Rhodonia placenta
Amit tudnia kell
A Rhodonia placenta egy ritka polipóra, amely a tűlevelű fák korhadó tuskóin és lehullott ágain található, ahol a különálló termőtestek kiterjednek és gyakran nagy szabálytalan foltokká olvadnak össze. A rózsaszín vagy narancssárga termőfelület különösen jellegzetes, bár a termőtestek fizikai formája, különösen a pórusok alakja nagyon változatos.
Ez a fajta rothadás élesen különbözik a fehér rothadású gombáktól, mint például a Phanerochaete chrysosporiu m, amelyek egyszerre bontják a lignint és a cellulózt. Mind a fehér-, mind a barnarothasztó gombák gyakori lakói az erdei alomnak, ahol fontos szerepet játszanak a szénkörforgásban.
Egyéb nevek: A hímvessző, amely a hímvesszővel együtt a hímvesszőt is elnevezi: Rózsaszín palacsintakéreg.
Gomba azonosítása
Termőtestek
Egynyári, szétterülő, vastag, az aljzathoz tapadó, szabálytalan alakú, akár 40 cm hosszú, 8-12 cm széles alakzatokba olvad, frissen puha, vizes, lédús, szárítva kemény. A perem keskeny, legfeljebb 1 mm széles, steril, hullámos, rojtos és jól körülhatárolt, a kor előrehaladtával gyakran elválik az aljzatról vagy teljesen eltűnik. Az alom nagyon vékony, fehéres vagy rózsaszínű, fiatalon zselatinos, viaszos, sűrű, kemény és száraz állapotban törékeny. A szag gyenge, savanykás-édes.
Hymenophore
A hümonofór csőszerű. A hímvessző felszíne fehéres, rózsaszínes-narancsos árnyalattal, élénk lazacrózsaszín és krémfehér, száradáskor piszkosfehérre, szürkére és barnára fakul. A csövek egyrétegűek, viaszosak, 0.5-2 mm hosszúak, gyakran ferdék. A pórusok kerekdedek vagy szögletes-kerekdedek, néha hosszúkásak, gyakran szakadozott szélűek, 1 mm vastagságonként 3-4 darab.
Élőhely
tűlevelű és vegyes erdőkben, korhadó, kidőlt törzseken és tűlevelű fák tuskóin nő, főként lucfenyő és fenyő, ritkán fenyő. Barna, pusztító fakorhadást okoz.
Hasonló fajok
Postia subcaesia és Postia alni
Mindkettő inkább a lombhullató fákhoz, mint a tűlevelűekhez társul halvány, kékes árnyalatú, konzolszerű termőtesttel rendelkezik.
-
Tűlevelű fákon nő; kék színű és zárójeleket alkot.
-
Általában tűlevelű fákon nő; fehér színű és zárójeleket képez.
Taxonómia és etimológia
Bár tudományosan már 1801-ben Boletus incarnatus néven írta le Christiaan Hendrik Persoon, ez a gyönyörű polipóra a nagy svéd mikológus, Elias Magnus Fries 1862-es publikációjának köszönheti bazionimáját (első érvényes fajnevét). A Postia placenta jelenleg elfogadott tudományos neve Michael J. Larsen (1938-2000) és F. F. Lombard amerikai mikológusok (életrajzi adatok még nem állnak rendelkezésre) 1986-ban a Mycotaxon folyóiratban megjelent tanulmányából származik.
A Postia nemzetségnevet Elias Magnus Fries alapította Hampus von Post svéd természettudós (1822-1911) tiszteletére. A specifikus epitheton placenta lapos vagy lemezszerűt jelent.
Szinonimák
Polyporus placentus Fr., 1861
Polyporus placenta Fr., 1861
Physisporus placenta (Fr.) P. Karszt., 1882
Poria placenta (Fr.) Cooke, 1886
Leptoporus placentus (Fr).) Pat., 1900
Leptoporus placenta (Fr.) Pat., 1900
Ceriporiopsis placenta (Fr.) Domanski, 1963
Tyromyces placenta (Fr.) Ryvarden, 1973
Oligoporus placentus (Fr.) Gilb. & Ryvarden, 1985
Oligoporus placenta (Fr).) Gilb. & Ryvarden, 1985
Postia placenta (Fr.) M.J. Larsen & Lombard, 1986
Ceriporiopsis placenta (Fr.) Domanski ex Niemelä, 2005
Bjerkandera roseomaculata P. Karszt., 1891
Physisporus albolilacinus P. Karst., 1892
Poria monticola Murrill, 1920
Poria carnicolor D.V. Baxter, 1941
Poria microspora Overh., 1943
Források:
1. kép - Szerző: Sz: Olli Manninen (CC BY-SA 4.0 International)
2. kép - Szerző: dr: Björn S... (CC BY-SA 2.0 generikus)
3. kép - Szerző: H: Björn S... (CC BY-SA 2.0 Generic)