Armillaria tabescens

Amit tudnia kell

Az Armillaria tabescens az Armillaria nemzetséghez tartozó gombafaj. Domború és sima kalapja van, amely jellemzően a barnásbarnától a barnásig terjed. A kopoltyúk a szárhoz kapcsolódnak, és kezdetben fehérek, de a kor előrehaladtával sötétednek. A szár jellemzően fehér és rostos. A kínai gyógyászatban hagyományosan használják potenciális egészségügyi előnyei miatt. Az Armillaria tabescens poliszacharidokat és más vegyületeket tartalmaz, amelyek immunerősítő és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezhetnek. Széles körben elterjedt Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában. Jellemzően a fák gyökerein és tövén nő, és általában a keményfákhoz, például tölgyhöz, juharhoz és nyírfához társul.

Bár az Armillaria tabescens nem mérgező, kemény szerkezete és keserű íze miatt általában kevéssé fogyaszthatónak tartják. Egyeseknél gyomor-bélrendszeri zavarok jelentkezhetnek, ha ezt a gombát fogyasztják. Arra sincs bizonyíték, hogy az Armillaria tabescensnek pszichedelikus tulajdonságai lennének. Míg egyes gombák, mint például a Psilocybe cubensis, pszichoaktív vegyületeket tartalmaznak, mint a psilocybin és a psilocin, az A. A tabescens nem tartalmaz ismert pszichoaktív anyagokat.

Az Armillaria tabescens egy patogén gomba, amely a fák gyökérrothadását okozhatja, ami a fák pusztulásához vagy elhalásához vezethet. Képes nagy földalatti hálózatokat, úgynevezett "rizomorfiumokat" képezni, amelyek több méter hosszúra is kiterjedhetnek, így könnyen elterjedhet a fák között. A gomba micéliuma biolumineszcens.

Egyéb nevek: Gyűrű nélküli mézgomba, német (Ringloser Hallimasch).

A gomba azonosítása

1. Sapka

   A kalap 1.18-3.3-10 cm széles, amikor teljesen kifejlődött. Eleinte domború, de ahogy öregszik, laposabbá válik, vagy akár kissé behorpad is. Tapintásra száraz, fiatalon sötétebb barna pikkelyek borítják. Ahogy érik, a pikkelyek a középpont felé mozognak, és sugárirányú mintázatba rendeződhetnek. A gomba színe a barnától a barnásbarnán át a fahéjbarnáig, fahéjbarnáig vagy sárgáig változik. Néha a szélei enyhén bordázottak.

2. Kopoltyúk

   A száron végigfutó vagy majdnem végigfutó; közel vagy majdnem távol; gyakoriak a rövid kopoltyúk; fehéres, rózsaszínes árnyalatokkal; néha zúzódás vagy elszíneződés enyhén rózsaszínes vagy barnás árnyalatú.

3. Szár

   1.97-3.5-8 cm (15 hüvelyk) hosszú; 0.20-0.39 hüvelyk (0.5-1 cm) vastag; az aljához keskenyedő; kopasz és a csúcs közelében halványszürkés vagy barnás színű, alul sötétebb barna és majdnem szőrös; gyűrű nélkül.

4. Hús

   Fehértől a víztől a barnásbarnáig; szeleteléskor nem változik.

5. Szag és íz

   Szaga nem jellegzetes; íze keserű vagy nem jellegzetes.

6. Spóra lenyomat

   Fehér.

7. Habitat

   Az Egyesült Államok keleti részén található, a közép-atlanti államoktól délre, Texas közepétől és Oklahomától New England egyes részeiig. A gombák a keményfák gyökérzetén nőnek, és megjelenhetnek az élő fák tövében, a szabad vagy föld alatti gyökereken vagy azok között, illetve az elhalt tuskók közelében. Bomlástermelőként működnek, de élősködőként vagy élő fák szimbiótájaként is működhetnek.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 6-9 x 4-5 µm; ellipszoidok; kiemelkedő apiculussal; simák; KOH-ban hialin; inamyloidok. Cheilocisztidiumok 25-40 x 5-10 µm; gömbölyded vagy szubgömbölyded, hengeres vagy kissé szabálytalan (esetenként majdnem karéjos és/vagy tagolt); szeptikus; vékonyfalú; sima; KOH-ban hialinos. Pleurocystidia nem található. Basídiumok 2- és 4-szögletesek; nem bazálisan összeszorítottak. Pileipellis egy összeeső trichoderma, amely a hialintól a barnásig terjedő színű, gyakran szeptikus elemekből áll 2.5-7.5 µm széles.

Hasonló fajok

1. Omphalotus illudens

   Hasonló az A. tabescensnek a méret és a holt fákról csomókban növő, dekurzív kopoltyúk tekintetében, de könnyen megkülönböztethető élénk narancssárga színük alapján.

2. Galerina marginata

   Kicsi vagy közepes méretű barna gomba, amely fürtökben nő a holt fán. Összetéveszthető a fiatal A. tabescens, ha nem figyelünk, de barna spórás lenyomata és gyűrű jelenléte alapján megkülönböztethető.

Szinonimák és változatok

• Agaricus buxeus Persoon (1828), Mycologia europaea, seu complet omnium fungorum in variis europaeae regionibus detectorum enumeratio, 3, p. 190

• Agaricus caespitosus (Berkeley) Berkeley & M.A. Curtis (1867) [1869], The journal of the linnean Society, botany, 10(45), p. 287

• Agaricus gymnopodius Quelét fide Pearson & Dennis (1948)

• Agaricus irrufatus N. Lund (1845), Conspectus hymenomycetum circa Holmiam crescentium, p. 13

• Agaricus monadelphus Morgan (1883), Journal of the Cincinnati Society of natural history, 6(1), p. 69

• Agaricus socialis de Candolle (1815), Flore française ou description succincte de toutes les plantes qui croissent naturellement en France, Edn 3, 6, p. 48

• Agaricus tabescens Scopoli (1772), Flora carniolica, Edn 2, 2, p. 446 (Basionyme)

• Armillaria mellea var. exannulata Peck (1893) [1892], Annual report of the New York state Museum of natural history, 46, p. 54

• Armillaria mellea var. gymnopodia (Bulliard) Quélet (1886), Bulletin de la Société mycologique de France, 1(3), p. 81

• Armillaria mellea var. tabescens (Scopoli) Rea & Ramsbotton (1917) [1916], Transactions of the British mycological Society, 5(3), p. 352

• Armillaria socialis (de Candolle) Fayod (1889), Annales des sciences naturelles, botanique, série 7, 9, p. 232

• Armillariella tabescens (Scopoli) Singer (1943), Annales mycologici, edii in notitiam scientiae mycologicae universalis, 41(1-3), p. 19

• Clitocybe aquatica Banning & Peck (1891) [1890], Annual report of the New York state Museum of natural history, 44., p. 68

• Clitocybe gymnopodia (Bulliard) Gillet (1874), Les hyménomycètes, ou description de tous les champignons (fungi) qui croissent en France, p. 162

• Clitocybe gymnopodia var. socialis (de Candolle) Costantin & L.M. Dufour (1891), Nouvelle flore des champignons, Edn 1, p. 27

• Clitocybe monadelpha (Morgan) Saccardo (1887), Sylloge fungorum omnium hucusque cognitorum, 5, p. 164

• Clitocybe parasitica Willcox (1901), Oklahoma Agricultural Experiment Station (Oklahoma Mezőgazdasági Kísérleti Állomás). Bulletin, 49, p. 18

• Clitocybe socialis (de Candolle) Gillet (1874), Les hyménomycètes, ou description de tous les champignons (fungi) qui croissent en France, p. 159

• Clitocybe tabescens (Scopoli) Bresadola (1900), Fungi tridentini, novi vel nondum delineati, 2(14), p. 84, tab. 197

• Collybia tabescens (Scopoli) Gillet (1884), Tableaux analytiques des Hyménomycètes de France (Alençon), p. 68

• Dendrosarcus caespitosus (Berkeley) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 463

• Desarmillaria tabescens (Scopoli) R.A. Koch & Aime (2017), BMC Evolutionary Biology, 17(33), p. 12

• Flammula gymnopodia (Bulliard) Quélet (1873), Mémoires de la Société d'Emulation de Montbéliard, série 2, 5, p. 346(335)

• Fungus tabescens (Scopoli) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 480

• Gyrophila socialis (de Candolle) Quélet (1896) [1895], Compte rendu de l'Association française pour l'avancement des sciences, 24(2), p. 617, pl. 6, ábra. 4

• Lentinus caespitosus Berkeley (1847), in W.J. Hooker, The London journal of botany, 6, p. 317

• Monodelphus caespitosus (Berkeley) Murrill (1911), Mycologia, 3(4), p. 192

• Naucoria gymnopodia (Bulliard) Migula (1912), Kryptogamen-flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz, Band III. Pilze, 2(2), p. 534

• Omphalia mellea var. gymnopodia (Bulliard) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 20

• Omphalia socialis (de Candolle) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 21

• Panus caespitosus (Berkeley) Fries (1851), Novae symbolae mycologicae. Fasciulus primus, sistens fungos in peregrinis terris a botanicis danicis nuper collectos, p. 23

• Pholiota gymnopodia (Bulliard) A.F.M. Reijnders (1998), Persoonia, 17(1), p. 113

• Pleurotus caespitosus (Berkeley) Saccardo (1887), Sylloge fungorum omnium hucusque cognitorum, 5, p. 352

• Pocillaria caespitosa (Berkeley) Kuntze (1891), Revisio generum plantarum, 2, p. 865

• Tricholoma sociale (de Candolle) Sartory & L. Maire (1918), Synopsis du Genre Tricholoma, p. 57

Források:

1. kép - Szerző: dr: Katja Schulz (CC BY 2.0 Generic)

2. kép - Szerző: B: tnihekr (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

Fénykép 3 - Szerző: A szerző: Ak ccm (CC BY-SA 3.0 Unported)

4. fotó - Szerző: F: Antonio Abbatiello (Public Domain)