Stereum sanguinolentum

Amit tudnod kell

A Stereum sanguinolentum a Stereaceae családba tartozó gombafaj. Ehetetlen, gombaszerű kéreg, ráncos felületű, fiatalon finoman szőrös, majd sima, szürkésbarnától a barnáig terjedő színű, szélén fehéres, zúzódása élénkpiros. Élőhelye a tűlevelű fák, köztük a lucfenyő, a vörösfenyő és a fenyő elhalt faanyaga.

A parazita kocsonyagomba gazdanövénye lehet Tremella encephala.

Egyéb nevek: Tremcephalia Tremphalia, Tremphalia Tremphalia, Tremphalia Tremphalia, Tremphalia Tremphalia: Vérző kagylógomba.

Gomba azonosítása

1. Gyümölcstest

   Vékony (jellemzően 1 mm-nél kisebb vastagságú) bőrszerű kéreg a gazdafa felületén. Gyakran a felső széle keskeny polcot alkotva görbül (általában 10 mm-nél kisebb vastagságú). Ha jelen vannak, ezek a polcok összeolvadhatnak a szomszédos polcokkal, vagy átfedhetik azokat.

2. Felület

   A termőtest felszínét finom, nemezszerű szőrszálak rétege alkotja, amelyek néha laposan a felszínhez nyomódnak.

3. Szín

   A szín a bézstől a buffon át a sötétbarnáig terjed az érett példányoknál; a perem világosabb színű. A sérült friss termőtestek vörös levet bocsátanak ki, vagy érintés esetén vörös színű zúzódást okoznak. A termőtestek szürkésbarna színűre száradnak.

4. Spórák

   A spórák ellipszis alakúak vagy hengeresek, amiloidok, és jellemzően 7-10 x 3-4 mm-esek.5 µm.

Stereum sanguinolentum Tünetek

A Stereum sanguinolentum egy bazídiumos gombafaj, amely a tűlevelűeken barna- és fehérrothadást egyaránt okoz. Az elsődleges tünet a vörös csíkos elszíneződés. Ez egy fehérrothadásos bazídiumos gombafaj, amely sebek, fakitermelések, kéregkiemelések vagy ágak metszése következtében kiterjedt rothadást okoz. A Stereum sanguinolentum territoriális klónokat képez, miközben vegetatív növekedéssel terjed a térben elkülönült erőforrásegységek között; Armillaria spp, Heterobasidion annosum, A Phellinus weirii, az Inonotus tomentosus és a Phellinus noxius a Stereum sanguinolentummal együttműködve támadja meg a gazdaszervezetet. E kórokozók kombinációi együttesen olyan territoriális klónokat alkotnak, amelyek akár több hektárnyi területet is beboríthatnak, és több száz évig fennmaradhatnak, miközben fákat fertőznek.

A fehérrothadás a cellulóz fokozatos csökkenését okozza, ahogy a rothadás tovább terjed a fán. A fehérrothadásos gombák a bomlás során felszabaduló cellulóz szegmenseket olyan gyorsan fogyasztják el, ahogyan keletkeznek. A fehér rothadás a lucfenyő sebrothadásaként is ismert, amikor a spórák nyílt sebeket okoznak a gazdaszervezeten.

A barna rothadásban a cellulóz lebomlik. A cellulózlánc hosszának gyors csökkenése azt jelenti, hogy a depolimerizációt elősegítő katalizátor könnyen hozzáfér a cellulózláncokhoz.

Életciklus

A Stereum sanguinolentum egy amfithallikus bazidiomycéta. A monospórák intrabasidiomiális párosai a szaporodás során mindig kompatibilisek, ami megkönnyíti a gomba terjedését. A monobazidiospórák és a trama izolátumok plurinukleátosak, szorítókapcsolatokat hordoznak, és gyakran dikariotikusak. A bazidiospórák heterokikariontikusak, ami azt jelzi, hogy amfithallikusak. A gombákat terjesztő micéliumok a bazidiospórákból származó heterodikarióta spórákból nőnek ki. A monokarióta bazidiospórákból származó homokariónok közötti párosodás vagy a paraszexuális folyamat rekombinációt eredményez.

A Stereum snaguinolentum rendkívül gyorsan megtelepszik az újonnan elhalt vagy sérült tűlevelűek csonkfáján. Az amfithallikus jelleg lehetővé teszi, hogy ez a ciklus szelektív előnyökkel járjon az ilyen szervezetekre nézve, mivel fokozza a túlélést és a terjedést.

Terjedésük kizárólag bazidiospórákkal történik, és a leggyakoribb terjedési mód ebben a ciklusban a szél általi terjedés. A szél által fújt bazidiospórák parthenogén módon keletkeznek, ami a megtermékenyítés nélküli, petesejtből történő szaporodást jelenti. A fehér rothadásban a fertőzés a sebek közelében leszálló spórákból vagy a micéliumdarabok fanyesedékkel történő átviteléből ered. A rothadás kiterjesztése a fertőzést követő első években rendkívül gyorsan terjed, de még gyorsabban terjed, ha a sérülések a gyökérgallérnál fertőződnek, nem pedig a száron.

Taxonómia

A fajt először Albertini és Schweinitz írta le tudományosan 1805-ben Thelephora sanguinolenta néven. Más nemzetségek, amelyekbe taxonómiai története során átkerült, többek között a Phlebomorpha, Auricularia, Merulius és Haematostereum. A gomba általánosan ismert "vérző Stereum" vagy "vérző tűlevelű pergamen" néven.

Szinonimák

1. Thelephora sanguinolenta Alb. & Schwein. (1805)

2. Phlebomorpha sanguinolenta (Alb. & Schwein.) Pers. (1822)

3. Thelephora sericea var. sanguinolenta (Alb. & Schwein.) Pers. (1822)

4. Auricularia sanguinolenta (Alb. & Schwein.) Grev. (1826)

5. Merulius sanguinolentus (Alb. & Schwein.) Spreng. (1827)

6. Stereum balsameum Peck (1875)

7. Haematostereum sanguinolentum (Alb. & Schwein.) Pouzar (1959)

Források:

1. kép - Szerző: Sz: Andreas Kunze (CC BY-SA 3.0 Unported)

2. kép - Szerző: S: Sarah DeLong-Duhon (CC BY 4.0 nemzetközi)