Leccinum aurantiacum

Amit tudnia kell

A Leccinum aurantiacum Eurázsia és Észak-Amerika erdeiben található gombafajta. Nagy, jellegzetesen vörös sapkája van, Észak-Amerikában vörös sapkás kocsánynak is nevezik. Különböző fafajokkal, köztük tölgyekkel, nyírfákkal és bükkösökkel együtt nő. Leccinum aurantiacum: Sok más gombához hasonlóan a Leccinum aurantiacum is rendelkezik potenciális egészségügyi előnyökkel. Jó forrása a B- és D-vitaminnak, valamint az olyan ásványi anyagoknak, mint a szelén és a kálium.

A Leccinum nemzetség olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vékony, vastag pikkelyekkel ellátott szár, a vékony, hosszú, apró pórusokkal ellátott csövekből álló hümonofór, valamint a fehér vagy sárgás hús, amely vágáskor foltosodik. Minden Leccinum gomba mikorrhizás és ehető. Az emberek szívesen fogyasztják ezt a fajt, és a többi ehető boletához hasonlóan meg tudják főzni, de a húsa főzéskor nagyon sötétre színeződik. A Boletaceae család más gombafajaihoz hasonlóan azonban hajlamos a kukacok fertőzésére.

Egyéb nevek: A növényt a következő módon nevezik el: Vörös sapkás kaparószár, narancssárga tölgybolyva, német (Espenrotkappe), holland (Rosse populierboleet).

Gomba azonosítása

1. Sapka

   A Leccinum aurantiacum sapkája gömb vagy mély kupola alakú, finom szőrrel borított, majd lapos, pikkelyes felületűvé válik, színe a téglavöröstől a sötétbarnáig terjed. Lehet 1.57-8.4-22 cm széles, és a szélén háromszög alakú lapocskák vannak.

2. Csövek és pórusok

   A csövek kör alakúak, eleinte fehérek, majd halványbarnák, és apró, szögletes pórusokban végződnek, amelyek rózsaszürkésszürkés, majd sötétszürkés színűek.

3. Stem

   A szár fehér vagy barna és 1.97-9.84 hüvelyk (5-25 cm) magas, átmérője 0.59-1.97 hüvelyk (1.5-5 cm), vörösesbarna gyapjas pikkelyekkel borítva, amelyek a kor előrehaladtával sötétebbé válnak.

4. Hús

   A hús frissen vágva fehér, de kezeléstől vagy vágástól enyhén kékessé válhat, és az alja felé sötétedhet.

5. Spórák

   keskeny ellipszis alakútól a fusiformáig, 12.5-18.5 x 3.5-6µm.

6. Spóra Nyomat

   Az olajbarnától az okkersárgásbarnáig.

7. Élőhely

   Nyáron és ősszel elszórtan vagy csoportosan nő a talajban, fenyők alatt, nagyrészt fenyőkből és nyárfákból álló erdőben.

8. Kémiai reakció

   Rózsaszínűre színeződik a formalin hatására, később barnás-ibolya színűvé válik. Vas-szulfáttal a tráma szürkés-zöldesre, a korábban színezetlen területeken pedig kissé zöldesebbre változik.

Hasonló fajok

1. Leccinum versipelle

   A kalapja azonban világosabb, sárgásabb árnyalatú, és a szár érdessége kezdettől fogva sötét.

2. Leccinum vulpinum

   Fenyő- és lucfenyők körül fordul elő. Nem minden szerző ismeri el ezeket különálló fajként.

3. Leccinum rufum

   A sapka felülete kevésbé vörös, a száron fehér pikkelyek találhatók.

4. Leccinum albostipitatum

   Nyárfával nő, és fehér pikkelyek vannak a szárán.

5. Leccinum insigne

   Észak-Amerikában található, és nyárfa- vagy nyírfaállományokban nő.

Taxonómia és etimológia

A narancssárga tölgyboltozatot először Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard francia természettudós írta le 1781-ben, és a Boletus aurantiacus tudományos nevet kapta. A jelenleg elfogadott tudományos nevet, Leccinum aurantiacum, 1821-ben Samuel Frederick Gray (1766-1828) brit mikológus tette közzé.

Az általános név, Leccinum, egy régi olasz szóból származik, amely gombát jelent, míg a specifikus epitheton, aurantiacum, a kalap narancssárga színére utal.

Szinonimák és változatok

• Boletus rufus Schaeffer (1774), Fungorum qui in Bavaria et Palatinatu circa Ratisbonam, 4, p. 75, fül. 103

• Boletus aurantiacus Bulliard (1784), Herbier de la France, 5, tab. 236 & tab. 489, ábra. 2 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Boletus leucopodius Persoon (1800) [1799], Observationes mycologicae seu descriptiones tam novorum quam notabilium fungorum, 2, p. 11

• Boletus aurantius Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 504

• Boletus aurantius var. ß leucopodius (Persoon) Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 504

• Boletus aurantius var. γ rufus Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 505

• Suillus aurantiacus var. γ rufus (Persoon) Poiret (1806), in Lamarck, Encyclopédie méthodique, Botanique, 7, p. 497

• Suillus aurantiacus var. ß leucopodius (Persoon) Poiret (1806), in Lamarck, Encyclopédie méthodique, Botanique, 7, p. 497

• Suillus aurantiacus (Bulliard) Poiret (1806), in Lamarck, Encyclopédie méthodique, Botanique, 7, p. 497

• Tubiporus julii-mensis Paulet (1808) [1793], Traité des champignons, 2, p. 369, tab. 169, ábra. 1-2

• Leccinum aurantiacum var. leucopodium (Persoon) Gray (1821), A brit növények természetes elrendezése, 1, p. 646

• Leccinum aurantiacum var. rufum (Persoon) Gray (1821), A natural arrangement of British plants, 1, p. 646

• Boletus aurantiacus var. rufus (Persoon) Mérat (1821), Nouvelle flore des environs de Paris, Edn 2, 1, p. 46

• Boletus scaber var. aurantiacus (Bulliard) Pollini (1824), Flora veronensis quam in prodomum florae italiae septentrionalis, 3, p. 603

• Boletus scaber var. rufus (Persoon) Pollini (1824), Flora veronensis quam in prodomum florae italiae septentrionalis, 3, p. 604

• Boletus viscidus var. ß aurantiacus (Bulliard) Duby (1830), Botanicon gallicum seu synopsis plantarum in flora Gallica, Edn 2, 2, p. 784

• Boletus aurantius scaber Secretan (1833), Mycographie Suisse, 3, p. 9 (nom. inval.)

• Boletus rufus scaber Secretan (1833), Mycographie Suisse, 3, p. 10 (nom. inval.)

• Gyroporus rufus (Persoon) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 161

• Boletopsis rufa (Persoon) Hennings (1898), in Engler & Prantl, Die natürlichen pflanzenfamilien, 1(1**), p. 194

• Solenia rufa (Persoon) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 522

• Tubiporus rufus (Schaeffer) Ricken (1918), Vademecum für pilzfreunde, Edn 1, p. 204

• Krombholzia rufa (Persoon) E.-J. Gilbert (1931), Les livres du mycologue, 3. kötet. Les Bolets, p. 183

• Krombholzia aurantiaca (Bulliard) E.-J. Gilbert (1931), Les livres du mycologue, 3. kötet. Les Bolets, p. 118

• Krombholzia aurantiaca subsp.* rufa (Persoon) Maire (1933), Treballs del Museu nacional de ciències naturals de Barcelona, sèrie botànica, 15(2), p. 42

• Krombholziella aurantiaca (Bulliard) Maire (1937), Publicaciones del Instituto botánico, Barcelona, 3(4), p. 46

• Krombholziella aurantiaca subsp.* rufa (Persoon) Maire (1937), Publicaciones del Instituto botánico, Barcelona, 3(4), p. 46

• Trachypus aurantiacus (Bulliard) Romagnesi (1939), Revue de mycologie, Paris, 4(2), p. 141

• Boletus versipellis var. aurantiacus (Bulliard) Vassilkov (1948), Az URSZK európai kerületeinek középső részeinek ehető és mérgező gombái, p. 38

• Leccinum rufum (Persoon) Kreisel (1984), Boletus, SchrReihe, 1, p. 30

• Krombholziella rufa (Persoon) Alessio (1985), Fungi europaei, 2, Boletus, p. 474, pl. 80

• Leccinum leucopodium (Persoon) Dörfelt & G. Berg (1990), Feddes repertorium, specierum novarum regni vegetabilis, 101(9-10), p. 567

• Leccinum quercinum (Pilat) E.E. & Watling s. auct

Források:

1. kép - Szerző: dr: Maksim Shanin (CC BY-SA 4.0 nemzetközi)

2. kép - Szerző: B: Björn S. (CC BY-SA 2.0 Generic)

3. kép - Szerző: dr: Björn S. (CC BY-SA 2.0 Generic)

4. kép - Szerző: L: Lycaon (CC BY-SA 4.0 International)