Tremella encephala
Amit tudnia kell
A Tremella encephala egy rózsaszínű, agyszerű, zselatinos bazídiumokat (termőtesteket) termelő gombafaj. Az északi mérsékelt égövi régiókban széles körben elterjedt, és egy másik gombafajon élősködik (Stereum sanguinolentum), amely a tűlevelűek holt, rögzített és nemrégiben lehullott ágain nő. A gazdaszervezet után a termőtestek jellemzően a tűlevelűek elhalt, hozzákötözött vagy nemrég lehullott ágain találhatók.
A fajt először 1801-ben írták le, és bár több mint 200 év telt el azóta, csak nemrég jöttünk rá, hogyan végzi életciklusát.
Gomba azonosítása
Gyümölcstestek
Zselatinszerű, tompa halványrózsaszíntől a sárgásrózsaszínig terjedő, legfeljebb 3 cm átmérőjű, agyszerű (tömör és sűrűn összehajtogatott), vágáskor kemény, fehéres maggal.
Mikroszkópos jellemzők
A hifák össze vannak szorítva, és sűrű zselatinos mátrixban fordulnak elő. A hifákon haustorialis sejtek keletkeznek, amelyek fonalakat hoznak létre, amelyek a gazdaszervezet (a központi magban bőségesen jelenlévő) nem rögzített hifáihoz kapcsolódnak és azokba behatolnak. A bazídiumok tremelloidok (gömbölydedtől az ellipszoidig, ferde vagy függőleges szeptumokkal), 13-20 x 12-17 μm-esek, általában nem kocsányosak. A bazidiospórák többnyire nagyjából gömb alakúak, simák, 6-11x5 mm-esek.5-9 μm, és hifacsővel vagy élesztősejtekkel csíráznak.
Taxonómia
A Tremella encephala-t először 1801-ben publikálta Christiaan Hendrik Persoon holland mikológus, Carl Ludwig Willdenow korábbi leírása alapján, aki a németországi fajt Tremella encephaliformis néven írta le. 1818-ban Elias Magnus Fries választotta a Naematelia típusfajának, amely egy új nemzetség, amelyet Fries a kemény vagy tömör maggal rendelkező zselatinos bazídiumkocsányú gombák befogadására javasolt. Csak 1961-ben mutatta ki Robert Bandoni amerikai mikológus, hogy ez a központi mag a gazdagomba maradványa, Stereum sanguinolentum.
Az epitheton encephala jelentése "agy", a bazídiumok alakjára és színére vonatkozóan.
Források:
1: Ireen Trummer (CC BY-SA 4.0 nemzetközi)
2. kép - Szerző: dr: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Unported)
4. kép - Szerző: Sz: Gerhard Koller (Gerhard) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
