Galiella rufa
Amit tudnod kell
A Galiella rufa egy jellegzetes csészegomba, amely világosbarna spórafelülettel, sötétbarna alsó felülettel és zselatinos hússal rendelkezik. Észak-Amerikában nehéz összetéveszteni ezt a fajt bármely más fajjal. A termőtestek textúrája kemény, zselatinos gumiszerű, külső felülete érdes, feketésbarna, filcszerű, belső felülete pedig sima, vörösesbarna. Bár az észak-amerikai gombakalauzok általában ehetetlennek tartják, Malajziában gyakran fogyasztják.
Meglehetősen tompa színe miatt a Galiella rufa gyakran hajlamos elvegyülni az erdő talaján található levélszemétben.
Egyéb nevek: Gumicsésze, vöröses gumicsésze, szőrös gumicsésze, szőrös gumicsésze.
Gomba azonosítása
Ökológia
Szaprobita korhadó keményfa rudakon és fatörzseken; egyedül, csoportosan vagy (leggyakrabban) laza csoportokban nő; kora nyáron és nyáron; a Sziklás-hegységtől keletre széles körben elterjedt.
Éretlen termőtest
Többé-kevésbé hengeres; ráncos; sötétbarnától a feketéig; szőrös; belseje szürke és zselatinos; egy apikális üreget fejleszt, amelyet a fedélszerű külső felület zár körül és véd, amelyben a hüménium fejlődik; az érettséghez közeledve az üreg felszakad, felfedve a hüméniumot és létrehozva a rojtos, pusztai peremet.
Termőtest
A csésze alakútól a csésze alakúig terjedő gömb alakú; 2-4 cm átmérőjű; felső felülete homorú, narancsos-aranysárgától a barnás-narancsosig terjedő színű, kopasz; pereme behajló, gyakran finoman fogazott, rojtos vagy puszta; alsó felülete szőrös, sötétbarnától a feketéig terjedő színű, az álszárban végigfutó, a korral kissé ráncosodik; álszár 1-2 cm hosszú, 3-5 mm vastag, fekete bazális micéliumban végződő; húsa zselatinos-gumiszerű és kemény.
Mikroszkópos jellemzők
Spórák 17-21 x 8-10 µ; ellipszoid vagy esetenként majdnem szubfúziform; vastag (1 µ) falakat fejleszt; éretlen állapotban a KOH-ban guttulákkal; a felszín a KOH-ban és a Melzer's-ben is nagyon finoman pettyezettnek vagy lyukacsosnak tűnik; hialin színű. Aszkuszok 8 tüskés; KOH-ban és Melzerben hialinnal színezettek. Parafízisek kb. 175 x 2 µ-ig szálasak; hengeresek; hialinszerűek. Elemek az aljzaton kétféle: 1) szubglobózus vagy piroskás, szürkésbarna, vékonyfalú, 8-10 µ átmérőjű, szorosan egymás mellett elhelyezkedő, néha egymáshoz láncolt elemek; és 2) vastagfalú (1 µ), szeptikus, szürkésbarna, 4-6 µ széles és gyakran több mint 250 µ hosszú szőrszálak.
Hasonló fajok
A hasonló fajok közé tartoznak Bulgaria inquinans, Sarcosoma globosum, és Wolfina aurantiopsis . A Galiella amurense megjelenésében hasonlít a G. rufa. Ázsia északi mérsékelt égövi területein található, ahol a lucfenyők korhadó fáin nő. Nagyobb aszkospórái vannak, mint a G. rufa, jellemzően 26-41 x 13-16 µm. Bulgária inquinans hasonló alakú és méretű, de fényes fekete hüméniummal rendelkezik. Sarcosoma globosum, egy másik, Észak-Amerika keleti részén található faj, fekete, a belseje folyékonyabb, mint a G. rufa, és nagyobb - akár 100 mm-es (3.9 in) átmérőjű. A Wolfina aurantiopsis sekélyebb, fásabb termőtestű, sárgás belső felülettel.
Taxonómia és etimológia
A fajt eredetileg 1832-ben Lewis David de Schweinitz nevezte el Bulgaria rufának a Pennsylvania állambeli Bethlehemben gyűjtött anyag alapján. 1913-ban Pier Andrea Saccardo a George Edward Massee által 1901-ben meghatározott Gloeocalyx nemzetségbe (amely nemzetség ma a Plectania szinonimája) helyezte át hialin (áttetsző) spórái miatt. Richard Korf 1957-ben az általa újonnan létrehozott Galiella típusfajává tette, amely nemzetség olyan bulgarioid fajokat foglal magában (a bulgariához hasonló morfológiájú fajokat), amelyek spórái olyan felületi szemölcsökkel rendelkeznek, amelyek kallóz-pectos anyagból készültek, és metil-kék festékkel festődnek.
1906-ban Charles Horton Peck leírta a magna fajtát a New York állambeli North Elba-ban gyűjtött anyagból. Peck kifejtette, hogy a fajta több szempontból is különbözik a tipikus fajtól: var. magna a balzsamfenyők alatt lehullott levelek között vagy a talajon lévő mohák között nőtt, nem pedig eltemetett fán; hiányzott a szára, helyette széles és alul lekerekített volt; a hüméniuma sárgásbarnább volt, mint a névleges fajtáé; és a spórái kissé hosszabbak voltak.
A rufa specifikus epitheton jelentése "rozsdás" vagy "vörösesbarna", és a hüménium színére utal. Sabahban mata rusa (szarvasszem), Sarawakban pedig mata kerbau (bivalyszem) néven ismert.
Bioaktív vegyületek
A Galiella rufa több, szerkezetileg rokon hexaketid vegyületet termel, amelyek biológiai tulajdonságaik miatt felkeltették a figyelmet: pregaliellalakton, galiellalakton. A vegyületek anti-nematodális aktivitással rendelkeznek, elpusztítják a Caenorhabditis elegans és a Meloidogyne incognita fonálférgeket. Ezek a vegyületek laboratóriumi vizsgálatok során kimutatták, hogy gátolják a gibberellinsav néven ismert növényi hormonok által indukált bioszintetikus útvonalak korai lépéseit, és számos növény magjának csírázását is gátolják. A galiellalakton emellett az interleukin-6 (IL-6) jelátvitel rendkívül szelektív és hatásos gátlója a HepG2 sejtekben. Az IL-6 egy multifunkcionális citokin, amelyet számos sejt termel, és az immunválasz, az akut fázisú reakciók és a vérképzés szabályozójaként működik. A kutatók érdeklődnek a kis molekulájú inhibitorok (mint például a G. rufa), hogy beavatkozzon az IL-6 jelátviteli kaszkádba, amely a betegségben szerepet játszó gének kifejeződéséhez vezet.
Szinonimák
Bulgária rufa Schwein. (1832)
Gloeocalyx rufa (Schwein).) Sacc. (1913)
Források:
1. kép - Szerző: dr: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Unported)
2. kép - Szerző: B: Brian Adamo (adamo588) (CC BY-SA 3.0 Unported)
3. kép - Szerző: dr: Ron Pastorino (Ronpast) (CC BY-SA 3.0 Unported)
Fénykép: 4. kép - Szerző: Schweinin (Schweinin) (1. kép): Ron Pastorino (Ronpast) (CC BY-SA 3.0 Unported)
Fénykép 5 - Szerző: (5. kép): Ron Pastorino (Ronpast) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)
