Rubinoboletus rubinus
Amit tudnod kell
A Rubinoboletus rubinus egy ektomikorrhizás, kisméretű, de feltűnő bolete, amely Európa középső és déli régióiban és az európai Oroszországban ismert. Az egész elterjedési területén nagyon ritka, hét ország vörös listáján és az Orosz Föderáció Vörös Adattárában is szerepel. Ez a termofil faj nyílt lombos erdőkben él, idős tölgyfákkal, főként a folyóvölgyi árterületi közösségekben vagy parkerdőkben, ahol a Quercusszal mikorrhizát képez.
A Rubinoboletus rubinus hasonló, és összetéveszthető a Chalciporus amarellusszal. Ez utóbbinak azonban más a sapkaszíne, ellipszoid spórái vannak, és tűlevelűek alatt nő.
Egyéb nevek: Csalánguborka (Csalánguborka), Csalánguborka (Csalánguborka), Csalánguborka (Csalánguborka): Bíborszínű bolyva.
Gomba azonosítása
Kupak
3-8 cm átmérőjű, kezdetben félgömb alakú, végül majdnem lapos; sima vagy enyhén nyúlós; száraz, nedves időben gyakran kissé ragacsos vagy zsíros; sárgás narancssárgától a vörösesbarnáig terjedő színű. A kalap húsa sárga, közvetlenül a kalap hámja alatt rózsaszínű területtel. Széles (jellemzően 15µm átmérőjű) hifákból álló, kusza trichodermium.
Csövek és pórusok
A rövid időn belül elhaló okkersárga csövek a végük felé a szabálytalanul szögletes kárminpiros pórusokban rózsaszínűvé válnak, amelyek színe zúzódáskor nem változik jelentősen.
Szára
2-5 cm magas és 0.5-1.5 cm átmérőjű; felszíne világos kárminpiros; hengeres, általában enyhén elvékonyodó, sárgás alap felé. Szárhús a kalap közelében fehéres, a tövéhez közeledve élénksárgává válik.
Spórák
Széles ellipszis alakú, sima, 5.5-8.5 x 4-5.5µm.
Spóra lenyomat
Halvány vörösesbarnától az okkersárgáig terjedő színű.
Szag és íz
Szaga kellemes, de nem jellegzetes; íze enyhe (megkülönböztetve a következő fajoktól) Chalciporus piperatus spórái csípősek és nagyon borsosak).
Élőhely & Ökológiai szerepe
Mikorrhizás, Nagy-Britanniában tölgyerdőkben és bükkösök alatt is megtalálható, de a kontinentális Európa egyes részein a gyertyánfa alatt is kimutatták.
Taxonómia és etimológia
Ezt a fajt eredetileg Worthington George Smith (1835-1917) angol mikológus nevezte el és írta le 1868-ban, aki a Chalciporus rubinus binomiális tudományos nevet adta neki. Egyes hatóságok még mindig ezt a nevet tartják a legmegfelelőbbnek; az itt használt Rubinoboletus rubinus elnevezés azonban azt tükrözi, hogy mikroszkopikus részleteiben ez a bolyva nagyon különbözik a Chalciporus fajoktól.
A Rubinoboletus rubinus név Albert Pilàt (1903-1974) cseh mikológus és Aurel Dermek (1925-1989) szlovák mikológus 1969-es publikációjából származik.
A Rubinoboletus rubinus szinonimái: Boletus rubinus rubinus W.G. Sm., Chalciporus rubinus (W.G. Sm.) Singer, Suillus rubinus (W.G. Sm.) Kuntze, és Xerocomus rubinus (W.G. Sm.) A. Pearson.
A Boletus gyűjtőnév a görög bolos szóból származik, ami 'agyagdarabot' jelent, míg a rubinus fajlagos epitheton a latinból származik, és a pórusok és a szár rubinvörös színére utal.
Források:
1. kép - Szerző: F: X. emelet (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
2. kép - Szerző: Sz: Strobilomyces (CC BY-SA 2.5 általános, 2.0 Általános és 1.0 általános)
3. kép - Szerző: H: Xth-Floor (CC BY-SA 3.0 Unported)
4. kép - Szerző: F: X. emelet (CC BY-SA 3.0 Nem portált)
