Pluteus cervinus

Amit tudnia kell

A Pluteus cervinus tompa barna színű, amely jól illeszkedik a rönkökhöz, amelyeken nő. Barna, nedves kalapja van, fehér kopoltyúi rózsaszínűvé válnak, és nincs gyűrűje. Korhadt fatörzseken, gyökereken és fatörzseken nő, és Észak-Amerika középnyugati és keleti részén gyakori. Az év szinte minden szakában megtalálható, kivéve, ha túl hideg vagy havas az idő. Fűrészporon és más fahulladékon is nőhet, és különböző fajtái vannak, amelyek kissé eltérően néznek ki.

Fiatalon ehető, de nem étvágytalan ízű és törékeny szerkezetű. Néhányan megbetegedtek az elfogyasztása után. Meleg időben gyorsan romlik, ezért szedés után hamarosan hűtőbe kell tenni. A rovarok szívesen fogyasztják ezt a gombát, ezért csak friss és fiatal példányokat szabad szedni.

Egyéb nevek: Német (Rehbrauner Dachpilz), holland (Gewone hertenzwam).

Gomba azonosítása

1. Kalap

   A kalap 1-től 1-ig terjedő nagyságú.77-3.94 hüvelyk (4.5-10 cm) és kezdetben domború, majd széles domborúvá válik és majdnem lapos, széles középső dudorral vagy anélkül. Friss állapotban a kalap ragacsos, de hamar kiszárad, vagy nedves állapotban kissé ragacsos. Fényes, kopasz vagy finoman pikkelyes/fibrillózus a közepén, és gyakran sugárirányban csíkozott. A szín a sötétbarnától a halványbarnáig terjed, gyakran egy leheletnyi olajzölddel vagy szürkével, esetenként majdnem fehéres, közepén barnától a barnásig terjedő színnel. A perem általában nem bélelt, de az idősebb, kisebb példányoknál halványan bélelt lehet.

2. Kopoltyúk

   A kopoltyúk a szárától szabadon, szorosan vagy összezsúfolódva helyezkednek el, és gyakran rövid kopoltyúkkal rendelkeznek. Eleinte fehérek, majd rózsaszínűvé, végül mély hússzínűvé válnak.

3. Szár

   A szár 1-től 1-ig terjed.97-5.5-13 cm (12 hüvelyk) hosszú és 0.20-0.59 hüvelyk (5-15 mm) vastag, többé-kevésbé egyforma, vagy megnagyobbodott alapon. Száraz, kopasz vagy finoman fibrillózus, barnás fibrillákkal, fehéres, és az alap közelében barnásan elszíneződik. A bazális micélium fehér.

4. Hús

   A hús puha, fehér és szeleteléskor változatlan.

5. Szag és íz

   Szaga nem jellegzetes vagy kissé retekszerű, íze általában legalább enyhén retekszerű.

6. Spórák lenyomata

   Barna rózsaszínű.

7. Élőhely:

   A szarvaspajzsos gomba keményfák és néha tűlevelűek holtfáján nő, és eltemetett holtfán is megjelenhet. Egyedül, elszórtan vagy csoportosan nő, és általában tavasztól őszig fordul elő. Észak-Amerika keleti részén gyakori, és a San Francisco-öböl térségében is látták már. Rönkökön, fűrészporos halmokon vagy faforgácson található.

8. Kémiai reakciók

   KOH-negatívtól a sapka felületén nagyon halvány narancssárgáig terjedő színű.

9. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 6-8 x 4.5-6 µ; ellipszis alakú; sima; KOH-ban hialintól a halvány okkersárgáig; egy- vagy többgombolyagú; inamyloid. Cheilocisztidiumok bőségesen (bár gyakran összeesnek); többé-kevésbé összefüggő csíkot alkotnak; 50 x 15 µ-ig; a clavate-tól a sphaeropedunculatusig; hialin; vékonyfalúak. Pleurocisztidiumok 50-90 x 10-25 µ; fusiform vagy széles fusiform vagy keskeny utriform; vastag falúak; hialin; 2-5 apikális tüskével vagy kampóval; a tüskék általában inkább egészek, mint elágazóak, ritkán elágazóak. Közbenső cisztidiumok különböző alakúak. Pileipellis a cutis vagy ixocutis; az elemek 3-11 µ szélesek, KOH-ban hialintól barnáig terjedő színűek, simák; a végsejtek clavate vagy subclavate vagy cilinderes; a kapcsos kapcsolatok hiányoznak.

Hasonló fajok

1. Pluteus magnus

   Ez a gomba tömörebb, zömök, majdnem fekete, ráncos kalapú.

2. Pluteus atromarginatus

   Sötétedő szélű kopoltyúi vannak, és tűlevelűeken nő.

3. Pluteus petasatus

   Sokkal halványabb, fehéres-krémes színű sapkája van, sötétebb, pikkelyes felsőrésszel.

4. Pluteus umbrosus

   Ráncos kalapú és általában kisebb.

Taxonómia és etimológia

A szarvaspajzstetűgomba, amelyet eredetileg Agaricus cervinusnak nevezett el Jacob Christian Schaeffer 1762-ben, majd a neves német mikológus, Paul Kummer 1871-ben kapta jelenlegi tudományos nevét. Kummer úgy döntött, hogy a szarvaspajzsot a Pluteus nemzetségbe sorolja, amely a latin szóból származik, amely a védő kerítést vagy pajzsot jelenti.

A szintén latin eredetű cervinus fajlagos megnevezés "szarvasszerűt" jelent, és valószínűleg a kopoltyúszegélyek szélén lévő cheilocisztidiumok - a kopoltyúszegélyek széléről kiálló steril sejtek - csúcsán lévő agancsszerű nyúlványokra, nem pedig a sapka őzbarna színére utal.

Szinonimák és változatok

• Agaricus cervinus Schaeffer (1774), Fungorum qui in Bavaria et Palatinatu circa Ratisbonam, 4, p. 6, fül. 10 Sanctionnement : Fries (1821)

• Agaricus pluteus Batsch (1783), Elenchus fungorum, p. 79

• Agaricus fuliginatus Batsch (1783), Elenchus fungorum, p. 81, tab. 6, ábra. 26

• Agaricus atricapillus Batsch (1786), Elenchus fungorum, continuatio prima, p. 77, tab. 16, ábra. 76

• Agaricus latus Bolton (1788), An history of fungusses growing about Halifax, 1, p. 2, fül. 2

• Agaricus phonospermus Bulliard (1792), Herbier de la France, 12., tab. 534, fül. 547, ábra. 1 & tab. 590

• Agaricus pluteus var. ß rigens Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 357

• Agaricus luridus Schumacher (1803), Enumeratio plantarum in partibus Saellandiae septentrionalis et orientalis, 2, p. 334

• Agaricus rimosus Schumacher (1803), Enumeratio plantarum in partibus Saellandiae septentrionalis et orientalis, 2, p. 312

• Hypophyllum umbrosum Paulet (1808) [1793], Traité des champignons, 2, p. 287, tab. 134, ábra. 3

• Gymnopus pluteus (Batsch) Zawadzki (1835), Enumeratio plantarum Galiciae & Bucowinae, p. 164, n° 2585

• Agaricus cervinus subsp.* rigens(Persoon) Fries (1838) [1836-38], Epicrisis systematis mycologici, p. 140

• Agaricus neesii Klotzsch (1839), in Dietrich, Flora reigni Borussici, Flora des Königreichs Preussen, 7, tab. 459

• Agaricus cervinus var. b rigens(Persoon) Rabenhorst (1844), Deutschlands kryptogamen-flora, 1, p. 511

• Agaricus rigens (Persoon) Fries (1874), Hymenomycetes europaei sive epicriseos systematis mycologici, p. 186

• Pluteus cervinus var. rigens(Persoon) Gillet (1875), Les hyménomycètes, ou description de tous les champignons (fungi) qui croissent en France, p. 393

• Pluteus cervinus subsp.* rigens (Persoon) P. Karsten (1879), Meddelanden af societas pro fauna et flora fennica, 5, p. 22

• Pluteus atricapillus (Batsch) Fayod (1889), Annales des sciences naturelles, botanique, série 7, 9, p. 364

• Rhodosporus cervinus (Schaeffer) J. Schröter (1889), in Cohn, Kryptogamen-flora von Schlesien, 3(1), p. 617

• Pluteus rigens (Persoon) Laplanche (1894), Dictionnaire iconographique des champignons supérieurs (Hyménomycètes) qui croissent en Europe, Algérie et Tunisie, p. 270

• Hyporrhodius cervinus (Schaeffer) Hennings (1898), in Engler & Prantl, Die natürlichen pflanzenfamilien, 1(1**), p. 258

• Pluteus curtisii ss. Singer (1956) Transactions of the British mycological Society, 39(2), p. 160

Pluteus cervinus Video

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.