50

• Polyporus retirugis (Bres.) Ryvarden, A preliminary polypore flora of East Africa, 502 (1980)

• Polyporus rostkovii Fries (1838) [1836-38], Epicrisis systematis mycologici, p. 439

• Polyporus sinensis Fries (1821), Systema mycologicum, 1, p. 345

• Polyporus squamatus Lloyd (1911), Mycological writings, 3, a Polyporus Ovinus szakaszának összefoglalása, p. 84, ábra. 505

• Polyporus squamosus (Hudson) Fries (1821), Systema mycologicum, 1, p. 343

• Polyporus squamosus f. michelii (Fries) Bondartsev (1953), Bracket Fungi Europ. USSR & Kaukázus, p. 441

• Polyporus squamosus f. rostkovii (Fries) Bondartsev (1953), Bracket Fungi Europ. USSR & Kaukázus, p. 440

• Polyporus squamosus var. maculatus Velen., Ceske Houby 4-5:664 (1922)

• Polyporus squamosus var. polymorphus (Bulliard) P.W. Graff (1936), Mycologia, 28(2), p. 163

• Polyporus tigrinus Persoon (1825), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 2, p. 54

• Polyporus ulmi Paulet (1808) [1793], Traité des champignons, 2, p. 99, fül. 13

• Polyporus westii Murrill (1938), Bulletin of the Torrey botanical Club, 65, p. 651

• Scenidium sinensis (Fries) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 516

• Trametes retirugus Bres., Atti della Reale Accademia degli Agiati di Rovereto 11:6 (1893)

• Trametes sinensis (Fries) Fries (1838) [1836-38], Epicrisis systematis mycologici, p. 489

Cerioporus squamosus Video

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.