Leucocoprinus birnbaumii
Amit tudnia kell
A Leucocoprinus birnbaumii eredetileg trópusi erdőkből származik. Az első leírás Sri Lankán található példányokon alapult. Időközben az orchideafölddel való kereskedelemnek köszönhetően szinte világszerte elterjedt, és gyakran szobanövényekben is megterem. Ez a kis sárga napernyős gomba veszélyes lehet, ha megeszik, nagyon kellemetlen gyomorpanaszokat okozhat. A fő megkülönböztető jegyek: élénksárga, csíkos, száraz, porszerű vagy pikkelyes sapka; szabad, zsúfolt sárga kopoltyúk; sárga, száraz, porszerű szár sárga gyűrűvel; fehér spóranyomat; virágcserépben vagy virágtartóban nő. Életciklusa egyszerű, a környező humuszból táplálkozik, olyan gyorsan eltűnik, ahogy jött, és amint a páratartalom és a meleg feltételei adottak, újra megjelenik. A szagát meghatározhatatlan vagy néha gombaszerűnek írják le.
A Leucocoprinus birnbaumii gomba csak nagyon nagy mennyiségben mérgező a kutyák vagy macskák számára. Az Észak-Karolinai Állami Egyetem a fajt közepes súlyosságú mérgező tulajdonságokkal rendelkezőnek minősíti, míg a Massachusetts Amherst-i Egyetem szerint a mérgező hatás mértéke jelenleg egyszerűen ismeretlen.
A Leucocoprinus birnbaumii nem rendelkezik hallucinogén hatással. Az élő növényeket sem károsítja.
Egyéb nevek: Flowerpot Parasol, Lemon Yellow Lepiota, Yellow Pleated Parasol, Plantpot Dapperling, Yellow Spirit Umbrella, Goudgele Plooiparasol (Hollandia), Keltaukonsieni (finn), Gelber Faltenschirmling (német), Bedla cibulkotřenná (Csehország), Gulfnokket Paraplyhatt (Norvégia), Gul Veckskivling (Svédország).
Gomba azonosítása
-
Sapka
0.98-1.97 hüvelyk (2.5-5 cm) átmérőjű; fiatalon ovális vagy tojás alakú, majd széles kúp alakúvá, széles domborúvá vagy harang alakúvá válik; száraz; púderes vagy finoman pikkelyes; a perem majdnem a közepéig bordázott vagy barázdált; világos vagy halványsárga, gyakran sötétebb (de nem barna) közepű.
-
Kopoltyúk
A szárról szabad; tömött; gyakoriak a rövid kopoltyúk; a halványsárgától a sárgáig terjedő színben.
-
Szár
1.18-3.94 hüvelyk (3-10 cm) hosszú; 0.08-0.20 hüvelyk (2-5 mm) vastag; enyhén duzzadt alap felett többé-kevésbé egyforma; száraz; kopasz vagy porhanyós; törékeny, karkötőszerű, sárga gyűrűvel, amely néha eltűnik; az alap micélium halványsárga.
-
Hús
Fehértől a sárgásig; nagyon vékony.
-
Spóra lenyomat
Fehér.
-
Élőhely
Szaprobita gomba; egyedül, csoportosan vagy csoportosan nő virágcserepekben, üvegházakban stb. vagy meleg körülmények között kertekben, gyepeken és más kultúrterületeken (gyakran tuskók körül). Kemény- és tűlevelű erdőkben is nő, különösen zavart talajon (ösvények szélén stb.).). Nyáron a szabadban és egész évben beltéren termesztett gyümölcsök. Észak-Amerikában széles körben elterjedt.
-
Mikroszkópos jellemzők:
Spórák 8-12 x 5-7 µm (esetenként rövidebbek, 7-9 x 5-6 µm); ellipszoid vagy enyhén amygdaliform, egyik végén 1-2 µm-es pórussal; sima; vastag falú; KOH-ban hialin; dextrinoidok. A bazídiumok felfújtak, brachybasidiole-szerűek. Cheilocisztidiumok kb. 50 x 15 µm-ig; ventrikózus; rostrát; vékonyfalú; sima; KOH-ban hialin színűek. Pleurocisztidiumok hiányoznak. Pileipellis egy 5-10 µm széles elemekből álló cutis; a végsejtek hengeresek, lekerekített csúcsúak. A sapka felületén lévő, 15-25 µm átmérőjű, felfújt, szubglobózus vagy pirospozsgás elemekből álló flokkózus anyag.
Hasonló fajok
-
Szintén sárga és barázdált, de nyálkás-viszkózus kalapja van.
-
Leucocoprinus flavescens
Szintén kis tüskés, és halványsárgás-fehéres sapkája van barnás középponttal.
-
Leucocoprinus brunneoluteus
Hasonló, sárga színű, Dél-Amerikából származó csiperkegomba kifejezett barna umbóval és vékony, törékeny hússal.
-
Leucoagaricus sulphurellus
Hasonló sárga fajok fordulnak elő a Karib-tenger térségében, de kopoltyúik élénk kékeszöldek.
-
Leucocoprinus tricolor
Barna sapkaközzel, halványsárga színnel és krómsárga száralappal rendelkezik.
-
Lepiota fragilissimus
Rendkívül vékony sapkával és halvány kopoltyúval rendelkezik.
-
Leucocoprinus straminellus
Kevésbé élénk sárga színezetben és spóraméretben (5-7 x 4-6 µm) különbözik.
-
Lepiota citrophylla
Halálosan mérgező. Nem rendelkezik a tipikus ráncos, bordázott kalapperemmel, és csak rostos, pelyhes gyűrűs zóna van rajta.
-
Leucoprinus cepaestipes
Fehér, csíkos kalapja van, és a szabadban jól korhadt faforgácson vagy a fűben, tűlevelűek alatt terem.
A Leucocoprinus birnbaumii megszabadulása a szobanövényeken
A gombák nem ismertek arról, hogy károsítják a növényeket, és valószínűleg a virágfölddel együtt kerültek bele.
Ha a talaj egyszer már megfertőződött, nagyon nehéz eltávolítani a gombát okozó spórákat és gombát, de van néhány dolog, amivel megpróbálkozhat:
-
A sapkák eltávolítása
A kalapok mielőbbi eltávolításával eltávolítja a spórák forrását, ami a szobanövény talajában növekvő gombákhoz vezet. Ez segít abban is, hogy a gombák ne kerüljenek más szobanövényeibe.
-
Kaparja le a talajt
A szobanövények cserépedényéből a felső 2 hüvelyknyi talaj lekaparása és kicserélése segíthet, de a gomba újranőhet, és a gombák visszatérhetnek.
-
Változtassa meg a talajt
A talaj cseréje esetleg segíthet megszabadulni a gombától. Az egyik probléma az, hogy nem egészséges a növény gyökereiről az összes földet eltávolítani (mosással vagy öblítéssel), és a gomba még mindig jelen lehet, és a szobanövény gyökerein maradt földből újra kinőhet.
-
Áztassa a talajt gombaölő szerrel
A szobanövény talajának gombaölő szerrel való átitatása segíthet a szobanövényeken lévő gombák eltávolításában, de ha nem pusztul el az összes gomba, a gombák visszatérnek. Lehet, hogy többször is meg kell próbálnia ezt a kezelést, mire a gomba teljesen elpusztul.
-
Változtassuk meg a körülményeket
Ha a levegő kevésbé párás, a talaj kevésbé nedves vagy a hőmérséklet kevésbé meleg, az csökkenti a megjelenő gombák számát. Sajnos a gombák számára ideális körülmények a legtöbb szobanövény számára is ideálisak, így a körülmények megváltoztatásával magának a szobanövénynek is árthat.
Taxonómia és etimológia
1785-ben James Bolton yorkshire-i mikológus leírta ezt a fajt, és Agaricus luteusnak nevezte el. 1839-ben August Corda cseh mikológus leírta ugyanezt a fajt, egy Birnbaum nevű kerti felügyelő által egy üvegházban talált példányok alapján - innen a birnbaumii specifikus epitheton. 1961-ben Rolf Singer ezt a fajt a Leucocoprinus nemzetségbe helyezte át, új tudományos névvel: Leucocoprinus birnbaumii.
A Leucocoprinus a görög leucos (fehér) és a coprinus (fehér) szóból származik, amely a nemzetség neve, amely a közelmúltig az összes tintakalapként ismert gombát magában foglalta.
A "birnbaumii" fajmegjelölés egy cseh kertész tiszteletére készült, aki 1839-ben egy melegházban találta ezt a gombát.
Szinonimák és fajták
-
Agaricus birnbaumii Corda, 1839
-
Agaricus aureus F.M. Bailey 1913
-
Agaricus birnbaumii Corda
-
Agaricus cepaestipes Schnizlein (1851), in Sturm, Deutschlands flora, Abt. III, die pilze Deutschlands, 6(32), p. 2, tab. 1
-
Agaricus cepaestipes var. flos-sulphurisSchnizlein (1867), in Oudemans, Archives néerlandaises des sciences exactes et naturelles, série 1, 2, p. 19
-
Agaricus cepaestipes var. ß luteus Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 416
-
Agaricus cepistipes sensu Sowerby
-
Agaricus cepistipes var. luteus Bolton
-
Agaricus citrinus Passerini (1872), Nuovo giornale botanico italiano, serie 1, 4, p. 82
-
Agaricus flammula Albertini & Schweinitz (1805), Conspectus fungorum in Lusatiae superioris, p. 149
-
Agaricus flos-sulphuris Schnizl., 1851
-
Agaricus luteus Bolton (1788), An history of fungusses growing about Halifax, 2, p. 50, tab. 50
-
Agaricus vitellinus J.F. Gmelin (1792), Systema naturae, Edn 13, 2, p. 1400
-
Bolbitius birnbaumii (Corda) Saccardo & Traverso (1910), Sylloge fungorum omnium hucusque cognitorum, 19, p. 151
-
Lepiota aurea Massee (1912), Bulletin of miscellaneous information - Royal botanic Gardens, Kew, 1912(4), p. 189
-
Lepiota birnbaumii
-
Lepiota cepaestipes var. flos-sulphuris(Schnizlein) Rick (1907), Brotéria, revista de sciencias naturaes do Collegio de S. Fiel, serie botânica, 6(2), p. 69
-
Lepiota cepaestipes var. lutea(Persoon) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 7
-
Lepiota cepistipes var. lutea (Bolton) Sacc.
-
Lepiota cepistipes var. luteus (Sow. ex Merat.) Kumm. s. Lange
-
Lepiota coprinoides Beeli, 1936
-
Lepiota flammula (Albertini & Schweinitz) Gillet (1874), Les hyménomycètes, ou description de tous les champignons (fungi) qui croissent en France, p. 63
-
Lepiota flos-sulphuris (Schnizlein) Spegazzini (1899) [1898], Anales del Museo nacional de Buenos Aires, serie 2, 3, p. 89
-
Lepiota lutea (Persoon) Quélet (1888), Flore mycologique de la France et des pays limitrophes, p. 298
-
Lepiota lutea var. aurantiofloccosa A.H. Sm. & P.M. Rea
-
Lepiota lutea var. lutea (Bolton) Mattir.
-
Lepiota pseudolicmophora Rea (1922), British Basidiomycetae, a nagyobb brit gombák kézikönyve, p. 74
-
Leucoagaricus luteus (Sow. ex Fr.) Locq.
-
Leucocoprinus birnbaumii (Corda) Singer (1962) [1961], Sydowia : Annales mycologici, editi in notitiam scientiae mycologicae universalis, series II, 15(1-6), p. 67
-
Leucocoprinus birnbaumii var. birnbaumii (Corda) Singer
-
Leucocoprinus birnbaumii var. salvadorianus Raithelh.
-
Leucocoprinus flos-sulfuris (Schnizlein) Singer
-
Leucocoprinus flos-sulphuris (Schnizlein) Cejp (1948), Ceská mykologie, 2(3), p. 78
-
Leucocoprinus luteus (Persoon) Locquin (1943), Bulletin mensuel de la Société linnéenne de Lyon, 12, p. 41
-
Pholiota flammula (Albertini) & Schweinitz) Migula (1912), Kryptogamen-flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz, Band III. Pilze, 2(2), p. 538
Leucocoprinus birnbaumii Videó
Források:
Fénykép: 1. kép - Szerző: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
2. kép - Szerző: Baxter, Baxter, Baxter, Baxter, Baxter, Baxter, Baxter: Rolf Lawrenz (rlawrenz) (CC BY 4.0 International)
3. kép - Szerző: H: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Unported)
4. kép - Szerző: Sz: Glen van Niekerk (primordius) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
5. kép - Szerző: dr: Jason Hollinger (CC BY 2.0 általános)