Cortinarius rubellus
Amit tudnia kell
A Cortinarius rubellus a Cortinariaceae családba tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos gombafaj. A nemzetségen belül az Orellani néven ismert csoportba tartozik, amelyek mindegyike erősen mérgező - fogyasztásuk veseelégtelenséghez vezet, ami gyakran visszafordíthatatlan. A gomba színe általában a barnásbarnától a barnáig terjedő színű.
Dél-Angliában és Walesben ritkán fordul elő, de észak felé haladva egyre gyakoribb; ez a gomba nagyon gyakori Skandináviában és Észak-Európa más szárazföldi országaiban.
A hasonló, szintén mérgező Cortinarius limonius faj élénkebb narancssárga színű. Cortinarius orellanus kevésbé kúpos sapkával rendelkezik, és lombhullató fák közelében nő.
Egyéb nevek: A gombafajta a következő: Tűzgomba: Halálos pókhálós sapka.
Gomba azonosítása
Cap
A barnásbarnától a narancssárgáig terjedő színű kalap kezdetben domború, éréskor ellaposodik, de megtartja az enyhe vagy néha kifejezett umbót (általában élesebb, mint az umbo, amely néha előfordul a következő növények kalapján Cortinarius orellanus); felülete száraz és enyhén pikkelyes.
A sapka átmérője teljesen kifejlett állapotban jellemzően 4-8 cm, és a pereme gyakran még a teljesen kifejlett példányoknál is enyhén lefelé gördül.
Gills
A fiatal példányok kopoltyúi, melyeket a fiatal példányoknál cortina (pókhálószerű fátyol) borít, eleinte halványsárgásak, majd a spórák érésével rozsdabarna színűvé válnak.
Szár
Gyakran inkább kissé meghajlított, mint egyenes, a szár általában valamivel halványabb, mint a kalap, és általában megtartja a vörössel foltos, a cortina rostjait; rostos és az alap felé enyhén elvékonyodik. A szárak átmérője jellemzően 7-15 mm, magasságuk 5-10 cm, és általában jellegzetes sárgás, kígyószerű mintázatot viselnek.
Toxicitás
A Cortinarius rubellus veszélyességét először 1972-ben ismerték fel Finnországban, ahol négy mérgezéses eset történt, amelyek közül kettő tartós veseelégtelenséget eredményezett. 1979-ben három, Skócia északi részén nyaraló ember megmérgeződött, miután összetévesztették a rókagombával.
A háromból kettőnek veseátültetésre volt szüksége. 1979 és 1993 között Svédországban huszonkét embert mérgeztek meg, akik közül kilencnek veseátültetésre volt szüksége a végstádiumú veseelégtelenség (ESRF) miatt. Az ehető fajok között, amelyekkel összetévesztették a gombát, voltak a Craterellus tubaeformis és a Hygrophorus fajok, valamint a rókagombák.
A Craterellus tubaeformis megkülönböztethető tölcsér alakú sapkájáról és a sapka alján lévő bordákról, nem pedig kopoltyúkról. 1996-ban Ausztriában egy személy megette, miközben varázsgombát keresett.
Nicholas Evans, A lósuttogó szerzője, felesége, Charlotte Gordon Cumming és két másik rokona 2008 szeptemberében véletlenül megmérgeződött, miután a nyaralás során gyűjtött halálos webkappanokat fogyasztottak. Evans azt feltételezte, hogy ezek cepszek, de nem vette észre, hogy a gombáknak inkább kopoltyúi vannak, mint pórusai.
Mind a négy áldozatot tájékoztatták arról, hogy a jövőben veseátültetésre lesz szükségük. Néhány évvel később Evans kapott egy vesét, amelyet a lánya, Lauren adományozott neki. A másik három végül némi donorkeresés után kapott transzplantációt, annak ellenére, hogy Charlotte csak három falat gombát evett; ők játszottak szerepet a Give a Kidney (Adj egy vesét) jótékonysági szervezet létrehozásában.
Taxonómia és etimológia
A Cortinarius rubellust Mordecai Cooke írta le és nevezte el 1887-ben.
A Cortinarius rubellus szinonimái a következők: Cortinarius speciosissimus Kühner & Romagn, és Cortinarius orellanoides Rob. Henry.
A Cortinarius nemzetségnév a kopoltyúkat éretlen korban a kopoltyúkat fedő részleges fátyolra vagy cortinára (ami függönyt jelent) utal. A Cortinarius nemzetségben a legtöbb faj részleges fátylat termel, amely inkább a szárat a kalap peremével összekötő finom, sugárirányú szálakból álló háló, mint szilárd hártya formájában.
Források: A:
1. kép - Szerző: A: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Unported)
2. kép - Szerző: H: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Unported)
3. kép - Szerző: L: Danny Steven S. (CC BY 3.0 Unported)
Szerző: 4: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Unported)
Fénykép 5 - Szerző: dr: James Lindsey (CC BY-SA 2.5 általános)
