Suillus granulatus

Amit tudnia kell

A Suillus granulatus Európában és a világ más részein is megtalálható ehető gomba. Általában a 2 tűlevelű fenyőkhöz, például a fenyőfához társul, és ragacsos, narancsbarna kalapjáról és nem zúzmarás, sárga pórusfelületéről ismerhető fel, amely fiatalon tejszerű folyadékot válthat ki. Fenyőfákkal együtt nő meszes és savanyú talajokon egyaránt, és nagy számban fordulhat elő.

Ez a gomba egyeseknél gyomorpanaszokat okozhat. Főzés előtt el kell távolítani a zselatinos külső réteget, valamint a belsejében lévő csöveket. A gomba termőtestének alacsony a zsírtartalma, magas a rost- és szénhidráttartalma, és táplálkozástudományi vegyületeket tartalmaz, így funkcionális élelmiszernek tekinthető.

Ezenkívül a Suillus granulatus B- és D-vitaminban, valamint ásványi anyagokban, például káliumban és foszforban gazdag. Egyes kutatások szerint potenciális egészségügyi előnyei lehetnek, például gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságai. A gomba fogyasztásának egészségügyi előnyei és lehetséges kockázatai teljes körű megértéséhez azonban további kutatásokra van szükség.

Egyéb nevek: Slippery Jacks, Weeping Bolete, Butterball, Dotted Stalk Suillus, Granulated Bolete, német (Körnchenröhrling), holland (Melkboleet).

Gomba azonosítása

1. Kalap

   A kalap akár 2.76 hüvelyk (7 cm) széles, széles domború, ragadós, narancsbarna, sötétebb, vörösesbarna területekkel, kopasz, néhány helyen nagyon finoman rögös.

2. Pórusfelület

   A pórusfelület tompa sárga, apró, enyhén szögletes pórusokkal (kb. 2 db/mm) és akár 5 mm mély csövekkel.

3. Szár

   A szár legfeljebb 1.97 hüvelyk (5 cm) hosszú, és legfeljebb 0.59 hüvelyk (1.5 cm) vastag, többé-kevésbé egyforma, fehéres vagy sárgás színű, és nem feltűnő mirigyes pöttyökkel rendelkezik, amelyek beleolvadnak a felületbe.

4. Hús

   A hús a sapkában és a felső szárban halványsárga, a szár tövében sötétebb sárga, és szeleteléskor nem változik meg.

5. Spóra lenyomat

   Okkersárga vagy sziénabarna színű.

6. Élőhely

   Szimbiózisban él a 2 tűlevelű fenyőkkel, köztük a fenyőfával. Egyedül vagy csoportosan, erdős területeken vagy fenyővel borított városi területek közelében, nyártól őszig nő. Európában és Ázsiában széles körben elterjedt, Észak-Amerikában valószínűleg a vörösfenyővel és más 2-tűs fenyőkkel való behurcolás miatt van jelen.

7. Szag és íz

   Nem jellegzetes.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 8-10 x 2.5-3.5 µm; boletoid-pusztaszerű vagy hosszúkás-ellipszoid; sima; KOH-ban a hialintól a barnáig terjedő színűek. Bazídiumok kb. 35 x 7 µm; clavate; 4-szterigmás; 4-szterigmás. Cisztidiumok kötegekben; 50-70 x 7.5-10; szubfuzioform vagy szubklávé-flexus; vékonyfalú; sima; KOH-ban barna. Pileipellis an ixocutis. Nem találtak kapcsos kapcsolatokat.

Hasonló fajok

1. Suillus grevillei

   Hasonló sapkával rendelkezik, de a szárán egy nagyon határozott gyűrűs zóna van, és a pórusai sokkal nagyobbak és szögletesebbek.

2. Suillus luteus

   Egy másik gyakori és széles körben elterjedt faj, amely ugyanabban az élőhelyen fordul elő. S. a luteusnak feltűnő a részleges fátyol és a gyűrű, és hiányoznak a pórusokon a tejes cseppek.

3. Suillus brevipes

   Rövid tüskéje van a kalapnak, és nem szivárognak cseppek a pórusfelületről.

4. Suillus collinitus

   A kalap színe sötétebb barna, és a kalap hámján néhány sötét sugárirányú fibrilla és rózsaszínű bazális micélium található.

5. Suillus bellinii

   Halványabb, majdnem fehéres kutikula, különösen a fiatal példányoknál, és a csövek enyhén dekurzívak a száron.

6. Suillus mediterraneensis

   A kutikula vékony, veleszületett fibrillákkal és színével rendelkezik, amely éretten olajbarna-okker árnyalatú, a húsa kifejezettebb sárgás színű, és a Pinus halepensis alatt elterjedt élőhelye van.

Taxonómia és etimológia

Amikor Carl Linnaeus 1763-ban először leírta ezt a gombát, Boletus granulatusnak nevezte el. Henri François Anne de Roussel (1748-1812) francia orvos és természettudós volt az, aki 1796-ban ezt a gombát a Suillus nemzetségbe sorolta. (A suillus egy ősi kifejezés a gombára, és ugyanabból az eredetből származik, mint a "sertés" - talán a sertések és a boleták e csoportjának zsíros természetére utalva...).)

A Suillus nemzetségnév sertést jelent, és az e nemzetségbe tartozó gombák kalapjának zsíros jellegére utal. A granulatus fajnév jelentése, ahogyan azt sugallja, granulált. Ez az elnevezés a barkócák szárának felső részén található szemcsés felületre utal.

Szinonimák és fajták

• Agaricus granulatus(Linnaeus) Lamarck (1783), Encyclopédie méthodique, Botanique, 1, p. 51

• Boletus circinans Persoon (1794), in Römer, Neues magazin für die botanik, 1, p. 107 ("circinnans")

• Boletus circinans var. ß lactifluus (Withering) Persoon (1801), Synopsis methodica fungorum, p. 506

• Boletus collinitus Peck (1872) [1869], Annual report of the state Cabinet of natural history, 23, p. 129

• Boletus granulatus Linnaeus (1753), Species plantarum exhibentes plantas rite cognitas ad genera relatas, 2, p. 1177 (basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Boletus granulatus var. lactifluus (Withering) J. Blum (1966) [1965], Bulletin de la Société mycologique de France, 81(4), p. 484

• Boletus inquinans Schrader (1794), Spicilegium florae germanicae, 1, p. 144

• Boletus lactifluus Sowerby (1809)

• Boletus lactifluus Withering (1792), A botanical arrangement of British plants, Edn 2, 3, p. 415

• Boletus miramar Rolland (1904), Bulletin de la Société mycologique de France, 20(4), p. 205

• Boletus schoberi Oudemans (1885), Nederlandsch kruidkundig archief, serie 2, 4(3), p. 220

• Gyrodon miramar (Rolland) Saccardo & Trotter (1912), Sylloge fungorum omnium hucusque cognitorum, 21., p. 254

• Ixocomus granulatus (Linnaeus) Quélet (1888), Flore mycologique de la France et des pays limitrophes, p. 412

• Leccinum lactifluum(Withering) Gray (1821), A natural arrangement of British plants, 1, p. 647

• Rostkovites granulatus (Linnaeus) P. Karsten (1881), Revue mycologique (Toulouse), 3(9), p. 16

• Suillus circinans (Persoon) Poiret (1806), in Lamarck, Encyclopédie méthodique, Botanique, 7, p. 497

• Suillus lactifluus (Hervadó) A.H. Smith & Thiers (1968), The Michigan botanist, 7, p. 16

• Suillus schoberi(Oudemans) Kuntze (1898), Revisio generum plantarum, 3, p. 536

• Tubiporus flavosulphureus Paulet (1808) [1793], Traité des champignons, 2, p. 389, fül. 182, ábra. 1-2

• Viscipellis granulata (Linnaeus) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 156

Források:

1. kép - Szerző: Sz: Holger Krisp (CC BY 3.0 Unported)

Fénykép 2 - Szerző: F: H. Krisp (CC BY 3.0 Nem portolva)

3. kép - Szerző: B: Kukereu Permakultúra (Közkincs)

4. kép - Szerző: B: David Whyte (CC BY-SA 4.0 International)