Xylaria hypoxylon

Amit tudnia kell

A Xylaria hypoxylon a Xylaria nemzetségbe tartozó, ehetetlen gombafaj. A termőtestek, amelyeket felálló, hosszúkás, fekete ágak jellemeznek fehérített csúcsokkal, jellemzően fürtökben nőnek a korhadó keményfákon. A gomba gyökérrothadást okozhat a galagonya- és egresnövényeken.

Ez a gomba egész évben megtalálható. A leggyakrabban előforduló, púderes, fehéres ágvégekkel rendelkező forma a gomba aszexuális stádiuma. Az ivaros stádium kevésbé feltűnő, mivel hiányzik belőle a fehér szín; általában kevésbé elágazó (ha egyáltalán van), és durva, szemölcsös felületű, amely számos kis lombikszerű struktúrából ered, amelyekből a vese-bab alakú spórák fejlődnek ki.

A Xylaria hypoxylon rendkívül változatos megjelenésű, a termőtest lehet keskeny hengeres és hegyes, vagy alul hengeres, de felül elágazó és lapos, némileg apró szarvasagancsra emlékeztető.

Ha tavasszal találják, a teljes aszkospóra fehér vagy szürkés színű és porszerű lehet az ivartalan spórák képződésének eredményeként. A szezon későbbi szakaszában az érett formák feketés színűek és apró pattanásosak. Az apró dudorok a peritéciáknak nevezett ivaros spóratermelő struktúrák helyei.

Gyertyatartó gomba, Candlesnuff Fungus, Carbon Antlers, Stag's Horn Fungu, Geweihförmige Holzkeule (német), Xylaire du bois (francia).

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   Szaprobita a keményfák holtfáján; a szaporodástól a sűrűn szaporodóig terjed; tavasztól őszig; szigorú meghatározás szerint Európában és az Egyesült Államok nyugati partvidékén elterjedt, de (tévesen) Észak-Amerikában Kanadától Mexikóig széles körben elterjedtnek tartják Közép-Amerikában, a Karib-térségben, Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Óceániában.

2. Anamorf termőtest

   2-10 cm hosszú; 2-15 mm vastag; vagy keskeny hengeres, hegyes csúccsal - vagy alul hengeres, de elágazó és lapított, felül kissé szarvasagancsra emlékeztető, a legtöbb ágon hegyes csúcsú; felülete alul fekete és kissé bolyhos, felül porszerű és szürke vagy majdnem fehér; szélső csúcsa enyhén csillapított, fehéres vagy sárgás, kopasz; néha gyökérszerű, fekete, szárszerű struktúrával; belső húsa fehér és kemény.

3. Teleomorf termőtest

   Az anamorf termőtesthez hasonló alakú; felszíne fekete, kopasz és finoman pattanásos.

4. Mikroszkópos jellemzők

   Konídiumok 5-11 x 2-3 µm; fuzioformak; simák; vízben és KOH-ban hialinok. Spórák 13-16 x 5-6 µm; szubfuszoidtól a szubellipszoidig; sima; vízben barnától a sötétbarnáig terjedő színű, egyetlen, egyenes, a spóra hosszában húzódó csírahasadékkal. Aszkuszok 8 tüskés.

5. Hasonló fajok

   Xylaria carpophila hasonló, de sokkal karcsúbb; korhadó bükkfa árbocán nő, és gyakran a levélaljzatba temetkezik.

Gyógyászati tulajdonságok

Antivirális aktivitás

A X. hipoxilont forró vízzel és alkoholos kicsapással a HIV-reverz transzkriptázzal szembeni gátló hatását vizsgálták kolorimetriás becslési módszerrel (ELISA segítségével). A X. hypoxylon 1 mg/ml-ben 80 % volt.4 ± 1.2% (Liu et al., 2004).

Daganatellenes aktivitás

A 19(βH), 20(αH)-epoxicitokalazin D vegyület (fent látható) erős citotoxikus aktivitást mutatott a P-388 tumorsejtvonallal szemben (Shi és Zhan, 2007). Ezen kívül a gyertyángombából izolált xilózspecifikus lektin antiproliferatív és tumorellenes tulajdonságokat mutatott. Ez a 28.A 8 kDa lektin kevés aminosav-szekvencia hasonlóságot mutat más aszkomycéta gombafajok, például az Aspergillus oryzae vagy az Aleuria aurantia. Egyedülálló szénhidrát-kötési specifitással is rendelkezik, erős FeCl3 koncentrációtól függő hemagglutinációs tulajdonsággal, amelyet a xilóz és az inulin gátolt. A lektin antiproliferatív tulajdonságai az M1 és HepG2 tumorsejtvonalakkal szemben erősek voltak, IC50 <1µM (Liu et al., 2006).

Xylaria hypoxylon kémiai vegyületek

Ebben a gombában számos, vitro tulajdonságokkal rendelkező kémiai vegyületet azonosítottak. A xylaria A és B vegyületek mindkettő mérsékelt citotoxikus aktivitással rendelkezik a Hep G2 humán hepatocelluláris karcinóma sejtvonallal szemben. A xilaron és a 8,9-dehidroxilaron nevű pironszármazék vegyületek szintén citotoxikus hatásúak. A gombában számos citokalazint, az izomszövetben lévő aktinhoz kötődő vegyületet találtak. X. a hypoxylon egy szénhidrát-kötő fehérjét, egy lektint is tartalmaz, amely egyedülálló cukorspecifitással rendelkezik, és amely erős daganatellenes hatással rendelkezik különböző tumorsejtvonalakban.

Taxonómia és etimológia

A Clavaria hypoxylon tudományos nevet Carl Linné 1753-ban adta ennek az aszkomicita gombának, de a jelenleg elfogadott elnevezést Xylaria polymorpha 1824-ből származik, amikor Robert Kaye Greville (1794-1866) skót mikológus és illusztrátor a Halott ember ujjait a Xylaria nemzetségbe sorolta.

A Xylaria hypoxylon szinonimái: Clavaria hypoxylon L., Sphaeria hypoxylon (L.) Pers., Sphaeria ramosa Dicks., és Xylosphaera hypoxylon (L.) Dumort.

A Xylaria nemzetségnév a görög Xýlon főnévből származik, amely fát jelent - ugyanabból a forrásból, mint a xiléma szó, amely a fa fája, amely a vizet és a tápanyagokat szállítja a gyökerekből az ágak, gallyak és levelek felé. A hypoxylon elnevezés a hypo- (vagy kevesebb, mint) és a -xylon (fa) szóból származik. Amint látja, mind a nemzetség-, mind a fajnév egyértelművé teszi e rothasztó vágyainak tárgyát.

Egyesek ezt a fajt Carbon Antlers néven emlegetik, és ez ugyanolyan találónak tűnik, mint a Candlesnuff Fungus - ez utóbbi a Brit Mykológiai Társaság által a gombák angol nyelvű elnevezéseinek listáján népszerűsített közös név. Egy másik név, amelyet a Xylaria hypoxylonhoz rendelve láthatunk néhány régebbi terepkönyvben, a szarvasagancsgomba, amely összetéveszthető egy hasonló alakú bazídiumos gombafajjal Calocera viscosa, közismert nevén sárga szarvasagancs.

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.