Lactarius deterrimus

Amit tudnia kell

A Lactarius deterrimus egy ehető gomba, amely fenyő- és lucfenyők alatt nő. Sima tönkje és halvány répaszínű tüskéi vannak, és összenyomva zöld színű, narancssárga tejet termel. Európában és Ázsia egyes részein megtalálható, és bizonyos rovarok lárvái számára táplálékforrásként szolgál. A gombát narancssárgás színű kalapjáról, amelyen zöld foltok jelennek meg, és narancssárga színű tejnedvéről, amely gesztenyebarna színűvé válik, lehet felismerni. A hasonló gombáktól a gazdafa és a tejnedv színe alapján különbözik. Az Egyesült Államokban és Mexikóban található, vizuálisan hasonló faj nem áll közeli rokonságban az európai fajjal.

Ezt a gombát általában vajban vagy olajban kevergetve sütik, a fiatal gombát pedig pácolják vagy szárítják. A vizelet vörösre színeződhet, ha sokat eszik ebből a gombából, de ártalmatlan. A fiatal, szorosan feltekert kalapú gombák a legjobbak főzéshez, mert szilárdak és ropogósak. Az idősebb gombák törékenyebbek és morzsásabbak lehetnek.

A Lactarius deterrimus kalapját a népi gyógyászatban és a hagyományos kínai orvoslásban (TCM) magas vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt gyógygombának tartják. Annak elkerülése érdekében, hogy a tejüket elveszítsék és kiszáradjanak az elkészítés előtt, nem szabad feldarabolni őket begyűjtéskor.

Egyéb nevek: Narancssárga tejeskalács, Hamis sáfrányos tejeskalács, lucfenyő sáfrány Lactarius, német (Fichten-Reizker), holland (Peenrode melkzwam).

Gomba azonosítása

1. Cap

   A kalap 2.36-3.6-10 cm széles, kezdetben domború, majd többé-kevésbé lapos vagy sekélyen mélyedő. Fiatalon ragacsos, kopasz és élénk narancssárga, de tompa narancssárgára fakul, és zöld foltok alakulnak ki rajta. Nem, vagy csak halványan zónázott a perem közelében, és a pereme nem bélelt.

2. Kopoltyú

   A gomba kopoltyúi szélesre nyúlnak a szárhoz, vagy elkezdenek lefelé futni rajta. Szoros, gyakori rövid kopoltyúkkal, narancssárga színű, fejlődő zöld foltokkal.

3. Szára

   A szár 1.18:1.97 hüvelyk (3-5 cm) magas és legfeljebb 0.59 hüvelyk (1.5 cm) vastagságú. Az alján enyhén elvékonyodik, kopasz, összességében narancssárga, a csúcsán vékony fehér zónával, és zöld foltok fejlődnek rajta.

4. Hús

   A hús piszkos narancssárga és lassan vöröses narancssárgára színeződik.

5. Tej (latex)

   A gomba teje sárgarépanarancs színű, 10 perc elteltével vagy később vöröses színűvé válik, és szűkszavú.

6. Szag és íz

   A szaga nem jellegzetes. Az íze enyhén kesernyés vagy gyantás, néha csípős, ami nem különösebben kellemes.

7. Spóranyomat

   Halvány rózsaszínű, bordó színű.

8. Élőhely

   A gomba mikorrhizás a lucfenyőkkel, és nyáron és ősszel egyedül, elszórtan vagy csoportosan nő. Széles körben elterjedt Európában azokon a területeken, ahol lucfenyők nőnek.

9. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 7-10 x 6.5-7.5 µm; ellipszoid; amiloid szemölcsökkel és bordákkal díszített, amelyek körülbelül 0.5 µm magas; a csatlakozók meglehetősen gyakoriak, részben hálózatos mintázatot alkotnak. Cheilomacrocystidia keskenyen fusiform; kb. 60 x 7.5 µm. Pleuromakrocisztidiumok elszórtan; nem feltűnőek; keskenyen fuzioformak; alig kiemelkedőek. Pileipellis an ixocutis; elemek 2.5-5 µm széles.

Hasonló fajok

1. Lactarius torminosus

   Nagyon bozontos sapkája van, és a teje fehér.

2. Lactarius deliciosus

   Kicsorbult megjelenésű, míg a sapkán zöld területek csak a régebbi példányoknál vannak jelen.

3. Lactarius semisanguifluus

   Teje 5-10 percen belül szintén elszíneződik és bordóbarnára színeződik. Az idősebb termőtestek sapkája szinte teljesen zöldes színű. Fenyők alatt is gyakori.

4. Lactarius fennoscandicus

   A kalapja határozottan zónás és barnás-narancsos. Néha a sapka lilásszürke árnyalatú. A szár a halványtól a tompa narancs-okkerig terjedő színű.

Egészségügyi előnyök

Antibakteriális aktivitás

A tudósok agar korongdiffúziós vizsgálatokat alkalmaztak az L. deterrimus különböző baktériumokkal és gombákkal szemben. Megállapították, hogy 500 µg a gomba nyers kivonatából gátolta az E. coli, P. vulgaris, és M. smegmatis hasonló mértékben, mint 10 µg penicillin. A kivonat azonban gyengébb gátlást mutatott az S. aureus, B. cereus, és B. megaterium.

Antioxidáns aktivitás

A L. A deterrimus erős antioxidáns aktivitással rendelkezik, amelyet a β-karotin/linolsav módszerrel mértek. Ugyanolyan erős volt, mint a pozitív kontrollok, a BHT és az α-tokoferol. Bár gyökfogó aktivitása viszonylag alacsony volt, a redukáló ereje és a vasionokra gyakorolt kelátképző hatása bizonyos koncentrációkban erős volt.

Taxonómia és etimológia

1968-ban Frieder Gröger német mikológus leírt egy fajt, amelyet korábban a Lactarius deliciosus változatának tekintettek (konkrétan L. deliciosus var. piceus, leírta Miroslav Smotlacha 1946-ban). A L. semisanguifluus Roger Heim és A. Leclair 1950-ben ezt a gombát az utóbbi néven említette. 1998-ban Annemieke T. Verbeken és Jan Vesterholt elkülönítette a L. fennoscandicus a L. deterrimus-t és külön fajnak minősítették.

A deterrimus melléknév latin eredetű, és Gröger azért választotta, hogy kiemelje a gomba rossz ízlelési tulajdonságait, mint például a keserű utóízt és a gyakran erős férgekkel való fertőzöttséget. A "dēterior" szuperlatívusz (jelentése: kevésbé jó) jelentése "a legrosszabb, a legszegényebb".

A Lactarius deterrimus a Lactarius nemzetség Deliciosi osztályába tartozik. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a szekció egy sajátos filogenetikai csoportot alkot a tejes sapkák rokonain belül. A deliciosi fajoknak jellemzően narancssárga vagy vöröses színű a tejnedve, és az íze enyhe vagy enyhén kesernyés ízű. Szigorú mikorrhiza-társulásokat alkotnak a tűlevelűekkel. L. fennoscandicus a legközelebbi rokona a L. deterrimus.

Szinonimák és fajták

1. Lactarius deliciosus var. piceus Smotlacha (1916), Atlas hub jedlých a nejedlých, p. 217

2. Lactarius deliciosus ss. J.E. Lange (1940), Flora agaricina Danica, 5, p. 49, pl. 177, ábra. A, A1

3. Lactarius semisanguifluus ss. Neuhoff (1956), Die Milchlinge (Lactarii), in Die Pilze Mitteleuropas, Bd. IIb, p. 125, pl. 6.22

4. Lactarius deliciosus var. deterrimus (Gröger) Hesler & A.H. Smith (1979), a Lactarius észak-amerikai fajai, p. 94

Források:

1. kép - Szerző: Lactarius Lactarius (Lactarius Lactarius), 1. kép - Szerző: Sz: James Lindsey (CC BY-SA 2.5 generikus)

2. kép - Szerző: Sz: Abuluntu (CC BY-SA 4.0 International)

Fotó: 3: AJC1 (CC BY-SA 2.0 Generic)

4. kép - Szerző: (1) A Bolulus Boletus (Bolusus) egy faj, amely az alábbiakban ismertetésre kerül: Björn S. (CC BY-SA 2.0 Generikus)

5. kép - Szerző: Sz: Ericsteinert (CC BY-SA 3.0 Unported)