Suillus americanus
Amit tudnia kell
A Suillus americanus a Suillaceae gombafélék családjába tartozó gombafaj. A keleti fehér fenyővel mikorrhiza-társulásban nő, és ott található, ahol ez a fa előfordul Észak-Amerika keleti részén és Kínában. A gomba felismerhető a nyálkába ágyazott, vörös vagy vörösesbarna pikkelyekkel tarkított élénksárga kalapról, a kalap alján található nagy sárga szögletes pórusokról és a keskeny, sötétvöröses pöttyökkel tarkított sárga szárról.
Ehető, bár ízletességét illetően megoszlanak a vélemények; egyes fogékony egyéneknél a termőtestek érintése után kontakt dermatitisz alakulhat ki. A terméstestek egy béta-glükán szénhidrátot tartalmaznak, amelyről laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik.
Egyéb nevek: Amerikai csúszósapka, Amerikai csúszósapka, Csirke-zsíros Suillus, Keleti fenyőbolyva.
Gomba azonosítása
Ökológia
A keleti fehér fenyővel mikorrhizáló; jellemzően csoportosan nő; nyáron és ősszel; széles körben elterjedt a Sziklás-hegységtől keletre (délnyugatról jelentették, de valószínűleg összetéveszthető a keleti fehér fenyővel) Suillus sibiricus-feltételezve, hogy a két faj valóban különbözik egymástól).
Cap
3-10 cm; fiatalon domború, befelé görbült szélű, de hamarosan széles domború, hullámos, majd inkább alaktalan; a széléről fehér vagy sárgásbarna fátyolszövet lóg le; nyálkás; élénksárga, néha piszkos sárga; gyakran vörösesbarna foltokkal és jegyekkel.
Pórusfelület
Sárga, a kor előrehaladtával sötétebb; a horzsolás vörösesbarna; a pórusok szögletesek és homályosan sugárirányban elrendezettek (de nem bolyhosak), 1-2 mm átmérőjűek; a csövek 7-10 mm mélyek.
Szár
3-10 cm hosszú; legfeljebb kb. 1 cm vastag; gyakran görbe vagy hajlított; vörösesbarna mirigyes pontokkal; esetenként gyűrűvel vagy gyűrűs zónával, de általában csupasz; gyakran vörösesbarnára foltosodik.
Hús
Végig sárga, lilásbarnára festődik.
Szag és íz
Nem jellegzetes.
Kémiai reakciók
Ammónia a kalap felszínén rózsaszínű, majd vörös, majd fekete villanással; a húson barna vagy fekete. KOH a kalap felszínén fekete; a húson sötétbarna. Vas sók a húson olajbogyó.
Spórák lenyomata
Fahéjtól a barnáig.
Mikroszkópos jellemzők
Spórák 8-12 x 3-4 µ; sima; fuszoidok.
Hasonló fajok
-
Elterjedt Észak-Amerika nyugati részén, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában, de az utóbbi faj inkább a Pinus monticola és a Pinus flexilis, mint a Pinus strobus társulása. Az egyik terepismereti útmutató szerint Suillus sibiricus vastagabb szárral rendelkezik, mint az S. americanus, a kalapon barna foltok, és sötétebb, piszkosabb sárga színű. A molekuláris filogenetikai elemzés azonban kimutatta, hogy a S. A Kínából és Észak-Amerika nyugati részéről gyűjtött sibricus, valamint a S. americanus Észak-Amerika keleti részéről, valószínűleg "egyetlen cirkumboreális taxon".
-
Mikroszkóposan megkülönböztethető a kissé kisebb, hialin (áttetsző) spórák (jellemzően 7.5-8.5 x 3 µm), és a nyárfával (Populus tremuloides) való társulás.
Suillus americanus Allergén hatás
Néhány fogékony személynél allergiás reakciót tapasztaltak a Suillus americanus érintése után. Az allergiás kontakt dermatitis tünetei általában egy-két nappal a kezdeti érintkezés után alakulnak ki, nagyjából egy hétig tartanak, majd kezelés nélkül megszűnnek. A termőtestek főzése inaktiválja a felelős allergéneket.
Bioaktív vegyületek
A Suillus americanus egy béta-glükán néven ismert poliszacharidot tartalmaz, amely laboratóriumi vizsgálatok szerint gyulladáscsökkentő hatású lehet. Kifejezetten (1→3)-, (1→4)-β-D-glükánként ismert, természetes funkciója a gombák sejtfalának alkotórésze, ahol mikrokristályos fibrillákat képez a falban, amelyek merevséget és szilárdságot kölcsönöznek neki. A gyulladáscsökkentő hatás a poliszacharid azon képességéből ered, hogy gátolja a nitrogén-oxid termelődését az aktivált makrofágokban, az immunrendszer egyik sejtjében.
Taxonómia és etimológia
A Suillus americanust először Charles Horton Peck amerikai mikológus írta le tudományosan 1888-ban, olyan példányok alapján, amelyeket eredetileg már 1869-ben gyűjtött New York államban, Sand Lake, Albany és Port Jefferson közelében. 1888-as kiadványában jelezte, hogy ezeket a gyűjteményeket eredetileg Boletus flavidus (ma Suillus flavidus néven ismert) néven sorolta fel az 1869-es (1872-ben kiadott) Állami Botanikus jelentésében. Amint azonban 1986-ban, majdnem egy évszázaddal később rámutattak, az 1869-es jelentés nem említi a fajt; inkább Peck abban az évben készített terepi feljegyzései (amelyek a jelentés alapjául szolgáltak) utalnak egy Sand Lake-i gyűjtésre, amelyen az eredeti (1888-as) leírás valószínűleg alapult. Mivel Peck nem tudott típuspéldányt kijelölni, 1986-ban a Sand Lake egyik példányát lektotipizálták.
1931-ben Édouard-Jean Gilbert francia mikológus a fajt az Ixocomus nemzetségbe helyezte át, egy mára már megszűnt taxonba, amelyet azóta a Suillus nemzetségbe soroltak be. 1959-ben Walter H. Snell, Rolf Singerrel és Esther A. Dick, a fajt a Suillusba helyezte át. Singer a The Agaricales in Modern Taxonomy (Az agaricales a modern taxonómiában) című, 1986-ban megjelent, mérvadó monográfiájában a Suillus nemzetség Latiporini alosztályába sorolta a fajt, amely egy infragenerikus csoportosítás (a nemzetség taxonómiai szintje alatt), amelyet a fahéjszínű, olajzöld árnyalat nélküli spóranyomat és a széles, érett állapotban jellemzően 1 mm-nél nagyobb pórusok jellemeznek.
A faj közismert elnevezései közé tartozik az amerikai csúszósapka, az amerikai suillus vagy a csirkehájgomba. Ez utóbbi elnevezés a sárga színére utal. Az americanus fajmegjelölés azt jelenti: "Amerikából".
Szinonimák
Boletus americanus Peck (1887)
Ixocomus americanus (Peck) E.-J. Gilbert (1931)
Források:
1. kép - Szerző: Singer Singer, Singer Singer, Singer, Singer, Singer, Singer, Singer, Singer, Singer: Alan Rockefeller (CC BY-SA 4.0 nemzetközi)
2. kép - Szerző: Sz: Paul Derbyshire (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
Fénykép 3 - Szerző: A szerző: Jerzy Opioła (CC BY-SA 4.0 Nemzetközi)
4. kép - Szerző: H: Jason Hollinger (CC BY-SA 3.0 Nem portált)
