Inonotus radiatus
Amit tudnia kell
Az Inonotus radiates sárgabarack- és rozsdabarna közötti színű gomba, amelynek a pereme közelében fiatalon enyhén beesett vöröses cseppek találhatók, amelyek fiatalon barnábbá, majd a kor előrehaladtával szinte feketévé válnak. Fiatalon sárga/fehér szélű, a csövek rozsdabarna színűek. A kisebb zárvatermők közé tartozik, és a termőtestek szinte mindig emeletesek, és hajlamosak egymásba olvadni is. A sapka felülete eleinte finoman bársonyos, majd szemölcsös csomókkal és sugárirányú ráncokkal simábbá válik.
Egyéb nevek: Alder Bracket.
Inonotus radiatus Azonosítás
Ökológia
Szaprobita a keményfák holtfáján; lágy fehér rothadást okoz; egyéves; egymagában, csoportosan vagy polcos csomókban nő; nyáron és ősszel (vagy meleg éghajlaton telel át); eredetileg Angliából írták le; Észak-Amerikában meglehetősen széles körben elterjedt a Great Plains-től a tengeri tartományokig és Mexikón keresztül - a csendes-óceáni északnyugaton ritka vagy alkalmi (elsősorban égereken); Európában gyakori.
Sapka
3-8 cm átmérőjű és 2-6 cm mély; körvonala félköríves vagy vese alakú; gyakran polcokba rendeződve, néha oldalirányban más sapkákkal összenőtt; általában domború vagy síkban domború; fiatalon nagyon finoman bársonyos, a korral kopaszodik; kezdetben sárgás vagy narancsszínű, majd sárgásbarnától a barnásbarnáig terjed, végül sötétbarnára vagy feketére sötétedik; gyakran zónás; a perem vékony és gyakran ráncos.
Pórusfelület
Fiatalon szürkés vagy sárgásbarnától sárgásbarnáig terjedő színű, majd egyre sötétebbé váló; fiatalon zúzmarásbarna és szürke; 3-4 szögletes pórus mm-enként; a csövek 3 mm mélyek; a kor előrehaladtával kissé rongyossá válik és "fogazottnak" tűnik."
Szár
Nincs.
Hús
Sárgásbarnától a rozsdabarna színűig; kemény és szálas; gyengén zónázott.
Kémiai reakciók
KOH fekete a hús és a kalap felületén.
Mikroszkópos jellemzők
Spórák 5.5-7 x 3.5-4.5 µm; sima; ellipszoid; KOH-ban hialintól barnásig; inamyloid vagy gyengén dextrinoid. Hüménium szeták elszórtan; 25-40 x 6-10 µm; fuszoid; gyakran duzzadt alappal. Setal-hifák hiányoznak. Hifarendszer monomitikus; hifák vékony- vagy vastagfalúak, 2-7 µm szélesek, sima; hialintól a barnafalúakig; kapcsos kapcsolatok nem találhatók.
Hasonló fajok
Pseudoinonotus dryadeus nagyobb kapcsokat termel, és sokkal bőségesebben csepegtet sötét mézszínű cseppeket; általában nem termel többszintes termőtesteket, és főként a tölgyfák alapgyökerein és alsó törzsén található meg.
Taxonómia és etimológia
1799-ben James Sowerby (1757 - 1822) brit botanikus-mikológus leírta az égerperjést, és a Boletus radiatus binomiális tudományos nevet adta neki. Lázaro Ibiza (1858-1921) spanyol mikológus 1916-ban helyezte át ezt a fajt a Mensularia nemzetségbe, és ezzel a Mensularia radiata lett az, amit néhány mikológus (beleértve a Brit Mikológiai Társaságot is) ma már elfogadott tudományos névként. Az Inonotus radiatus nevet Petter Adolf Karsten (1834-1917) finn mikológus adta 1882-ben az égerfacsarónak, ez a név azonban a legtöbb hivatkozási forrásban megtalálható.
Ennek a fajnak több más szinonimája is van, többek között Xanthoporia radiata (Sowerby) Å¢ura, Zmitr., Wasser, Raats & Nevo, Boletus radiatus Sowerby, Polyporus radiatus (Sowerby) Fr., Fomes variegatus Secr., és Polystictus radiatus (Sowerby) Cooke.
Egy 2011-ben Izraelben megjelent tanulmányt követően a mikológusok általánosan elfogadják e faj átnevezését Xanthoporia radiata (Sowerby) Å¢ura, Zmitr., Wasser, Raats & Nevo.
Az inonotus, az égerfűgomba nemzetségneve a rostos és a füles gombát jelentő ino- előtagból származik; az -us végződés csupán latinosított főnévvé alakítja.
A radiatus fajnév a latin radi- szóból származik, amely sugarat, küllőt vagy lemezt jelent, és valószínűleg az érett éger konzolok felső felületén gyakran látható sugárirányú ráncokra utal.
Források:
1. kép - Szerző: dr: Antti Salovaara (Public Domain)
2. kép - Szerző: Sz: Dominicus Johannes Bergsma (CC BY-SA 4.0 nemzetközi)
Szerző: 3. kép - Szerző: A szerző: dschigel (CC BY 4.0 nemzetközi)
4. kép - Szerző: dr: Jerzy Opioła (CC BY-SA 3.0 Unported)
Fénykép 5 - Szerző: Sal Sal Salvatara (fotó 5): Dominicus Johannes Bergsma (CC BY-SA 4.0 Nemzetközi)
