Rhizopogon vulgaris
Amit tudnia kell
A Rhizopogon vulgaris egy ektomikorrhiza gombafaj, amelyet talajoltószerként használnak a mezőgazdaságban és a kertészetben. A Rhizopogonaceae családba tartozó ektomikorrhiza szarvasgombafélékhez tartozó szarvasgomba. Ez a faj a fenyőfélék (Pinaceae) gazdafáival társul, ahol ásványi tápanyagokat cserél fotoszintetátumokért. Trappe et al. szerint. (2007), viszonylag gyakori a tengerparti és hegyvidéki tűlevelű erdőkben Észak-Amerikában, különösen az Egyesült Államok nyugati részén. Az R. vulgaris-t még nem vizsgálták mélyrehatóan, de megerősítést nyert, hogy ez a faj mind a kemény, mind a puhafenyő gazdanövényekkel társul (Rusca et al. 2006).
A Rhizopogon a fenyőfélék családjának (Pinaceae) egyik leggyakoribb ektomikorrhiza szimbiontája az északi féltekén. A közismert "hamis szarvasgomba" néven ismert, e nemzetség gombái az élővilág és az emberek számára egyaránt táplálékul szolgálnak (Maser et al. 2009). A Rhizopogon fajokat széles körben használják az erdők természetes és ember okozta zavarokat követő helyreállításában is, és valószínűleg fontos szerepet játszanak a talaj szén-dioxid-megkötésének elősegítésében a mikorrhizás erdőkben.
Gomba azonosítása
Külső felület
Akár 4 cm átmérőjű, krémszínűtől az okker színűig, gyakran sárgásbarna, ahol szabadon van; a rizomorfok barnás színűek; a rizomorfok bazális csoportja, (Smith(4)), 1.5-5 cm átmérőjű, gömbölydedtől kissé karéjosig; "eleinte fehér, majd sárgás, vöröses árnyalatokkal tarkított, végül zöldesbarna"; vékony, elágazó, tapintható micéliumszálakkal; a peridium nem leválasztható, (Lincoff), legfeljebb 4 cm átmérőjű, gömbölyded, tojásdad vagy kissé lapított, ha nagy, karéjos lehet; fiatalon krémszínű, "sárgásbarnává válik, enyhén olajbarnás színnel (a napfénynek kitett részek sötétebb barnák), rózsaszínűvé válik, ahol zúzódások vannak"; "apróan filces-fibrillózus, gyakran repedezett"; "a rizomorfok a felső oldalon nem feltűnőek és kevesen vannak", az alsó részen 1-3 gyökeret alkotnak, barnás, (Smith(30)), 1-4 cm átmérőjűek, majdnem gömb alakúak, ellipszoidok, lapítottak vagy szabálytalanul karéjosak, gyakran összetettek; fehér, amikor fiatal és nem exponált, majd sárgásfehér, pasztellsárga, végül szürkéssárgától az olajbarnáig, a fehér felület vörösesfehéren horzsolódik, idősebb vagy szabadon álló felszíni horzsolás barnásvöröstől lilásbarnáig; fiatalon száraz, sima, gyapjas-fibrillózus, majd filces, fényes, a felső részen fémes, idős korban hosszan tartó expozíció után, szárítva szürkéssárga, gyakran világosabb sárga foltokkal; rizomorfok "bőségesen az alapi rögzítés közelében, durva, szabadon lógó, bőségesen elágazó, ritkán a felső felületre tapadva", fiatalon vörösesfehéren fehéren horzsolva, öregkorban fehértől a sárgásfehérig, gyakran horzsolási reakció nélkül, száradáskor sárgásbarna, tapadva, az alap közelében feltűnő; peridium a keresztmetszetben 0.05-0.15 cm vastag, "legvastagabb a bazális rögzítés közelében, tompa vörösre színeződik", (Miller), fiatalon halvány krémszínű, vágás vagy horzsolás esetén vörösre színeződik; érett állapotban tompa sárgától sárgásbarnáig terjedő tompa színű; oldalán és tetején hiányoznak a rizomorfok, (Trappe, M.(3))
Szár
Rizomorfok bazális csoportja (Smith(4)), az alsó részen 1-3 gyökérkezdeményt alkotó rizomorfok, (Smith(30)), a bazális rögzítés közelében a rizomorfok bőségesen jelen vannak, (Miller)
Kémiai reakciók
Szárított gyűjtéseknél a felület és a spóratömeg FeSO4-ban gyorsan sötét feketés-zöld, KOH-ban a felület vörös, de a vörös hamar rozsdabarna színűre halványul, (Smith(30)), FeSO4 fehér peridiumon tompaszürkétől feketésszürkéig, az idősebb felületen negatív, a spóratömegen negatív, KOH fehér felületen vörösesfehér, sárga vagy olajzöld területeken barna, KOH negatív a spóratömegen, (Miller)
Belseje
"sápadt, majd olajszürke"; frissen porcos, szárítva könnyen szeletelhető, (Smith(4)), puha; eleinte fehér, majd zöldes, végül olajbarna; keskeny, labirintusszerű kamrákkal, (Lincoff), szinte az érésig sápadt; a kamrák üresek; éretten deliquens, (Smith(30)), puha, eleinte lepényszerű, majd kemény, porcos, öregkorban zselés; fiatalon fehér vagy sárgásfehér vagy halványsárga, majd olajsárga, végül olajbarnától sárgásbarnáig, "a rendszertelen érés miatt gyakran világos és sötét között foltos", fiatal példányok halvány spóratömeggel, időnként rózsaszínesfehéren zúzmarás, szárítva szürkéssárgától sárgásbarnáig, (Miller), fiatalon fehér, éréskor világos olajzöld színű.
Szag
Enyhe (Smith(4)), enyhén savas és gyümölcsös, majd fanyar és átható (Lincoff), gyenge, mint a szkleroderma, vagy néhány érett példányban erős és bántó (Smith(30)), frissen a kereskedelmi gombához hasonló, öreg állapotban erősen kátrányos (Miller)
Ízek
Kezdetben édes (Lincoff), enyhe (Trappe, M.(3))
Mikroszkópos
Spórák 5.5-8 x 2-2.6 mikron, sok subfusoid; "peridium appresszált hifákból, nem láthatóak hólyagos sejtek zsebei, KOH-ban végül a felszín közelében tündöklő" és a spóratömeg felé közel színtelen, bőséges pigmenttel a peridiumban, ahogy KOH-ban megelevenedett, (Smith(4)), spórák 5-8 x 2-3 mikron, elliptikusak, simák, fehéresek, (Lincoff), spórák 5-8 x 2-3 mikron, elliptikusak, simák, fehéresek, (Lincoff), spórák 5.5-8 x 2-2.6 mikron, keskenyen szubfuszoidtól az elliptikusig változó hosszúkásig, sima, Melzer''s reagensben egyenként és csoportosan sárgás, KOH-ban egyenként színtelen és csoportosan sárgás, nem feltűnő bazális heggel; bazídiumok 4 és 8 tüskés, 14-17 x 4-5 mikron, "subcylindric, könnyen összeeső"; parafízisek 10-18 x 4-10 mikron, szubgömbölydedtől a kláva vagy hólyagos és vékonyfalú; cisztidiumok nincsenek; "a subhymenium gyengén fejlett, és az egyes sejtek a megelevenedett anyagban nem kivehetők"; a tramális lemezek "zselatinos, erősen fénytörő, többé-kevésbé egymásba fonódó hifákkal"; a peridium "a KOH-ban először vörös, de hamarosan elhalványul, és a felső régióban narancsbarna pigmentgömbökkel (a Melzer-féle szol.), hólyagos sejtek zsebeit nem észlelték", a gleba melletti rész végül majdnem színtelen; minden szövet inamyloid; szorítókötések nincsenek, (Smith(30)), spórák 7.5-9.5(10.5) x 2.5-3.0 mikron, szubcilindrikus, hosszúkás vagy keskeny szubfuszoid, oldalnézetben gyakran enyhén ívelt, Melzer''s reagensben halványsárga egyenként, tompa olajsárga tömegben, többnyire 2-3 lipidcseppel, KOH-ban halványsárga egyenként, tompa sárgásszürke tömegben, bazális heg jelen, de nem kiemelkedő; a bazídiumok különálló hüméniumban, 12-18 x 4-5 mikron, szubcilindrikus vagy keskenyen clavate, "vékonyfalúak és hamar összeesnek, többnyire 8 tüskés", a brachybasídiumok 10-20 x 6-10 mikron, szubgömb alakúak, clavate vagy obovate, fiatalon vékonyfalúak, öregkorban vastagfalúak, nyálkásak, nem könnyen szétválaszthatók a zúzott mintákban; subhymenium gyengén fejlett, elágazó, színtelen, vékony vagy vastag falú, hengeres vagy kocka alakú hifákból áll; 4-7 mikron széles, színtelen, KOH-ban erősen fénytörő, hengeres vagy enyhén duzzadt, fiatalon vékonyfalú, idős korban nyálkás hifákból álló tráma, a mediostratumban olajos hifák vannak jelen, 6-12 mikron szélesek, KOH-ban és Melzer''s reagensben hialintól mélysárgáig törő, "hengeres vagy szabálytalanul duzzadt és torz"; a peridium 300-360 mikron vastag, a peridium aljzata 6-14 mikron széles, hengeres, tapintható, egymásba fonódó és vékonyfalú, olajos hifákból álló réteg, 8-20 mikron széles, KOH-ban és Melzer''s reagensben sötét sárgásbarna, hengeres vagy szabálytalanul duzzadt és torz, néha elágazó, idős állapotban enyhén zselatinizáltak, "enyhén bevonva amorf pigmenttel, amely KOH-ban narancsbarna vagy vörösesbarna, Melzer''s reagensben narancsbarna, könnyen cseppfolyósodik nagy, összetett narancsbarna pigmentgömbökké", a peridialis epicutis gömbölydedtől tojásdadig terjedő, vékonyfalú, felfúvódott sejtek gyepje; a fogókapcsolatok hiányoznak, (Miller)
Szinonimák
Hysteromyces vulgaris Vittad., 1844
Rhizopogon rubescens var. vittadinii Tul. & C. Tul., 1851
Rhizopogon vittadinii (Tul).) Zeller, 1939
Források:
1: jacilluch (CC BY-SA 2.0 Általános)
