Fuligo septica
Amit tudnia kell
A Fuligo septica egy nagyméretű és feltűnő nyálkás penészgomba faj, amely fehér vagy sárga nyálkás massza formájában jelenik meg. A Myxomycetes osztály tagjaként a természetben plazmodiumként, azaz sejtfal nélküli protoplazma-tömbként létezik. A toxikus fémekkel szembeni nagyfokú ellenállóképessége ellenére, amely a jelek szerint csak az F. septica, nem károsítja a környezetet, és a tudósok felfedezték, hogy potenciális felhasználási lehetőségei vannak, például a rákos sejtek elleni küzdelemben és a nehézfémekkel szennyezett környezeti területek kármentesítésében. A fajról ismert, hogy az arra érzékenyeknél asztmás és allergiás náthás epizódokat vált ki.
Bár a nyálkás penészgombáknak nincs agyuk, igen intelligens képességekkel rendelkeznek. Például egy labirintusban a legrövidebb útvonalat választva találnak táplálékot. A nyálkás penészgombáknak több mint 1000 faja van, és valószínűleg még sok más fajt nem írtak le.
Miller szerint a Fuligo septica nyálkás penészgomba nem káros a növényekre, az emberekre vagy az állatokra, a nem túl vonzó megjelenése és beceneve ellenére sem. Ha azt találja, hogy a mulcson növekszik, kicserélheti az érintett területet, de fennáll a lehetősége, hogy visszatér.
A skandináv folklórban úgy tartják, hogy a trollmacskák hányása. Finnországban úgy tartották, hogy a boszorkányok a szomszédok tejének megrontására használják, és a paranvoi vagy "az ismerős szellem vajának" nevet kapta." Hollandul "heksenboter"-nek hívják, ami azt jelenti, hogy "boszorkányvaj"." Lettül "ragansviests" vagy "boszorkányvaj" és "raganu spļāviens" vagy "boszorkányköpés" néven ismert, bár ezeknek az elnevezéseknek az eredete nem világos.
Egyéb nevek: Kutya hányás, rántott tojás nyálka, Tanac virágai, német (Hexenbutter, Gelbe Lohblüte), holland (Heksenboter), japán (ススホコリ).
Fuligo septica Azonosítás
-
Plasmodium
Mint sok nyálkás penészgomba, ennek a fajnak a sejtjei jellemzően plasmodiumot alkotnak, amely differenciálatlan sejtek többmagvú tömege, és amely tápanyagkeresés közben ameboidszerűen mozoghat. A plazmodium színe a fehértől a sárgásszürkéig változik, jellemzően 1.0-7.9 hüvelyk (2.5-20 cm) átmérőjű, és 0.4 és 1.1-3 cm (2 hüvelyk) vastagságú. A plazmodium végül szivacsszerű aethaliummá alakul át, a gombák spóratermő termőtestéhez hasonlóan; amely ezután lebomlik, sötét színűvé válik, és kibocsátja sötét színű spóráit.
-
Spórák
A spórák fala kétrétegű, egy sűrű, tüskés külső réteggel és egy rostos belső réteggel. A csírázás során a külső réteg felhasad, hogy nyílást hozzon létre, és a rugalmasabb belső réteg később felszakad, ahogy a protoplazma megjelenik. A belső réteg maradványa tartósan megmaradhat és a protoplaszthoz tapadhat a spórából való kilépést követően is. A belső sejtfalban található peroxidáz enzim szerepet játszik a csírázásban.
-
Habitat
Ez a fajta nyálkás penész megtalálható Észak-Amerika egész területén. Faforgácson, korhadt fán, növényi törmeléken, leveleken és élő növények szárán nő, több méter széles foltokat alkotva. Úgy néz ki, mint egy nagy, terjedő paca, ami hasonlít a kutya hányására. Ahogy bomlik, észrevehető, hogy spórapor szabadul fel. Egy korábbi stádiumban úgy néz ki, mint egy tejszerű zselatinos massza, amely táplálékkeresés céljából mozog. Ez a nyálkás penészgomba leggyakrabban tavasszal és kora nyáron fordul elő, de késő nyáron és ősszel is megtalálható.
7 tény a Fuligo septica-ról
-
A Fuligo septica nem ehető.
-
A Fuligo septica közelebbi rokonságban áll az amőbákkal és bizonyos tengeri moszatokkal, mint a gombákkal.
-
Egysejtű szervezetként él a talajban. Ha kevés a táplálék, más sejtekkel egyesülve táplálékot keres, és plazmodiumot képez.
-
Bár sok nyálkás penészgomba faj fán terem, nem képeznek behatoló és felszívódó hifatömeget a fa szubsztrátumban.
-
A skandináv folklórban a Fuligo septica-t a trollmacskák hányásával azonosítják. Finnországban a F. a szeptikát a boszorkányok a szomszédok tejének megrontására használták. Ebből ered a paranvoi elnevezés, melynek jelentése "az ismerős szellem vaja". Hollandul a "heksenboter" a "boszorkányvajat" jelenti. Lettül a nyálkás penészt (más nyálkás penészgombák között) "ragansviests"-nek hívják, mint "boszorkányvaj" vagy "raganu spļāviens"-nek, mint "boszorkányköpés", de nem világos ezeknek az elnevezéseknek az eredete.
-
Amikor a nyálkás penész megszárad, barnára színeződik, és inkább kutyahányásra, mint rántottára kezd hasonlítani.
-
A nyálkás penészgombák kiállták az idő próbáját, mivel a DNS-ük elemzései kimutatták, hogy körülbelül egymilliárd éve élnek a Földön!
Hogyan lehet eltávolítani a Fuligo septica
Reszelje fel a nyálkás penészt és a környező területet, hogy feldarabolja és kiszárítsa azt.
Csökkentse a nedvességet az öntözés beállításával és a terület szárazabbá tételével.
A nyálkás penész nagy foltjait slagolja le, és egy gereblyével szárítsa ki a területet.
Az árnyékot adó fákat meg kell metszeni, hogy több napfény jusson be, és a nyálkás penész számára kevésbé kedvezőtlen növekedési feltételeket teremtsen.
Ne feledje, hogy a Fuligo septica nem káros, ezért kerülje a mérgező vegyszerek használatát, amelyek károsak lehetnek a gyermekekre, háziállatokra, növényekre vagy a környezetre. Várjon vele, és magától elmúlik.
Felhasználások
A Fuligo septica nem túl vonzó külseje ellenére egyedi tulajdonságai miatt számos területen bizonyította, hogy hasznos lehet. A tudósok felfedezték, hogy ugyanaz a sárga pigment, amely a Fuligo septica feltűnő színét adja, kelátot képez a nehézfémekkel, lehetővé téve számára a mérgező nehézfémek, például a cink túlzott felhalmozódását és inaktívvá alakítását. Ez teszi hasznossá a környezeti ártalmatlanításban. Emellett a Fuligo septica antibiotikus tulajdonságokkal, antimikrobiális tulajdonságokkal és a rákos sejtek elleni küzdelem képességével rendelkezik, ami a jövőbeli orvosi kutatások ígéretes jelöltjévé teszi.
Életciklus
Amikor a táplálékkészlete elfogy, vagy a körülmények túl szárazak lesznek, a nyálkás plazmodium átalakul egy spóratartalmú, "aethalium"-nak nevezett struktúrává, amely felkelti az emberek figyelmét. Ez az átalakulás gyorsan, gyakran órákon belül végbemehet. Az aethalia fajtól függően különböző formákat vesz fel, a kutyahányás nyálkás penészgombánál pedig egy sok spórát tartalmazó párnaszerű struktúrává alakul át. Ez éjszaka történik, így a "hányás" úgy tűnik, hogy egyik napról a másikra jelenik meg.
Az aethalium néhány centimétertől két lábig terjedő méretű, fehéres, barnás, élénksárga vagy narancssárga színű lehet, és néha rántottára hasonlít. Ahogy érik, az aethalium elveszíti a színét és megkeményedik, a felszín alatt pedig sötétbarna spórák tömege fejlődik ki.
A nyálkás penészgombák lebontják a bomló szerves anyagokat, és nem károsítják az élő növényeket, bár a közelben lévő kis növényeket túlszaporíthatják. Jellemzően erdős területeken fordulnak elő, de nagyobb gondot okoz, ha épületek közelében nőnek. A kutyahányás nyálkás penészgomba keményfa mulcson, korhadó fatörzseken, levélszemétben és kezeletlen faanyagon fordul elő, és nedvességre van szüksége a fejlődéséhez. Általában áztató esők után jelenik meg, amikor meleg és párás az időjárás. A nyálkás penész ártalmatlan a növényekre, háziállatokra és emberekre, de a spórák allergiás vagy asztmás embereknél légúti irritációt okozhatnak.
A Fuligo septica kozmetikai probléma, és néhány nap alatt magától eltűnik. Ha valakit zavar, az etalont ki lehet gereblyézni, le lehet kaparni, vagy fel lehet törni és hagyni, hogy kiszáradjon. A mulcs felkeverése és az öntözés csökkentése szintén segíthet csökkenteni a nyálkás penész megjelenésének valószínűségét. Azonban nincs mód a szervezet teljes kiirtására anélkül, hogy megszabadulnánk mindentől, amivel táplálkozik, ami szinte lehetetlen.
Taxonómia
A faj első leírását Jean Marchant francia botanikus adta 1727-ben, aki "fleur de tan" (kéregvirág) néven említette; Marchant a "des éponges" (a szivacsok egyike) közé is besorolta.
Carl Linnaeus 1763-as Species Plantarum című művében Mucor septicusnak nevezte. A fajt Friedrich Heinrich Wiggers német botanikus 1780-ban a Fuligo nemzetségbe sorolta át.
Szinonimák és változatok
Aethalium candidum Schlechtendal (1824), Flora berolinensis, 2, p. 157
Aethalium ferrincola Schweinitz (1832), Transactions of the American philosophical Society, 2. sorozat, 4(2), p. 261
Aethalium flavum (Persoon) Swartz (1815), Kongl. vetenskaps akademiens handlingar, 1815, p. 111
Aethalium septicum (Linnaeus) Fries (1829), Systema mycologicum, 3(1), p. 93
Aethalium septicum var. b vaporarium (Persoon) Rabenhorst (1844), Deutschlands kryptogamen-flora, 1, p. 253
Aethalium septicum var. β album Schwabe (1839), Flora anhaltina, 2, p. 323
Aethalium septicum var. γ cinnamomeum Schwabe (1839), Flora anhaltina, 2, p. 323
Aethalium septicum var. ε violaceum(Persoon) Schwabe (1839), Flora anhaltina, 2, p. 323
Aethalium vaporarium (Persoon) Swartz (1815), Kongl. vetenskaps akademiens handlingar, 1815, p. 111
Aethalium violaceum (Persoon) Swartz (1815), Kongl. vetenskaps akademiens handlingar, 1815, p. 111
Fuligo candida Pers. (1796)
Fuligo carnea Schumacher (1803), Enumeratio plantarum in partibus Saellandiae septentrionalis et orientalis, 2, p. 194
Fuligo carnosa (Bulliard) Steudel (1824), Nomenclator botanicus enumerans ordine alphabetico nomina atque synonyma, 2, p. 180
Fuligo cerebrina Brondeau (1824), Mémoires de la Société linnéenne de Paris, 3, p. 74, tab. 3, ábra. 1-4
Fuligo flava var. ß pallida (Persoon) Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 161
Fuligo flavescens Schumacher (1803), Enumeratio plantarum in partibus Saellandiae septentrionalis et orientalis, 2, p. 194
Fuligo hortensis (Bulliard) Duby (1830), Botanicon gallicum seu synopsis plantarum in flora Gallica, Edn 2, 2, p. 863
Fuligo ovata (Schaeffer) T. Macbride (1899), The North American slime-molds, Edn 1, p. 23
Fuligo pallida Persoon (1800) [1799], Observationes mycologicae seu descriptiones tam novorum quam notabilium fungorum, 2, p. 36
Fuligo populnea Schultz (1806), Prodomus florae stargardiensis, p. 442
Fuligo rufa Pers. (1794)
Fuligo tatrica Raciborski (1885), Hedwigia, 24(4), p. 169
Fuligo vaporaria Persoon (1796), Observationes mycologicae seu descriptiones tam novorum quam notabilium fungorum, 1, p. 92
Fuligo varians Sommerfelt (1826), Supplementum florae lapponica, p. 239
Fuligo violacea Pers. (1801)
Licea lindheimerii Berkeley (1873), Grevillea, 2(17), p. 68
Lycoperdon luteum Baumgarten (1790), Flora lipsiensis, p. 663
Lycoperdon nitidulum J.F. Gmelin (1792), Systema naturae, Edn 13, 2(2), p. 1466
Mucor carnosus (Bulliard) Dickson (1793), Plantarum cryptogamicarum britanniae, 3, p. 26
Mucor mucilago Scopoli (1772), Flora carniolica, Edn 2, 2, p. 492
Mucor ovatus Schaeffer (1774), Fungorum qui in Bavaria et Palatinatu circa Ratisbonam, 4, p. 132, tab. 192
Mucor septicus Linnaeus (1763), Species plantarum exhibentes plantas rite cognitas ad genera relatas, Edn 2, 2, p. 1656 (Basionyme)
Reticularia carnea (Schumacher) Fries (1829), Systema mycologicum, 3(1), p. 91
Reticularia carnosa Bulliard (1788), Herbier de la France, 9, tab. 424, ábra. 1
Reticularia cerea Sowerby (1803), Coloured figures of English fungi or fungi, tab. tab. 399, ábra. 4
Reticularia hortensis Bulliard (1788), Herbier de la France, 9, fül. 424, ábra. 2
Reticularia lutea Bulliard (1787), Herbier de la France, 8, tab. 380, ábra. 1
Reticularia ovata (Schaeffer) Withering (1792), A botanical arrangement of British plants, Edn 2, 3, p. 471
Reticularia septica (Linnaeus) Withering (1792), A botanical arrangement of British plants, Edn 2, 3, p. 470
Reticularia vaporaria (Persoon) Chevallier (1826), Flore générale des environs de Paris, 1, p. 342
Tubulina lindheimerii (Berkeley) Massee (1892), A monograph of the Myxogastres, p. 42
Fuligo septica Video
Forrás:
Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.
