Parasola plicatilis

Amit tudnia kell

A Parasola plicatilis egy kis gomba, amely rothadó anyagból él, és Európában és Észak-Amerikában található meg. Hajtogatott kalapja akár 50 mm széles is lehet. Ez a gomba füves területeken nő, gyakran egyedül vagy kis csoportokban, és eső után éjszaka jelenik meg. Miután a spórákat kibocsátja, vagy a reggeli napsütésben kiszárad, magától lebomlik. Ezek a gombák rövid életűek, egy napon belül kifejlődnek, spórákat terjesztenek és elpusztulnak. A legjobb látványához reggel kell keresni, mivel a szár hajlamos meghajolni a kalap súlya alatt a nap későbbi szakaszában.

A Parasola plicatilis mérete és vékony húsa miatt nem ehető. Ezt a gombát nem igazán érdemes megenni, mivel nem tartalmaz anyagot.

A hajtogatott tintás sapkagomba nem pszichoaktív, mint a varázsgomba. Nem tartalmaznak jelentős mennyiségben olyan vegyületeket, amelyek hallucinogén hatást váltanak ki.

Egyesek úgy vélik, hogy a kutyák nem esznek mérgező gombákat, mert szaglás alapján felismerik a mérgeket. Sajnos ez nem igaz. A rakott tintagombáról nem ismert, hogy mérgező lenne a kutyák számára, de mindenképpen tájékozódjon a helyi állatorvosi rendelőben.

Egyéb nevek: Plisztázott tintakalap, japán esernyős varangyosgomba, német (Gemeiner Scheibchentintlin).

Gomba azonosítása

1. Sapka

   Kezdetben kicsi (10-50 mm) és ovális, majd lapos vagy harang alakú, a szélétől a közepe felé mélyen barázdált, színe a fiatal sárgásbarnáról idővel szürkére változik, fátyolmaradványok nélkül.

2. Kopoltyúk

   Szabadon lógnak a szárról, szorosan egymás mellett vagy kissé távolabb egymástól, fehéren indulnak, majd sötétszürkék és végül feketék lesznek.

3. Szár

   35-100 mm hosszú lehet, legfeljebb 2 mm vastag, többnyire egyenletes, kissé duzzadt alappal, könnyen törik, belül üreges, fehér és sima, nincs gyűrűje.

4. Hús

   Nagyon vékony, fehéres.

5. Szag és íz

   Nincs észrevehető illat vagy íz.

6. Spóra Nyomat

   Fekete.

7. Élőhely:

   Bomló anyagokon él, egyedül vagy elszórtan nő a napfényes füves területeken, nyáron és ősszel (vagy melegebb helyeken egész télen) jelenik meg, Észak-Amerikában és Európában széles körben megtalálható.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 10-15 x 8-11 µ; szögletes-ovoidtól a limonoidig vagy ritkán szubellipsoidig; kiemelkedő, excentrikus pórussal; sima; KOH-ban sötétvörösesbarna. Bazídiumok 4-szögletesek. Pleurocisztídiumok hasáb alakúak vagy széles hengeresek; kb. 100 x 35 µ-ig. Cheilocystidia utriform vagy széles fusoid-ventricos vagy ritkán subsaccata; kb. 90 x 30 µ-ig. Pileipellis hymeniform; kúp alakú, kúpos bázisú, sphaeropedunculáris elemekből áll. Meglévő bilincskapcsolatok.

Hasonló fajok

1. Parasola auricoma

   Valamivel nagyobb méretű és sötétebb kalapszínnel rendelkezik. A kalapsejtjeit apró szőrszálak díszítik, és erdei környezetben, valamint faforgácsos mulcson is jól érzi magát.

2. Parasola kuehnerii

   Túlnyomórészt narancsbarna színű, makroszkopikus megjelenése mégis figyelemre méltóan hasonló a P. plicatilis. Ez a faj elsősorban az erdőszéleken él.

3. Parasola leiocephala

   Szabad kopoltyúval rendelkezik, míg a P. plicatilis, amellyel gyakrabban találkozunk, a szárat körülvevő gallérhoz rögzített kopoltyúval rendelkezik.

Taxonómia és etimológia

1777-ben William Curtis brit tudós fedezte fel ezt a tintapikkelyt, és Agaricus plicatilisnek nevezte el. Akkoriban a legtöbb hasonló gombát az Agaricus csoportba sorolták, de ez idővel megváltozott.

1838-ban Elias Magnus Fries svéd tudós ezt a gombát a Coprinus csoportba helyezte át, és Coprinus plicatilisnek nevezte el. Ez a név csaknem 200 évig ragadt meg.

2001-ben a tudósok Redhead, Vilgalys & Hopple DNS-t használt a Coprinus csoport újrarendezéséhez. A rakott napernyőt a hasonló gombákkal együtt a Parasola csoportba sorolták át. Így az új neve Parasola plicatilis lett.

A "plicatilis" elnevezés a sapka barázdáira utal. A Parasola fajok megkülönböztetéséhez mikroszkópra és tapasztalatra van szükség.

Szinonimák és változatok

• Agaricus plicatilis Curtis (1781), Flora londinensis, 1(3), p. 70, fül. 200/215 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Agaricus semistriatus Vahl (1794), Flora danica, 19, p. 8, fül. 1134, füge. 2

• Coprinus pulcher Persoon (1797), Tentamen dispositionis methodicae fungorum, p. 63

• Agaricus pulcher var. ß subsimilis Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 405

• Agaricus pulcher (Persoon) Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 404

• Coprinus plicatilis (Curtis) Gray (1821), A natural arrangement of British plants, 1, p. 634

• Agaricus plicatilis var. b major Weinmann (1836), Hymeno et Gastero-mycetes hucusque in imperio Rossico observatos recensuit, p. 278

• Ephemerocybe plicatilis (Curtis) Fayod (1889), Annales des sciences naturelles, botanique, série 7, 9, p. 380

• Coprinus hemerobius ss. Ricken (1911), Die Blätterpilze, p. 66, pl. 23, ábra. 1 o

Parasola plicatilis Videó

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.