Polyporus tuberaster
Amit tudnia kell
A Polyporus tuberaster a lombhullató keményfák lehullott ágain nő. A jelentések szerint ezek a tölcsér alakú polipórák néha egy szkleróciumszerű gumóból (kemény micéliumtömeg, amely tápláléktartalékokat tárol, lehetővé téve a termőtest számára, hogy túlélje a zord környezeti körülményeket) nőnek ki. A kontinentális Európa nagy részén és Ázsia számos részén is előfordul.
Ezeket az erdei gombákat könnyen figyelmen kívül lehet hagyni, mivel a kalapok gyakran sötétebbek, mint a bal oldaliak, és beleolvadnak az elhalt levelek hátterébe.
Fiatalon a gumós polipóra termőtesteit ehetőnek és meglehetősen jónak mondják.
Gomba azonosítása
Cap
5-10 cm átmérőjű; inkább kerek, mint konzol alakú; enyhén vagy mélyen tölcséres; világosbarnától a sötét narancsbarnáig terjedő színű, apró, néha koncentrikusan zónázott pikkelyekkel borított; a vékony perem gyakran lefelé forduló vagy befelé görbült.
Szár
Rudimentáris, halvány; a jelentések szerint egyes esetekben (de Nagy-Britanniában és Írországban biztosan nem általában) a szkleróciumhoz kapcsolódik; az alap közelében szőrös.
Csövek és pórusok
A csövek krémfehér színűek, 1-4 mm mélyek, fehér vagy krémszínű, szögletes pórusokban végződnek, amelyek között mm-enként 1-3, dekurzív, így nagyon kevés csupasz szárat hagynak maguk után.
Spórák
Hengeres, sima, 12-16 x 4-6 µm; inamyloid.
Spóra lenyomat
Fehér.
Szag és íz
Szaga enyhén gombás; íze enyhe, de nem jellegzetes.
Élőhely & Ökológiai szerepe
Szaprobita, leggyakrabban elásott, korhadt keményfákon, különösen a bükkön nő.
Évszak
Nyár és ősz.
Hasonló fajok
Száraznyereg, Cerioporus squamosus, alkalmanként trombita alakú termőtesteket képez, amelyek a gyökerekből erednek a lombozat alatt; azonban a szárának alapja fekete, és a kalap pikkelyei nagyobbak, mint a Tuberous Polypore esetében.
Taxonómia és etimológia
A gumós polipórát 1796-ban írta le Nicolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) holland természettudós, aki a Boletus tuberaster binomiális tudományos nevet adta neki. Elias Magnus Fries svéd mikológus volt az, aki 1821-ben újra leírta ezt a fajt, és a Polyporus nemzetségbe sorolta át, ezzel létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét: Polyporus tuberaster.
A Polyporus tuberaster szinonimái a következők: Boletus tuberaster Jacq., Favolus boucheanus Klotzsch, Polyporus lentus Berk., Polyporus coronatus Rostk., Polyporus floccipes Rostk., Polyporus boucheanus (Klotzsch) Fr., és a Polyporus forquignonii Quél.
A Polyporus nemzetségnév jelentése "sok pórusú", és az ebbe a nemzetségbe tartozó gombák valóban pórusokban végződő csövekkel rendelkeznek (általában nagyon kicsi és sok pórussal), nem pedig kopoltyúkkal vagy bármilyen más hímvesszőfelülettel.
A "tuberaster" elnevezés azt jelenti, hogy "gumós", és a gumós polipóra esetében ez a gumószerű hifacsomókra utal, amelyekből ezek a tölcsér alakú gombák erednek.
A gumók állítólag olyan alapvető táplálékanyagokat tárolnak, amelyek szükségesek a gombák számára a zord környezetben való túléléshez. A gumók kerek, ovális vagy szabálytalan alakúak, frissen okkersárgásak és húsosak, kiszáradáskor jelentősen zsugorodnak.
Egyéb polipórusok, amelyeknek vagy főleg, vagy legalábbis néha központi (vagy majdnem központi) száruk van, a következők Polyporus brumalis, és Phaeolus schweinitzii valamint néhány zárószárnyas gombát - különösen a Trametes, Bjerkandera és Meripilus nemzetségeket.
Források:
1. kép - Szerző: dschigel (CC BY 4.0 nemzetközi)
Fénykép 2 - Szerző: A növényt a gombafélékhez kötődő gombákból származó források: 2. kép - Szerző: A szerző: Adam Bryant (CC BY-SA 4.0 International)
3. kép - Szerző: dr: Enrico Tomschke (CC BY 4.0 nemzetközi)
4. kép - Szerző: dr: amadej trnkoczy (amadej) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
