Leccinum versipelle
Amit tudnia kell
A Leccinum versipelle a Leccinum nemzetségbe tartozó közönséges ehető gomba. Júliustól novemberig a nyírfák alatt található, és főzéskor feketére színeződik. Csak nyírfák alatt jelenik meg, néha a következő növényekkel együtt Leccinum scabrum.
Korábban különálló fajnak tekintették, de a DNS-elemzést követően a Leccinum cerinum, Leccinum percandidum és Leccinum roseotinctum számos hatóság szerint ma már a Leccinum versipelle egyszerű színváltozatai.
A Leccinum versipelle enyhén mérgező (hányingert és hányást okoz), hacsak nem kap megfelelő hőkezelést: 15-20 percig tartó sütés vagy főzés szükségesnek tekinthető. Mint már említettük, a gomba melegítéskor feketére színeződik.
Egyéb nevek: Opio Opsija, más néven: Boletus Testaceoscaber, narancssárga nyírségi barkócabogyó (Boletus Testaceoscaber).
Gomba azonosítása
Cap
A kifejlett kalapok átmérője 8-20 cm, és inkább nagyjából domborúak maradnak, mint teljesen ellapulnak.
Ennek a boletának a megkülönböztető jellemzője, hogy a hám jellemzően 2-4 mm-rel túlnyúlik a kalap peremén. A felület apróan szőrös, általában narancssárga vagy sárgásbarna. Mint oly sok Leccinum boletea esetében, itt is létezik egy ritka sápadt forma, amelynek sapkája szinte fehér, néha rózsaszínnel vagy narancsszínnel árnyalt. A kutikula alatt a kalap húsa szilárd és fehér; a vágott vagy törött felület levegőn történő érintkezésekor nem változik jelentősen a színe, de fokozatosan szürkébbé válik, és végül ibolyaszínűre feketedik.
Csövek és pórusok
Az egérszürke csövek apró pórusokban végződnek, amelyek a kor előrehaladtával okkersárgássá válnak.
Szár
A szár vagy szár, amely akár 20 cm magas is lehet, átmérője jellemzően 2-4 cm, a csúcs felé enyhén elvékonyodó, fehér, halványszürke vagy sárgásszürke felületét sötétbarna vagy feketés gyapjas pikkelyek borítják.
Vágáskor a halvány szárhús a csúcs közelében szürkévé, de a szár tövéhez közel kékeszölddé, majd szinte feketévé válik, különösen a szár tövéhez közel.
Spórák
Fusiform, vékonyfalú,11-16 x 3.5-4.5µm, inamyloid.
Spóranyomat
Okraszínű barna.
Cisztidiumok és bazídiumok
A bazídiumok négysarkúak. Cisztidiumok a termékeny cső felületén.
Élőhely & Ökológiai szerep
Mikorrhizás, nyírfa alatt, főként savanyú pusztákon, erdőszéleken és bozótosokban.
Hasonló fajok
Leccinum scabrum, a nyírfa alatt is előfordul, barna sapkával; szárhúsa vágáskor nem mutat markáns színváltozást.
Taxonómia és etimológia
A narancssárga nyírbogáncsot 1835-ben Elias Magnus Fries és Fredrik Christopher Theodor Hök (1807 - 1877) svéd mikológusok írták le Boleti című dolgozatukban.
Walter Henry Snell (1889-1980) amerikai mikológus 1944-ben a Leccinum nemzetségbe sorolta át ezt a fajt, ekkor kapta a jelenleg elfogadott tudományos nevét: Leccinum versipelle.
A Leccinum versipelle szinonimái a következők: Boletus floccopus Rostk., Boletus testaceoscaber Secr., Boletus versipellis Fr. & Hök, Boletus rufescens Konrad, Boletus percandidus Vassilkov, Leccinum testaceoscabrum Secr. Watling, Leccinum percandidum (Vassilkov) Watling, Leccinum atrostipitatum A.H. Sm., Thiers & Watling, Leccinum roseotinctum Watling, Krombholziella roseotincta (Watling) Šutara, Krombholziella rufescens (Konrad) Šutara, Krombholziella versipellis (Fr.). & Hök) Bon, Leccinum rufescens (Konrad) Šutara és Leccinum cerinum M. Korhonen.
A Leccinum, az általános név, egy régi olasz szóból származik, amely gombát jelent. A versipelle elnevezés a sapka felületének (pellicle) változó jellegére utal.
Bár a sapka színére számos Leccinum faj köznapi neve utal, a billegetek e csoportjánál nem bölcs dolog ebből a nagyon változó tulajdonságból bármilyen következtetést levonni.
Források:
1: Budyn06 (CC BY-SA 4.0 Nemzetközi, 3.0 Nem importált, 2.5 általános, 2.0 Általános és 1.0 generikus)
Fénykép 2 - Szerző: Jörg Hempel (CC BY-SA 3.0 Németország)
3. kép - Szerző: B: Randi Hausken a norvégiai Bærumból (CC BY-SA 2.0 generikus)
4. kép - Szerző: L: John Fielding (CC BY-SA 2.0 általános)
Fénykép 5 - Szerző: H: Lukas from London, England (CC BY-SA 2.0 Generikus)
