Hygrocybe quieta

Amit tudnia kell

A Hygrocybe quieta a Hygrophoraceae családba tartozó cserepesgomba-faj. Ez a narancssárga viaszos sapka főként gyepekben fordul elő, de alkalmanként erdős tisztásokon is megtalálható. Úgy tűnik, nem mutat különösebb vonzalmat egyik talajtípus iránt sem, mivel az olajos viaszkakukk meglehetősen gyakori savanyú és lúgos talajokon egyaránt. Egész Európában elterjedt, ahol jellemzően régi, nem művelt, rövid lágyszárú gyepeken (legelőkön és gyepeken) nő. A legújabb kutatások szerint a viaszkakukk nem mikorrhiza vagy szaprotróf, hanem mohákkal társulhat.

A faj európai elterjedésű, és jellemzően gyepekben fordul elő, ahol ősszel bazídiumkocsányokat (termőtesteket) hoz. Több országban a H. A quieta természetvédelmi szempontból aggályos, szerepel a veszélyeztetett gombák nemzeti vörös listáján.

A Hygrocybe quieta ehetetlen, de nem mérgező.

Egyéb nevek: Olajos viaszkakukk.

Gomba azonosítása

1. Cap

   Szárazabb, mint a legtöbb viaszkakukk, a sapka sárga vagy sárgás-narancs színű, és jellemzően 4-6 cm átmérőjűre tágul. Az olajos viaszos sapkája mindig domború, nem pedig kúpos; száraz időben hajlamos ellapulni, és gyakran homorúvá válik (felhajtott szélekkel).

2. Kopoltyúk

   A széles kopoltyúk széles körben helyezkednek el, halványabbak, mint a sapka, és mélyen rovátkoltak; széles körben a szárhoz kapcsolódnak.

3. Szár

   Színe megegyezik a sapkáéval vagy egy kicsit halványabb, nincs gyűrűje, a szint átmérőjű szár 5-10 mm átmérőjű és 2 és 7 cm közötti magasságú.

4. Spórák

   Ellipszis alakú vagy hosszúkás, középen szűkületekkel, sima, 7.5-9.0 x 3.5-5μm; inamyloid.

5. Spóranyomat

   Fehér.

6. Gill Trama

   Szubreguláris, hifaelemekkel, kissé felfúvódva, többnyire 10-15μm átmérőjű x 25-150μm hosszúak.

7. Pileipellis

   Cutis, néhány felálló végálló hifával, többnyire 4-8μm átmérőjű.

8. Szag és íz

   Ennek a viaszkakukknak enyhe szappanos vagy olajos szaga van, amely (azok szerint, akik ilyeneket szaglásznak) az ágyi poloskákra vagy a pajzsos poloskákra emlékeztet. Ha egy darab kopoltyúanyagot összenyomunk az ujjaink között, a szag könnyebben érzékelhető.

9. Élőhely & Ökológiai szerep

   Szorosan kaszált vagy kaszált savanyú gyepek, ahol nem szórnak ki műtrágyát. A viaszkakukkot régóta úgy tartják, hogy a fűfélék és más gyepnövények elhalt gyökerein szaprobák, de ma már valószínűnek tartják, hogy a viaszkakukk és a mohák között valamilyen kölcsönös kapcsolat áll fenn.

Hasonló fajok

1. Gliophorus laetus

   Kisebb, általában sötétebb, és dekurzív kopoltyúi vannak.

2. Hygrocybe intermedia

   Nagyon hasonló, de általában narancssárgásabb, és rostos, nem zsíros kalapja van, amely összenyomva nem szappanos szagú.

Taxonómia és etimológia

Amikor Robert Kühner (1903 - 1996) francia mikológus 1947-ben leírta ezt a meglehetősen gyakori gyepi gombát, a Hygrophorus quietus nevet adta neki. Négy évvel később a német származású Rolf Singer (1906 - 1994) mikológus az olajos viaszkakukkot a Hygrocybe nemzetségbe sorolta át, azóta elfogadott tudományos neve Hygrocybe quieta.

A Hygrocybe nemzetség azért kapta ezt a nevet, mert az ebbe a csoportba tartozó gombák mindig nagyon nedvesek. A Hygrocybe jelentése 'vizes fej'.

A latin epitheton quieta valószínűleg ennek a vizuálisan nem feltűnő viaszkakukknak a feltűnésmentes (csendes, nem feltűnő) színeire utal. Ugyanezt a különleges jelzőt alkalmazzák az egyik meglehetősen tompa, barna tejesgombára.

Források:

1. kép - Szerző: Lukas Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas, Lukas: Dr. Hans-Günter Wagner (CC BY-SA 2.0 Generic)

Fénykép 2 - Szerző: F: Lukas Londonból, Angliából (CC BY-SA 2.0 Generic)

3. kép - Szerző: dr: gailhampshire (CC BY 2.0 Generic)