Cortinarius orellanus

Amit tudnia kell

A Cortinarius orellanus halálosan mérgező gomba. Ez a közepes méretű, barnásbarna, kékes-ernyős kalapú agarászgomba. A kopoltyúk ugyanolyan színűek, mint a tönk. Magányosan vagy elszórtan trópusi csoportokban, lombos fák között nő.

Ez a gomba késő nyártól tél elejéig megtalálható az erdőkben. Annak ellenére, hogy általában teljesen más alakú, ennek a vonzó gombának a narancssárga kalapja miatt összetévesztik a Cantharelus cibariusszal, a nagyra becsült ehető csiperkegombával - ami súlyos, sok esetben halálos következményekkel jár.

Egyéb nevek: Bolondszőnyeggomba, poznani Cortinus Cortinus gomba.

Gomba azonosítása

1. Sapka

   A barnásbarnától a narancsvörösig terjedő színű kalap kezdetben domború, éréskor lapos, de enyhe umbo marad; felülete száraz és enyhén pikkelyes, leginkább a kalap közepén feltűnő.

   A kalap átmérője teljesen kibontva jellemzően 4-7 cm, és a pereme általában lefelé göngyölődik.

2. Kopoltyúk

   A fiatal példányoknál gyengébb kéreghártya által fedett, széles körben elhelyezkedő kopoltyúk eleinte halványsárgás színűek, majd a spórák érésével vörössé válnak.

3. Tönk

   A Cortinarius orellanus szára, amely gyakran nem egyenes, hanem enyhén hajlott, általában kissé halványabb, mint a sapka, és néha a cortina rostjait is megtartja, amelyek vörössel foltosak; rostos, és az alapja ívelt, enyhén elvékonyodó.

   A címmel ellentétben Cortinarius rubellus, a Cortinarius orellanus szárán nincs kifejezett sárgás, kígyóbőrszerű felületi mintázat.

   A szár jellemzően 7-15 mm átmérőjű és 5-10 cm magas.

4. Spórák

   Ellipszis alakútól a szubglobózusig, 9-12.5 x 6.5-8.5μm; érdes felületű. Spóranyomat rozsdavöröses-barna színű.

5. Élőhely:

   Ektomikorrhiza a keményfákkal (különösen a tölgyfákkal) és néha a tűlevelűekkel is, lúgos és savanyú talajokon egyaránt.

6. Augusztustól novemberig.

Toxicitás

A Cortinarius orellanus és a Cortinarius orellanus és a Cortinarius rubellus az orellanin nevű, jellegtelen külsejű vegyi anyag, amely a veseelégtelenséget okozza. Az orellanin szerkezetileg egy piridin-N-oxid, és két tautomer formájában létezik. A legkedvezőbb tautomer a bis-N-oxid (ez a bal oldali az alábbi ábrán).

Egy másik nevezetes piridinium a paraquat, egy gyomirtó szer, amely minden zöldet elpusztít, és az emberrel szemben sem riad vissza. Annak ellenére, hogy összefüggésbe hozták a Parkinson-kórral, az egyik legszélesebb körben használt gyomirtó szer a világon. Egy jó vegyész vagy farmakológus tehát már pusztán szerkezeti szempontból is gyanítaná, hogy az orellanin nem jóra készül.

Az orellanin lenyelése után, az egyik halálos webkapszula mint szállítórendszer használatával, a tünetek megjelenése előtti látens időszak 12 órától 14 napig terjed, az átlag 3 nap. Tehát megmérgezték, és visszafordíthatatlan veseelégtelenség várható, de egy hétig talán nem is tud róla.

A kezdeti tünetek influenzaszerűek: hányás, túlzott szomjúság, hányinger és fájdalom.

Taxonómia és etimológia

A Cortinarius orellanus fajt a nagy svéd mikológus, Elias Magnus Fries írta le és nevezte el 1838-ban. Szinonimái a következők: Cortinarius rutilans Quel., és Dermocybe orellana (Fr.) Ricken.

A Cortinarius nemzetségnév a kopoltyúkat éretlenül fedő részleges fátyolra vagy cortinára (ami függönyt jelent) utal. A Cortinarius nemzetségben a legtöbb faj részleges fátylat képez, amely nem szilárd hártya, hanem a szárat a kalap peremével összekötő sugárirányú rostokból álló finom háló formájában.

Források:

1. kép - Szerző: Kuntze (Kuntze) (1. kép - Szerző: Kuntze) Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Unported)

2. kép - Szerző: dr: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

3. kép - Szerző: F: Michaelll (CC BY-SA 2.5 Generic)

4. kép - Szerző: dr: Thomas Pruß (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)